A közelmúltban forrongó vita robbant ki az akáccal kapcsolatban. A vita oka, hogy az Európai Unió egy rendelettervezetében támogatná az Európában legtöbb gazdasági, társadalmi, egészségügyi és természetvédelmi problémát okozó, behurcolt, inváziószerűen terjedő fajok visszaszorítását, melyek körét a tagállamok javaslatai alapján állítják össze. Bár a tervezet fajneveket még nem említ, olyan, néhány száz éve a Kárpát-medencében még ismeretlen fajok jó eséllyel pályáznak a 'fekete listára' kerülésre, mint az allergén
ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), a kertjeinkből jól ismert
burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata), a városi betonfalak repedéseiből is kihajtó és növekvő
bálványfa (Ailanthus altissima) vagy az értékes száraz gyepeinket elözönlő, ma már Magyarországon a legnagyobb felszínborítású fafajjá lett
fehér akác (Robinia pseudoacacia). Az utóbbi faj azonban igen ellentétes megítélés alá esik gazdálkodói és természetvédelmi szempontból. A gazdasági hasznot féltve a hazai méhészek, egyes erdészek és egyéb gazdálkodók, akik élén a magát 'Akác-koalíciónak' elkeresztelt társaság áll, heves propagandába kezdtek. Felindulásuk célja a fehér akác és az akácméz hungarikummá nyilvánítása és az akác megóvása a természetvédelmi célú korlátozástól. A témában számos hír és vélemény jelent meg a médiában, ezek túlnyomó többsége tele van valótlan állításokkal és egyéb hatáskeltő eszközökkel.
Szerencsére születtek józan, kellőképp tájékozott, alapos, bár kétségkívül kevésbé populáris eszközökkel élő közlemények is, melyeket az alábbiakban foglalok össze. Az MTA Ökológiai Kutatóközpontjának nyilatkozatát a témában teljes szöveggel közlöm, további értékes írásokra linkek mutatnak a nyilatkozat alatt.
Az MTA Ökológiai Kutatóközpontja az akác tudományos megítéléséről
Az akác a Kárpát-medence őshonos élővilágának, gazdag természeti örökségünknek az egyik veszélyeztetője, vitathatatlan gazdasági jelentősége mellett. Ezért az MTA ÖK az elmúlt hetekben megítélése körül kialakult vita kapcsán az akáccal (teljes nevén fehér akác, Robinia pseudoacacia L.) kapcsolatos ökológiai kutatási eredményeken alapuló tényeket teszi közzé.
Az akácra vonatkozó természetvédelmi problémák három pontban foglalhatók össze.
(1)
Spontán terjedése (inváziója) veszélyezteti a természetes fafajú erdőket, valamint
gyepterületeket, köztük csak a Karpát-medencében előforduló,
„hungarikum” élőhelyeket (Pannon homoki borókás-nyárasok, Síksági pannon löszsztyeppek, Pannon homoki gyepek). A faj mind gyökérről, mind tuskóról kiválóan sarjad, magja közel 50 évig megőrzi a talajban csírázóképességét. Ezért ahol megtelepedett onnan
gyakorlatilag kiirthatatlan.
(2) Az akác nagymértékben
átalakítja területén a termőhelyet, csökkenti az élővilág változatosságát. A gyökerein élő nitrogénkötő baktériumok révén megnöveli a talaj nitrogén tartalmát, ami
hosszú távon a bomlási folyamatok növekedését, a szén mérleg megváltozását is eredményezi. Levelének bomlása során felszabaduló allelopatikus (növényi csírázást és növekedést gátló) anyagai
megakadályozzák a természetes erdei aljnövényzet kialakulását. Emiatt az akácosok aljnövényzete rendkívül fajszegény, alapvetően néhány tápanyagigényes, gyors növekedésű gyomnövény alkotja. Az akácállományok szerkezete a hasonló korú őshonos fafajú erdőkénél egyszerűbb. A táplálékforrást biztosító növények szegénysége, és a faállomány egysíkúsága általában jelentősen
csökkenti az erdei állatvilág sokféleségét az őshonos fafajú állományokhoz képest.
(3) Az ezredfordulón végrehajtott az ország természetes növényzeti örökségét feltáró MÉTA program (
www.novenyzetiterkep.hu) felmérése kimutatta, hogy megdöbbentő mértékű az akác spontán inváziós megjelenése természetes élőhelyeinken.
Európában egyedinek számító, igazi hungarikum homoki borókás nyárasaink és nyílt homokgyepeink 65%-ában, féltett erdőssztyepp maradványaink 60%-ában jelent meg az idegenhonos akác. Természetközeli területeink mintegy 200 000 hektárját veszélyezteti az akác megjelenése és inváziója.
A Kárpát-medence egyedi élővilága miatt külön „Pannon” életföldrajzi régióként lett meghatározva. Egyediségéhez ritka, veszélyeztetett fajok is hozzájárulnak, mint a magyar futrinka (Carabus hungaricus), a magyar vakcsiga (Paladilhia hungarica), és a magyar méreggyilok (Vincetoxicum pannonicum). Az Észak-Amerikából származó idegenhonos akác jelenleg a magyarországi erdőterület 24%-át (463 000 ha) foglalja el, elterjedtté a XIX. sz. végén vált elsősorban az alföldfásítási program révén, azóta területe folyamatosan növekedett. Természetvédelmi és ökológiai szempontból nagy kockázatokat mutató inváziós fafaj, állományaiból spontán terjedésre képes (ebben különbözik számos szintén más kontinensről származó kultúrnövénytől, például az akácvitában felmerült paradicsomtól vagy tulipántól), a természetes élővilágot jelentős mértékben kiszorítja, elszegényíti.
A fenti okok miatt az akác terjedése és élőhely-átalakító hatása veszélyezteti a természetes életközösségek fennmaradását. Teljes kiirtása azonban az országból gazdasági haszna miatt nem kívánatos és gyakorlatban nem is lehetséges.
Azokon a területeken, amelyek elsődleges rendeltetése a magyar természetvédelmi értékek megőrzése (védett területek, Natura 2000 hálózat területei) az akác visszaszorítandó. Ez részben az őshonos fafajú erdőkben és gyepterületeken spontán megjelenő akác visszaszorítását, részben az ilyen területeken álló akácosok fokozatos átalakítását jelenti őshonos fajokból álló erdőkké.
Vácrátót, 2014. február 27.
Dr. Botta-Dukát Zoltán, igazgató
MTA Ökológiai Kutatóközpont,
Ökológiai és Botanikai Intézet
Szintén MTA ÖK:
Az Akác-koalíció megalapozatlan állításairól, avagy ki védi meg őshonos erdőssztyep-erdőinket, természeti örökségünket? - sok linkkel!
Molnár V. Attila (Debreceni Egyetem) kiváló blogjának bejegyzései az
akácról
Riport a debreceni televízióban
itt
