Szakdolgozati és doktori témalehetőségek

Új tanév, új kutatási projektek, új témalehetőségek... Hozzám köthetően a természetvédelem két kulcskérdését, az idegenhonos fajokat és a növényzet hosszú távú változásait fejtegető témakörben keresünk hallgatókat, akik a Durva-léptékű vegetációökológiai kutatócsoportnál írnák az alap- vagy mesterszakos diplomadolgozatukat vagy PhD disszertációjukat.

1. Magyarország idegenhonos flórája -- Ezen belül számos résztéma kínálkozik, pl. hazai idegenhonos fajokról szóló adatbázis építése, egyes fajcsoportok meghonosodásának története irodalmi és herbáriumi adatok alapján, kerti dísznövények meghonosodásának statisztikai modellezése, a közösségi tudományos oldalak használata az inváziós fajok térképezésében.

2. A magyarországi természetközeli növényzet változása az elmúlt 25 évben -- Itt a nemzeti parkok hosszútávú monitoring-adatait fogjuk elemezni.

A munkavégzés helye a témától függ, távmunkára is van lehetőség alkalmi konzultációkkal. A két témakör igen sokféle egyéni képesség kibontakoztatására ad lehetőséget; többségében inkább adatbázisos, irodalmazós és elemzős munkák várhatóak, de természetesen terepmunkát is tudunk tervezni. Általánosságban a jelölttől az alábbiakra számítunk:

• biológus, kertészmérnök, természetvédelmi mérnök vagy rokon szakokon folyó tanulmányok;
• a hazai növényvilág iránti érdeklődés;
• angol nyelvtudás az olvasás szintjén;
• szorgalom, megbízhatóság.

Amit kínálunk:

• elmélyülés és orientáció az érintett tudományterületeken.
• részvétel a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont, különösen az Ökológiai és Botanikai Intézet szakmai és közösségi életében. Az intézetünk a vácrátóti botanikus kertben van, páratlan környezetben, a munkahelyi légkör abszolút befogadó és inspiráló.
• részvétel publikációkban, konferenciákon, pályázatokban.

Jelentkezni nálam lehet emailben: lengyel.attila@ecolres.hu

iNaturalist adatok a Flóraatlaszban

2024 tavaszán indult el a „Közösségi flóratérképezés Magyarországon” nevű adatgyűjtő projekt az iNaturalist felületén azzal a céllal, hogy felhasználóbarát és megbízható adatbeküldési csatornaként szolgáljon a Magyarországi edényes növények elterjedési atlasza (Atlas Florae Hungariae, AFH) felé. (Lásd még ebben a bejegyzésben.) A projekttagsági feltételeket teljesítő tagok 2024. november 27-ig feltöltött adatainak importja idén tavasszal készült el. Csak az AFH-ra újnak számító rekordokat vittük át, ezekből is csak flóratérképezési kvadrátonként és taxononként egyet. A várakozásainkat messze felülmúlva 1211 KEF kvadrátban 1845 faj 10120 új, ellenőrzött előfordulási adatával gazdagodott az AFH. Az új előfordulások az AFH által eddig alkalmazott szimbólumokkal láthatóak, a részletes adatok között pedig fellelhető az iNaturalistre feltöltött eredeti, fotós megfigyelés linkje, ahol minden előfordulás ellenőrizhető, a határozások szükség esetén revideálhatóak. Ezek a változtatások az iNaturalisten „valós időben” követhetőek, de az AFH-ban csak a következő adatimportkor jelennek meg. Meglehetősen nagy munkát jelentett a két eltérő rendszer nómenklatúrájának és térbeli leképezésének összecsiszolása. A még fennálló apróbb hiányosságok javításán folyamatosan dolgozunk, hogy a következő importtal egy még teljesebb állapotot érhessünk el.

Ebben a pillanatban a projektnek 129 tagja van, közülük 118-an töltöttek fel már adatot, a megfigyelések teljes száma 97719 (ezek nem csak újdonságok, és kb. 80%-uk validált), a megfigyelt taxonok száma az iNaturalist rendszerét követve 2666.

Az iNaturalistre feltöltött adatok a herbáriumi lapokhoz hasonlóan önálló dokumentumokként hivatkozhatóak. Egy megfigyelés feltöltése nem zárja ki a későbbi hagyományos florisztikai adatközlés lehetőségét, sőt kiváló lehetőség bizonyító fotók közzétételére.

