Translate

2018. július 17., kedd

Meghívó - Növényökológus és botanikus doktoranduszok találkozója

2018. október 26-28-án kerül sor a csehországi Telčben az "8th Meeting of PhD students in Plant Ecology and Botany" nevű találkozóra. A "mini-konferencia" célja, hogy a doktoranduszi kutatásaik idején, főleg annak első éveiben járó hallgatók gyakorolják a nemzetközi, angol nyelvű szereplést. A résztvevők főleg a V4-es országok fiataljai, tehát csehek, szlovákok, lengyelek és magyarok szoktak lenni. Hallgatók csak előadással jelentkezhetnek, de nagy előny, hogy az előadásnak egyáltalán nem kell tartalmaznia eredményeket (hiszen egy kezdő doktorandusznak honnan is lennének eredményei), elég elmondani a terveket, kérdéseket. A résztvevők közt tapasztaltabb kutatók is vannak, akik igyekeznek segíteni a hallgatóknak. Nagyon jó hangulatú találkozó szokott lenni, ezért a doktoranduszokat és a védés előtt álló fiatal növényökológusokat, botanikusokat biztatom a jelentkezésre. A családias hangulatú, kötetlen konferenciának a 6. és 7. alkalmáról már írtam itt, illetve itt.

Telč
(fotó: wikipedia.org)

A konferencia első körlevele letölthető itt, benne van a jelentkezési lap linkje. A magyarországi jelentkezők jelezzék szándékukat Botta-Dukát Zoltánnak is a kiutazás megszervezése érdekében!

2018. július 13., péntek

Gyepek Alsó-Sziléziából 2. Hegyvidéki gyepek (és egyebek)

Az alapvetően síksági-dombsági jellegű Alsó-Szilézia délnyugati peremén szinte falként emelkednek a Szudéták vonulatai. A hegység legmagasabb pontja a cseh-lengyel határon található, a 1603 méter magas Śnieżka. A lengyel oldalon a csúcsok többsége 700-900 méter magasságig nyúlik. Kőzettanilag nagyon változatos hegység, üledékes, vulkanikus és metamorfikus kőzetek egyaránt találhatók benne. A klímazonális erdőtársulást főleg a bükkösök, helyenként lucfenyvesek jelentik. Én a Góry Stołowe és a Góry Bystrzyckie nevű, fennsík jellegű vonulatokon tettem egy egynapos túrát, kb. 700-800 méteres tszf. magasságban. A hegységben lévő falvak körül még nagy területet foglalnak a kaszálók, de a területük rohamosan csökken a helyi állattenyésztést felváltó turisztika mint fő foglalkoztatási ágazat miatt.



Az "afrikai szavanna"

Polygono-Trisetion hegyi kaszáló


Először a Łężyckie Skałki nevű területet látogattam meg. Ez egy füves fennsík, amit jellegzetes, önmagában álló sziklatömbök tarkítanak. A lengyelek "afrikai szavannának" (Sawanna Afrykańska) is hívják. Az itt található mezofil hegyi kaszálókat a Polygono-Trisetion asszociációcsoportba sorolják, amikre a (pl. Magyarországon is elterjedt) Arrhenatherionnal és Cynosurionnal szemben olyan fajok állandó jelenléte jellemző, mint a Hypericum maculatum, az Avenella flexuosa, a Campanula rotundifolia agg., a palástfűfajok (Alchemilla spp.), Potentilla erecta. (Itt egy viszonylag friss cikk erről az asszociációcsoportról.) Domináns a Festuca rubra, Avenella flexuosa, Agrostis capillaris, bolygatottabb helyeken a Holcus mollis. A kísérőfajok között hegyvidéki elemeket találunk: Veratrum lobelianum, Equisetum sylvaticum, Phyteuma spicatum. A fajszegényebb fajösszetételű társulást a Crepido mollis-Agrostietum capillaris társulásba sorolják, de árnyasabb, és valószínűleg ritkábban kaszált tisztásokon Arnica montana, Astrantia major, Phegopteris connectilis, Trollius europaeus, Polygonatum verticillatum, Maianthemum bifolium jellemezte állományok is voltak.

