2011-ben találtam meg Budapesten, a Bartók Béla úton az alacsony libatop (Chenopodium pumilio) jelenleg ismert egyetlen hazai előfordulását. Ez a faj egy Ausztráliából származó, adventív növény, amelynek Magyarországon volt néhány korábbi adata az 1920-as és 1960-as évekből, azóta azonban nem került elő. Ma a lelőhelyen járva kíváncsian figyeltem, hogy változott-e az állománya azóta, amióta legutóbb láttam. Nos, a növény nem terjeszkedett jelentősen, stagnáló, 50-100 példánnyal van jelen. Az egyedek a falak tövében, lépcsők és kockakövek repedéseiben nőnek, többségük kicsi (néhány centiméteres), a talajra lapul. Talán a sors fintora, hogy a legnagyobb egyedsűrűséggel egy importruha üzlet előtt fordul elő - a faj európai megtelepedését ugyanis az ausztrál gyapjúbehozatalnak köszönheti.
A növényre egyébként különösebb előzetes terv vagy célzott keresés nélkül, ebéd utáni séta közben bukkantam. Érdemes tehát a városban is nyitott szemmel járni, soha nem tudhatjuk, hol botlunk valami érdekességbe. Ezt szerintem sok botanikus kolléga meg tudja erősíteni, aki babakocsis séta vagy bevásárlás közben, játszótéren, egyéb, nem szakmai tevékenység alkalmával akadt lokális vagy regionális ritkaságokra. (A Rostraria cristata is hasonló körülmények közt lett meg.) Csak tűrni kell a járókelők gyanakvó pillantásait. :)
A növényre egyébként különösebb előzetes terv vagy célzott keresés nélkül, ebéd utáni séta közben bukkantam. Érdemes tehát a városban is nyitott szemmel járni, soha nem tudhatjuk, hol botlunk valami érdekességbe. Ezt szerintem sok botanikus kolléga meg tudja erősíteni, aki babakocsis séta vagy bevásárlás közben, játszótéren, egyéb, nem szakmai tevékenység alkalmával akadt lokális vagy regionális ritkaságokra. (A Rostraria cristata is hasonló körülmények közt lett meg.) Csak tűrni kell a járókelők gyanakvó pillantásait. :)
Az állomány egyébként kb. itt van:
Chenopodium pumilio nagyobb térképen való megjelenítése