A projekt nagy sikerének tartom, hogy általa olyanok megfigyelései is felkeltik a botanikus szakma figyelmét, akik nem foglalkozásszerűen, gyakran képzettség nélkül hódolnak a terepi botanika szenvedélyének. Több olyan faj megfigyelése megtalálható már a projektben, amelynek eddig nem volt ismert magyarországi adata.

A projekt oldala itt érhető el: https://www.inaturalist.org/projects/kozossegi-floraterkepezes-magyarorszagon-community-floristic-mapping-in-hungary

Mindenkit biztatok a csatlakozásra, de kérjük a leírás figyelmes elolvasását és a feltételek betartását.

A projekt szakmai-szervezési munkájának dandárját Schmidt Dávid, Sonkoly Judit, Takács Attila és jómagam végeztük, Kis Szabolcs és Molnár Ábel Péter hozzájárulásaival, melyeket e helyütt is köszönünk. Az OpenBioMaps rendszerébe való integrálásért hálásak vagyunk Bán Miklósnak. Külön köszönet azoknak, akik a megfigyelések határozásában segítettek, köztük kiemelkedő aktivitásáért Rédei Tamásnak. Emellett örömmel látjuk, hogy egyre több hazai botanikus csatlakozott a projekthez, sőt adatfeltöltőként és validálóként is tevékeny.

Bízom benne, hogy a Közösségi flóratérképezés Magyarországon egy széles kört megszólító, szakmailag magas szintű és technikailag modern eszközként állhat a hazai botanikusok rendelkezésére a következő években is.

Cikkek a tavaszi kankalin felemásbibéjűségét vizsgáló kutatásból

Már Darwin is nagy csodálója volt a felemásbibéjűség (vagy heterosztília) nevű jelenségnek - így hívjuk ugyanis azt, amikor a növényfaj egyes egyedei a bibeszáluk hossza alapján több típusba sorolhatók. Megerősíthetem, hogy ennek a morfológiai jelenségnek minél több ökológiai, genetikai, evolúciós, és még ki tudja milyen vonatkozására derül fény, annál lenyűgözőbb. Olvassatok utána, többször írtam már róla.

Tavaszi kankalin (Primula veris)

2021-ben kapcsolódtunk be Csecserits Anikó kollégámmal egy nemzetközi kutatásba, amely során közösségi tudományos módszerekkel gyűjtöttünk adatokat a tavaszi kankalin állományaiban az eltérő bibehosszúságú virágtípusok arányairól. Arra kértük az önkéntes adatszolgáltatókat, hogy keressenek egy kankalin állományt, becsüljék meg a populáció méretét, és 100 egyeden számolják meg a rövid és a hosszú bibéjű egyedeket. A hazai adatok 27 más országéival együtt kerültek elemzésre. Néztük, hogy mennyire teljesül a populációkban az elmélet alapján várt 50-50%-os típusarány, illetve hogy milyen táji változók állhatnak az egyenetlen típusarány mögött. A kutatás gyümölcsei most kezdtek beérni.

A típusarányok gyakran voltak egyenlőtlenek, és összességében 9%-al több rövid bibéjű egyedet találtak az adatbeküldők. A kisebb populációkban jelentősebbek voltak az eltérések. A nyári csapadék mennyisége, valamint a tájhasználat intenzitása is pozitív kapcsolatban volt a rövid bibéjűek gyakoriságával.

A kankalinpopuláció szaporodása akkor működik ideálisan, ha mindkét típus azonos arányban van jelen. Ha ez az egyensúly eltolódik, akkor hiába alkotja valamennyi egyed az állományt, szaporodás szempontjából annál kisebb állomány módjára működik. Kis populációk, elégtelen megporzás vagy drasztikusan egyenlőtlen típusarány esetén a populációban előnybe kerülhetnek a heterosztíliát kevésbé mutató egyedek, amelyek képesek lehetne ön- vagy rokonmegporzásra is. Nagy kérdés, hogy a tavaszi kankalin vajon efelé sodródik-e, és hogy miféle evolúciós előnyöket élvez a rövid bibéjű típusa.