Pettyes orbáncfű (Hypericum maculatum)

Havasi zászpa (Veratrum lobelianum)

Hegyi árnika (Arnica montana)

Hegyi kaszáló erdei sédbúza (Avenella flexuosa) dominanciával, savanyú talajon

Hegyi kaszáló Festuca rubra és Agrostis capillaris dominanciával, az előbbinél prodiktívabb talajon

Veres csenkesz (Festuca rubra)

Gyepes, szivárgóvizes domboldalakon forráslápok és Calthion-szerű magaskórósok foltjai díszlenek, olyan fajokkal, mint Trollius europaeus, Eriophorum spp., Carex flava, Geranium palustre, Neottia ovata.

Forrásláp a domboldalban, körülötte lápi magaskórós

A fenti területtől néhány km-re délre kevésbé montán körülményeket tükröző gyepeket találtam. Üde, tápanyagban gazdagabb talajon a Magyarországról ismert franciaperjés kaszálókat (Arrhenatherion) találjuk. Néhány jellemző faj: Arrhenatherum elatius, Trisetum flavescens, Bromus erectus, Chaerophyllum aromaticum, Geranium pratense, Briza media, Campanula rotundifolia agg., Crepis biennis. A tápanyagszegényebb részeken az Antoxantho-Agrostietum tenuis társulás virít, a szokványos fajokkal (Anthoxanthum odoratum, Agrostis capillaris, Festuca rubra, Dianthus deltoides, Carlina acaulis, Polygala comosa, Briza media, Leontodon hispidus).

Kaszálók, legelők tagolta vidék

Mezofil kaszáló (Arrhenatherion)

Anthoxantho-Agrostietum tenuis

Táji léptékben ritka, de egy-egy szárazabb kiemelkedésen sztyeppréteket is találni. Jellemző fajai a Bromus erectus, Brachypodium pinnatum, Koeleria pyramidata, Anthyllis vulneraria, Trifolium montanum, Carlina acaulis, Helianthemum ovatum, Thymus pulegioides, Plantago media, Silene vulgaris, Galium album, Gymnadenia conopsea, Centaurea scabiosa s.str., de a legütősebb faj a Lilium bulbiferum volt. A fenti fajösszetétel alapján az asszociációcsoportok szintjén a Bromion erectibe kell tartoznia a látott állománynak. Ez azért érdekes, mert egy egyelőre előzetes eredményekkel rendelkező nemzetközi vizsgálat ennél nyugatabbra teszi a Bromion előfordulásának határát, ahonnan a keleti irányban a kontinentálisabb Cirsio-Brachypodion váltja fel. Lehet, hogy nem volt innen felvétel?

Félszáraz gyep (Bromion erecti?)

A sztyepprét egy részét a réti nyúlszapuka (Anthyllis vulneraria) uralja

Tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum)

Tűzliliom (Lilium bulbiferum)

Nyugati fényperje (Koeleria pyramidata)

A nap végén a gyepekhez kevésbé sorolható célpontok felé indultam. Az első állomás Alsó-Szilézia legnagyobb tőzeglápja volt a Duszniki-Zdrój városka külterületéhez tartozó Zieleniec település mellett. A lápot védő természetvédelmi terület 156,8 hektáron terül el. A tőzegláp-komplexumot kettévágja egy út, erről lehet kimenni egy kilátótoronyba és egy pallósorra, ahonnan szét lehet nézni. Itt él a lengyel flóra egyik nevezetességének, a Pinus uliginosanak a legnagyobb állománya. Ez egy tisztázatlan helyzetű, de reliktumnak tekintett taxon, amely a Pinus mugo, a Pinus uncinata és a Pinus sylvestris rokonsági körébe tartozik, valószínűleg nem mentes e fajok valamiféle genetikai befolyásától sem, de a hozzáértők szerint eléggé különálló ahhoz, hogy külön taxonként említsük. További jellegzetesség a Betula nana és a B. pendula hibridje, a harmatfüvek (Drosera rotundifolia, D. anglica), az Empetrum nigrum, a gyapjúsások (Eriophorum vaginatum, E. latifolium, E. angustifolium), az áfonyák (Vaccinium myrtillus, V. vitis-idaea, V. oxycoccos), sások (Carex canescens, C. nigra, C. flava...) és persze több tőzegmohafaj (Sphagnum spp.).

Kilátás a tőzeglápra 1

Ez lenne a Pinus uliginosa?

