Az egynyári seprence (Erigeron annuus, régebbi nevén Stenactis annua) az 1700-as években dísznövényként jelent meg Magyarországon, rövid idő alatt azonban az egész országban elterjedté vált. Őshazája Észak-Amerika, ahol nyílt erdők, magas füvű prérik, bolygatott élőhelyek faja, de ma már Európában, Ázsiában és Ausztráliában is előfordul, Közép-Európában özöngyomként lép fel. Útszéleken, felhagyott szántókon, kertekben, szőlőkben és gyümölcsösökben összefüggő tömeget alkot, ezzel képes helyenként kiszorítani az őshonos növényfajokat.
0,5-1 méter magas növény, amely leggyakrabban a nyárutón csírázó, tőlevélben áttelelő, és a következő nyáron virágzó egyévesként éli életét. A tőlevek kerekdedek, hosszú nyelűek, durván fogas szélűek, a nyárlevelek hosszúkásak, ülők, ritkásan fogasak. Rendszerint az egész növény ritkásan szőrös. A virágzat fészek, amelyet sárga csövesvirágok és fehér nyelvesvirágok alkotnak. A növény önmegtermékenyítő módon szaporodik, nagy mennyiségű, repítőkészülékes kaszattermést produkál.
A képek Vácrátóton, az Alkotmány úton készültek (a Botanikus Kerttel szemben).
Nagyon hasznos írás, köszönöm szépen.
VálaszTörlésAzt lehet tudni, hogy méhlegelőként szolgál-e? Van, aki erre hivatkozva hagyja elszaporodni. Van-e a jelenlétének haszna?
VálaszTörlésKöszönöm!
TörlésAlkalmi, nem célzott megfigyeléseim és a szakirodalom alapján elég sokféle rovar táplálkozik a seprencén. Egy átlagos kertben a "vad" növényzet általában elég szegényes, szerintem a rovarok mindenképpen hálásak a seprencéért.