2016 madárgyűrűzési élményei

Amint már írtam, 2016-ban elkezdtem madarakat gyűrűzni szabadidőmben. Az év során kb. 1500 madarat gyűrűztem meg, melyeknek a kétharmadát egy hét alatt a Ferencmajori Madárvártán a Hopp Ferenc madarásztáborban, a többit pedig különféle egyéni "akciók" során a saját és a rokonságom lakóhelye környékén. Az alábbiakban beszámolok az érdekesebb fogásaimról.

Nádi tücsökmadár (Locustella luscinioides)

Az első külföldi visszajelentésemről az ősszel kaptam hírt. Egy július 29-én Ferencmajorban gyűrűzött nádi tücsökmadaramat a horvátországi Vid településen, a Neretva folyó deltavidékén szeptember 2-án fogták vissza. A madár az eltelt 35 nap alatt 516 km-t tett meg.

Legérdekesebb visszafogásom egy veresegyházi fészkelőtelepen június 7-én megfogott partifecske. A madarat csaknem 5 évvel, egész pontosan 1787 nappal korábban, Gödöllőn gyűrűzték fiatalként. A partifecskék fiatal kori mortalitása elég magas, kevesen élnek meg ilyen szép kort. Ez a példány ezek szerint már ötödször jött vissza afrikai telelőhelyéről a Gödöllő és Veresegyház környéki fészkelőhelyekre. Mindig lenyűgöz, hogy ezek a látszólag törékeny és gyenge állatok milyen hihetetlen teljesítményekre képesek...

Partifecske (Riparia riparia)

A ferencmajori egy hét gyűrűzés rengeteg tanulsággal és élménnyel szolgált, amit az alábbi képek is illusztrálnak.

Erős csapat: karvalyposzáta (Sylvia nisoria), fülemülesitke (Acrocephalus melanopogon) és réti tücsökmadár (Locustella naevia) egyszerre a ferencmajori gyűrűzőasztalnál

Jégmadár (Alcedo atthis)

Berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis)

Rövidkarmú fakusz (Certhia brachydactyla)

Kakukk (Cuculus canorus)

Búbos banka (Upupa epops), új faj a tábor gyűrűzött fajai közt

A veresegyházi volt homokbánya mellett egy visszacserjésedő-nádasodó kubikgödrös területen az ősszel nagyon jól mozogtak az énekesmadarak, több fajt itt foghattam először kézbe.

Tüzesfejű királyka (Regulus ignicapilla)

Erdei szürkebegy (Prunella modularis)

Erdei pityer (Anthus trivialis)

Törpegém (Ixobrychus minutus) - ilyet már fogtam Ferencmajorban, de a veresegyházi előkerülése kellemes meglepetés volt

A legritkább faj, amivel dolgom volt, aligha nem a kormosfejű cinege, amelyet a Mohora melletti Berekalji-víztározó fenyvesében fogtam:

Kormosfejű cinege (Parus montanus)

Az idei évben még nem gyűrűztem, de amint a hideg alábbhagy, és találok olyan helyet, ahol jó a mozgás, nem fogok teketóriázni. :)

#365papers: 2016-os összegzés

2016-ban megpróbáltam teljesíteni a #365papers kihívást, amely arról szól, hogy az év minden napján el kell olvasni egy tudományos cikket. Az év összes napja helyett csak munkanapokkal számolva egyesek a 260 cikket célozzák meg (#260papers néven), de a lényege ugyanaz - olvassunk minél többet, ezzel tegyük magunkat naprakésszé a tudományterületünkön, és motiváljunk másokat is. A kihívás kezdetekor írtam egy bővebb bejegyzést róla, itt olvasható, aztán amikor 50 cikknél jártam, röviden beszámoltam a helyzetről. Tegnap vége lett 2016-nak, így ideje számot vetni a cikkolvasó kihívás eredményeivel.

Nos, a kitűzött célt számok tükrében megközelíteni sem sikerült: 135 cikkig jutottam, ami a munkanapokra szabott verziónak kicsivel több, mint a fele. A teljes lista itt olvasható. Ezek azok a cikkek, amelyeknek legalább 2 fejezetét (pl. Bevezetés és Diszkusszió), valamint az absztraktját végigolvastam. Nem szerepelnek köztük saját szerzőségű közlemények, bírált kéziratok, könyvfejezetek, blogbejegyzések és ismeretterjesztő cikkek. Néhány gondolat a kihívás eredményéről:

• Bár teljesíteni közel sem sikerült, élveztem a plusz motivációt, ami tudatosabb és rendszeresebb szakirodalmazásra ösztökélt. Biztos vagyok benne, hogy a korábbi években nem olvastam ennyit. Más kutatók blogjait és Twitter oldalait megnézve aránylag kevesen mondhatják el magukról, hogy teljesítették az év elején kitűzött célt.
• A kihívás megváltoztatta az olvasási szokásaimat. Előfordult, hogy egy cikkből csak egy-két információmorzsa lett volna érdekes számomra, de mégis végigolvastam, hogy a listát gyarapíthassam.
• Rövid cikkek elolvasására könnyebben rászántam magam, mint hosszabbakéra.
• Nagyon sokszor segítségemre volt a cikkek listája, amit folyamatosan vezettem, amikor kéziratok hivatkozásait állítottam össze, vagy más okból kellett visszakeresnem a korábbi olvasmányaimat.
• Több olyan cikkel találkoztam, ami a kutatómunkámhoz jó ötleteket adott - és ez a lényeg, hiszen a cikkolvasás önmagában nem ér sokat, ha a megszerzett gondolatok és ismeretek nem adnak hozzá semmit a munkámhoz.

Megint készítettem címkefelhőt a cikkek címeiből, íme:

Döntően növényi közösségi ökológiai, funkcionális és fajdiverzitással kapcsolatos cikkeket választottam, s melléjük becsúszott egy-egy madaras olvasmány is. Készítettem egy kimutatást a legtöbbet olvasott folyóiratokról is, a "győztes" a Journal of Vegetation Science lett, ezüstérmes a Methods in Ecology and Evolution, míg a harmadik helyen a TREE, a PLoS ONE és az Ornis Hungarica osztozik.

Az olvasott cikkek megoszlása folyóiratok között (min. 2 cikk/folyóirat)

A cikkek évek közti megoszlása pedig a következő.

Nehéz lenne az elolvasott cikkeket rangsorolni, vagy akár csak a legjobb néhányat kiválasztani. Nem is próbálok tárgyilagos értékelést alkotni, inkább csak egyfajta szubjektív élmény alapján kiválasztok néhány kiváló művet. A kedvenc cikkeim tehát:

Hooper et al. 2005. Effects of biodiversity on ecosystem functioning: a consensus of current knowledge. Ecological Monographs

Cornell & Harrison 2014. What are species pools and when are they important? Annual Review of Ecology, Evolution, and Systematics

Vellend 2010. Conceptual synthesis in community ecology. The Quarterly Review of Biology

Ricotta et al. 2016. Measuring the functional redundancy of biological communities: A quantitative guide. Methods in Ecology and Evolution

Lyons et al. 2016. Model-based assessment of ecological community classifications. Journal of Vegetation Science

Storch 2016. The theory of the nested species-area relationship: Geometric foundations of biodiversity scaling. Journal of Vegetation Science

A kihívásnak 2017-ben is nekifutok, aztán meglátjuk, meddig jutok. Remélem, sikerült másnak is meghoznom a kedvét az olvasáshoz!