Kilátás a tőzeglápra 2

Kilátás a tőzeglápra 3

Fekete sás (Carex nigra)

Szürkés sás (Carex canescens)

Töviskés sás (Carex echinata)


A nap zárásaként egy merőben más botanikai élmény következett. Duszniki-Zdrój környékén ugyanis elég gyakori az adventív kaukázusi medvetalp (Heracleum mantegazzianum), ennek az állományait akartam megnézni. Rövid keresés után meg is lettek. Igen látványos ez a hatalmas növény, csak hát nem ide való, és fogdosni sem érdemes.

Kaukázusi medvetalp (Heracleum mantegazzianum)

2018. június 30., szombat

Gyepek Alsó-Sziléziából 1. Síkvidéki nedves rétek

Az elmúlt hetekben tettem néhány túrát a Wroclawhoz közeli gyepeken, a következő néhány bejegyzésben ezekről mutatok képeket.

A lefolyástalan síkságokon és völgyaljakban kialakuló kékperjés láprétek (Molinion) a térség, de szerintem egész Lengyelország egyik leggyakoribb gyeptípusa. Keményfaligetek, gyertyános-tölgyesek vagy bükkösök irtásain alakulnak ki, majd kaszálással tartják fenn őket többnyire. Az állatállomány megcsappanása miatt egyre kisebb a szénára az igény, ezért a kaszálás elmaradása folytán a lápréteken sokfelé hódítanak a cserjék és az invazív fajok. A frissebb vízellátottságú területeken, gyakran folyók vagy patakokat mentén, de feltörő rétegvízből fakadó források környékén is magaskórósok mocsárrétek (Calthion, Veronico longifoliae-Lysimachion vulgaris) alakulnak ki. Tápanyagszegényebb, ingadozó vízállapotú, alkalmanként kiszáradó termőhelyeken pedig Cnidion-jellegű mocsárréteket találunk. Az említett asszociációcsoportok eléggé hasonló fajkészletből táplálkoznak, a köztük lévő határok egyértelmű meghúzása nem egyszerű feladat.

Kékperjés láprét (Molinion)

Magaskórós mocsárrét (Veronico-Lysimachion) a közönséges lizinka tömegével

Legyezőfüves láprétfolt

A felhagyott kaszálón az aranyvessző, a siskanádtippan és a cserjék hódítanak
Magaskórósodó láprét kardvirággal

Közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris)

Hosszúlevelű veronika (Veronica longifolia)

Északi galaj (Galium boreale)

Kígyókapor (Silaum silaus)

Kenyérbél-cickafark (Achillea ptarmica)

Réti legyezőfű (Filipendula vulgaris)

Réti kardvirág (Gladiolus imbircatus)

Északi sás (Carex hartmannii)

Csomós szittyó (Juncus conglomeratus)

2018. május 31., csütörtök

27th Congress of the European Vegetation Survey

Május 23. és 26. között rendezték a 27. EVS kongresszust, amely a vegetációosztályozással és a vegetációtípusok védelmével foglalkozó kutatók éves találkozója. A konferenciasorozat korábbi eseményeiről már írtam itt és itt. A helyszín ezúttal éppen Wroclaw volt, és a szervezői/előkészítői munkában is némi részt vállaltam. Annál kisebb ez a rész, hogy öndicséretnek minősüljön leírnom, hogy az egyik legjobban megszervezett konferencia volt az idei a sorozatban azok közül, amelyre ellátogattam.  Minden flottul ment, a konferenciacsomag 20x-os lupét és speciális kivitelű édességeket rejtett, a péntek esti konferenciavacsorát pedig az Oderán hajózva töltöttük. :) Ezúton is gratulálok a kollégáimnak, akik mindent megtettek azért, hogy sikerüljön.



A 'Classification and Database Management II' szekcióban előadásban számoltam be a Polonez projektes kutatásom első eredményeiről, az előadás absztraktja alább olvasható.

Lengyel, A., Swacha, G. & Kącki, Z.: Trait-based numerical classification of Molinio-Arrhenatheretea grasslands in Poland

Descriptive vegetation science has witnessed a rapid progress in the last decades due to the improvement of broad-scale electronic databases. Most synthetic works aimed at delimiting vegetation types on the basis of numerical analysis of species composition of sample plots. Such classifications are often supposed to serve as a multi-purpose reference of habitat types, since the diversity and composition of natural communities are known to determine general ecosystem properties. However, it has been recognised that focusing on species composition may fail to reveal certain patterns of vegetation that are strongly linked with the functioning of ecosystems. Instead of the taxonomic identities of species, their functional traits could offer more relevant information. Functional classifications are expected to have more general validity than species-based classifications because often the same traits respond to the same environmental gradients in very different places of the world due to convergent evolution. In contrast, species are dispersal-limited, thus their local abundances are informative only within their respective distributional limits. Our aim was to classify managed herbaceous vegetation on deep soils and temperate climate of Molinio-Arrhenatheretea syntaxonomical class in Poland on the basis of phytosociological relevés, plant trait data, and using numerical methods.
19995 vegetation plots representing all major grassland types of Poland were retrieved from the Polish Vegetation Database, from which a narrower subset of cca. 6000 Molinio-Arrhenatheretea relevés were resampled. Records of specific leaf area, canopy height, seed mass, clonality and bud bank were obtained from the LEDA and CLO-PLA databases. Between-plot dissimilarities were expressed by Rao functional dissimilarity index. The dissimilarity matrix was passed to principal coordinates ordination, and its most important axes were classified by Ward’s method. Although, this classification did not reproduce the hierarchy of the syntaxonomical categories at a coarse scale, at finer resolutions the main subtypes of Molinio-Arrhenatheretea were differentiated: mesic and wet hay meadows and pastures, marshes and wet grasslands rich in sedges, tall-forb vegetation, and trampled grasslands. After the first promising results, more subtle differences between types in individual traits are subject to further research.



Egy további előadás társszerzőjeként is szerepeltem:

Willner W., Roleček J., Dengler J., Chytrý M., Janišová M., Lengyel A., Aćić S., Becker T., Demina O., Jandt U., Kącki Z., Krstivojević-Čuk M., Korolyuk A., Kuzemko A., Kropf M., Lebedeva M., Semenishchenkov Y., Šilc U., Stančić Z., Staudinger M., Poluyanovm A., Vassilev K. & Yamalov S.: Syntaxonomic revision of the semi-dry grasslands of Central and Eastern Europe

The Eurasian semi-dry grasslands are among the most species-rich and most valuable habitat types of the northern hemisphere. For our syntaxonomic revision, we used a dataset of 34,173 plot records which were assigned to the class Festuco-Brometea by the EuroVegChecklist expert system. In the first step, we classified the dataset into orders and alliances. As starting point, a TWINSPAN classification of the whole dataset was done and the diagnostic species of the main clusters (first and second division level) were determined. The plots were re-assigned using formal definitions of the orders, and then the subset of the order Brometalia erecti (=Brachypodietalia pinnati), corresponding to all semi-dry grasslands of the study area, was classified again. On the basis of this second TWINSPAN classification, formal definitions of the alliances were established. We distinguished the following alliances: Bromion erecti s.str. (=Mesobromion), Cirsio-Brachypodion pinnati (incl. Fragario-Trifolion montani, Agrostio-Avenulion schellianae, Scabioso ochroleucae-Poion angustifoliae, Adonido vernalis-Stipion tirsae), Scorzonerion villosae and Chrysopogono-Danthonion. The fifth alliance “Koelerio-Phleion phleoidis” is transitional towards the class Koelerio-Corynephoretea and its status needs further study.
We also established formal definitions of all associations of the Bromion erecti and Cirsio-Brachypodion pinnati within the study area. The other alliances were not further classified in the present study. Associations were identified using (i) the TWINSPAN classification of the whole order, (ii) TWINSPAN classifications of regionally restricted data sets (typically all Brometalia plots of one country) and (iii) existing national classification schemes. All formal definitions were written in the expert system language of the JUICE program.



Összesen kb. 180 résztvevő érkezett, ha jól emlékszem, kb. 20 országból. A konferencia programját és absztraktjait tartalmazó weboldal itt érhető el.

2018. április 30., hétfő

Szakdolgozati témák az MTA ÖBI Durva-léptékű vegetációökológiai kutatócsoportjában

Az MTA Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetében (Vácrátót) a Durva-léptékű vegetációökológiai kutatócsoport az alábbi szakdolgozati témákat ajánlja a hallgatóknak:

A kutatócsoport vezetője: Botta-Dukát Zoltán
Tagok: Abonyi András, Bede-Fazekas Ákos, Csecserits Anikó, Lengyel Attila, Lhotsky Barbara, Ónodi Gábor, Rédei Tamás, Somodi Imelda

  1. A természetszerű gyepek összetételét, szerveződését meghatározó szabályok (ún. assembly rules) leírása – regionális (országos) és lokális léptékekben, növényfajok tulajdonságait (ún. traiteket vagy jellegeket) felhasználva
  2. Erdős-sztyepp tölgyes és telepített erdészeti ültetvények (akácos, fenyves, nemes nyaras) diverzitásának összehasonlítása – nem csak edényes növények, hanem mohák, rovarok esetén is
  3. Nem őshonos növényfajok a hazai flórában: megjelenés, terjedés, hatás - többek közt botanikus kertekben
  4. Potenciális és aktuális vegetáció közti különbség mint a táj természetességének indikátora
  5. Kiválasztott élőhely/társulás/növényfaj potenciális elterjedésének modellezése
  6. Kiválasztott vegetációtípus osztályozása és tipizálása egy tágabb földrajzi régióra kiterjedően fajkompozíció és növényi jellegek alapján
  7. A közösségi ökológiai és biogeográfiai mintavétel, adatelemzés és modellezés módszertani kérdései
  8. Egyéb önálló témafelvetés a növényzet összetétele, a környezeti háttér és/vagy a térbeli szerveződés kapcsolatáról
  9. Vízi vegetációkutatás: Funkcionális sokféleség - ökoszisztéma működés kapcsolata lebegő algák esetén (tavi és folyóvízi adatsorok elemzése, kapcsolattal kísérletes munkákhoz)
  10. Inváziós fafajok és erdészeti kezelések hatásai puhafás ártéri erdők madárközösségeire





Amit kínálunk: terepmunka, irodalmi feldolgozás, benti munka keveréke – érdeklődéstől, igénytől függő arányban, hosszabb távú együttműködési lehetőség, közös cikkírás, konferencia-részvétel, sok hasznos, máshol is kamatoztatható ismeret, barátságos csapat :)

Nyári gyakorlatra is jöhetsz hozzánk, illetve keresünk hallgatókat nyári munkára! (Akkor is, ha esetleg már van szakdolgozati témád.)
Várunk szeretettel!

Kapcsolat
Írj egy e-mailt, írd le benne, mi érdekelne és melyik évfolyamra jársz! Például erre a címre: csecserits.aniko@okologia.mta.hu, de a kutatócsoport bármely tagjának írhatsz!
http://www.obi.okologia.mta.hu/ - Intézeti honlap Témakiírások: http://www.okologia.mta.hu/temakiirasok - többi csoport témái (Menü/Kutatások/PhD, MSc témák)

Bár 2018. szeptember végéig még Wroclawban dolgozom, én is vállalok témavezetést a vegetációosztályozással, egyes fajok élőhelyválasztásával, a gyepek társulási szabályaival és diverzitásával, illetve a kapcsolódó módszertani kérdésekkel kapcsolatos témákban. A konkrétabb témafelvetéseket külön bejegyzésekben és a csoport honlapján fogom hirdetni.

2018. április 17., kedd

Egy gyakran félrehatározott védett növény: a csilláros sárma

Több olyan internetes fórumnak is tagja vagyok, ahova az érdeklődők feltölthetik a szívüknek kedves vagy a számukra ismeretlen növények képeit, majd szerencsés esetben a nagyobb tudással rendelkezők azonosítják a fajt. A szakmai kontroll önkéntes jellege és változó színvonala miatt nem a legbiztosabb, de laikusok számára kétségtelenül manapság az egyik legkönnyebben elérhető módja ez a tanulásnak. A tavaszi virágdömping megindulásával ezek a fórumok is rendre felpörögnek, s egymást érik a (nem ritkán ugyanazt a néhány fajt ismétlődően ábrázoló) fotók. A sármafajok látványos, fehér virágaiknak és gyakori előfordulásuknak köszönhetően ilyenkor naponta terítékre kerülnek. Meglátásom szerinte a határozási nehézség alulbecslése miatt az egyik leggyakrabban eltévesztett faj a csilláros sárma (Ornithogalum refractum), amelyet rendre az ernyős sármával (Ornithogalum umbellatum) azonosítanak, illetve fotóról fel nem ismerhető példányokra mondják rá az utóbbi fajnevet. (A sármákat egyébként madártejeknek is hívják.) A tévedés jelentőségét az is adja, hogy a csilláros sárma védett, bár helyenként gyakori faj, míg az ernyős sárma országszerte közönséges növény.

Az ernyős sárma fajcsoportjába (O. umbellatum agg.) számos, egymáshoz eléggé hasonló taxon tartozik. Az Új magyar füvészkönyv ezek közül hármat említ, a fentebbi kettő a pusztai sármával (O. kochii) együtt képviseli a csoportot Magyarországon.

Megemlítendő, hogy az alakkör tényleges változatossága ennél lényegesen bonyolultabb. Egyéb irodalmak további taxonok jelenlétét jelzik Közép-Európában, mint pl. O. vulgare, O. divergens, O. orbelicum, O. angustifolium. Ezeknek a neveknek egy része tisztázatlan érvényességű, továbbá az eltérő kromoszómaszámú, de morfológiailag igen hasonló alakok jelenléte szintén bonyolítja a helyzetet. Az alakkör taxonómiájának és nómenklatúrájának tisztázása után könnyen előfordulhat, hogy hazánkból is kimutatnak "új" fajokat. Az egyszerűség kedvéért most maradjunk az ÚMF-ben közölt felosztásnál!

Mindhárom fajra igaz, hogy kb. arasznyi magasságú, hagymás geofiton, keskeny-szálas, tőálló levelekkel. A virágzat tőkocsányon fejlődik, ernyőszerű vagy sátorozó fürt. A virágtakarót hat fehér, a külső oldalon zöld csíkot viselő lepellevél alkotja. A termés háromrekeszű tok.

A csilláros sárma legegyértelműbb határozóbélyege a visszatört (lefelé irányuló) terméskocsány. Ez csak érett termésnél látható, a nyíló virágok kocsányai még felfelé állnak, az elnyílt virágok kezdenek ívesen visszahajlani. Az ernyős sárma terméskocsányai nagyjából derékszöget (vagy enyhe hegyes- vagy tompaszöget) zárnak be a virágzati tengellyel, míg a pusztai sármánál a kocsányok többnyire hegyesszögben felállók maradnak.

Csilláros sárma (Ornithogalum refractum)

Az ÚMF további, nem kizárólagos bélyegeket is említ. A csilláros sárma alsó virágkocsányai nem sokkal hosszabbak, mint a felsők, míg a másik két fajnál az alsó jóval hosszabbak. A csilláros és az ernyős sárma hagymája mellett vannak kicsi sarjhagymák, a pusztai sárma esetén ezek többnyire hiányoznak. Ennek ellenőrzéséhez ki kell ásnunk a növényt, ami védett faj esetén tilos. A csilláros sárma termésén az ormók egymástól kb. egyenlő távolságra helyezkednek el, míg a másik két fajra ez a határozó szerint nem igaz (bár már láttam ellenpéldát). A csilláros sárma általában alacsonyabb termetű, vaskos szárú növény, a pusztai sárma változó magasságú, de filigránabb a többinél. Természetesen ezt a termőhely befolyásolja. A virágzási időben is van némi eltérés. Március végén a csilláros sárma kezd el nyílni először, majd bő két hét múlva az ernyős, végül a pusztai. Persze, a pontos időzítés függ az adott év időjárásától és a termőhelytől.

Néhány kép a csilláros sármáról:


Keressük a lehajló terméskocsányt!

Gyakran képez ilyen dús csomókat

A toktermés bordái nagyjából egyenlő távolságra vannak egymástól


A csilláros sárma a laza, homokos talajú síkságok és hegylábi területek növénye, a Duna mentén többfelé előfordul, lokálisan gyakori is lehet. Bolygatott szárazgyepekben, gyomnövényzetben él, akár parkokban és útszéleken is lehet vele találkozni, ami egy védett fajtól szokatlan.

2018. április 1., vasárnap

Megújult a wroclawi botanikus kert honlapja

A Wroclawi Egyetem botanikus kertjének megújult honlapja itt érhető el. Néhány hónapja az egyetem Vegetációökológiai Tanszéke a Botanikus Kert mint szervezeti egység alá sorolódott, így én is botanikus kerti dolgozó lettem. A fenti honlapon létesítettünk egy felületet a projektemnek, igyekszem folyamatosan frissíteni, kiegészíteni.