Az eredményeinkből eddig két cikk született: egy esettanulmány a Journal of Ecology-ban és egy összefoglaló cikk a heterosztília természetvédelmi vonatkozásairól az AoB Plants folyóiratban. Az összefoglalókat alább találjátok:

Aavik, T., Reitalu, T., Kivastik, M., Reinula, I., Träger, S., Uuemaa, E., Barberis, M., Biere, A., Castro, S., Cousins, S.A., Csecserits, A., Dariotis, E., Fišer, Ž., Grzejszczak, G., Huu, C.N., Hool, K., Jacquemyn, H., Julien, M., Klisz, M., Kmoch, A., Krigas, N., Lengyel, A., Lenhard, M., Moges, D.M., Münzbergová, Z., Niinemets, Ü., Odé, B., Pánková, H., Pärtel, M., Pätsch, R., Petanidou, T., Plue, J., Puchałka, R., Rienks, F., Samartza, I., Sheard, J.K., Stojanova, B., Töpper, J.P., Tsoktouridis, G., Uzunov, S., & Zobel, M. (2025). A pan‐European citizen science study shows population size, climate and land use are related to biased morph ratios in the heterostylous plant Primula veris. Journal of Ecology, 00, 1–19. https://doi.org/10.1111/1365-2745.14477

Abstract

This link goes to a Czech section

1. The distylous plant Primula veris has long served as a model species for studying heterostyly, that is the occurrence of multiple floral morphs within a population to ensure outcrossing. Habitat loss, reduced plant population sizes, and climate change have raised concerns about the impact of these factors on morph ratios and the related consequences on fitness of heterostylous species.
2. We studied the deviation of floral morphs of P. veris from isoplethy (i.e. equal frequency) in response to plant population size, landscape context and climatic factors, based on a pan-European citizen science campaign involving observations from 28 countries. In addition, we examined the relative frequency of morphs to determine whether landscape and climatic factors disrupt morph frequencies or whether a specific morph has an advantage over the other.
3. Theory predicts equal frequencies of short-styled S-morphs and long-styled L-morphs in populations at equilibrium. However, data from >3000 populations showed a substantial morph deviation from isoplethy and a significant excess of S-morphs (9% higher compared to L-morphs). Deviation of morph frequency from equilibrium was substantially stronger in smaller populations and was not affected by morph identity. Higher summer precipitation and land use intensity were associated with an increased prevalence of S-morphs.
4. Five populations containing individuals exhibiting short homostyle phenotypes (with the style and anthers in low positions) were found. Genotyping of the individuals at CYP734A50 gene of the S locus, which determines the length of the style and the position of anthers of P. veris, revealed no mutations in this region.
5. Our results based on an unprecedented geographic sampling suggest that changes in land use and climate may be responsible for non-equilibrium morph frequencies. This large-scale citizen science initiative sets foundations for future studies to clarify whether the unexpected excess of S-morphs is due to partial intra-morph compatibility, disruption of heterostyly or survival advantage of S-morphs.
6. Synthesis. Human-induced environmental change may affect biodiversity indirectly through altering reproductive traits, which can also lead to reduced fitness and genetic diversity. Further research should consider the possible role of pollinators in mediating the ecological and evolutionary consequences of recent landscape and climatic shifts on plant reproductive traits.

Kivastik, M., Castro, S., Conti, E., Jacquemyn, H., Keller, B., Lengyel, A., Lenhard, M., Münzbergová, Z., Reinula, I., Stojanova, B., Träger, S., Viljur, M., & Aavik, T. (2025). Heterostylous plants in an era of global change: a review on the consequences of habitat loss and fragmentation. AoB Plants, 17/4., plaf016, https://doi.org/10.1093/aobpla/plaf016

Abstract

The widespread loss and fragmentation of habitats have caused significant declines in biodiversity. Among plants, animal-pollinated species are particularly threatened because of the negative effects of these factors on pollinators. Heterostyly is a unique reproductive system defined by two or three floral morphs having a distinct position of anthers and style. The spatial separation of reproductive organs, accompanied by a self-incompatibility system, restricts self-pollination and favours pollinator-mediated pollen transfer between different morphs. In this review, we synthesize knowledge about the effects of loss in the area and connectivity of habitats, and related reduction in population size on heterostylous plants. We conducted a literature search to obtain an overview of studies investigating the short- and long-term consequences of the decreased area and connectivity of habitats as well as plant population size for heterostylous species. To quantify the relationship between plant population size and morph ratio bias, we applied a meta-analytical approach. First, the meta-analysis showed that reductions in population size can significantly disrupt the optimal morph ratio, leading to fewer compatible mates and lower reproductive output. Second, the literature review highlights the negative consequences of biased morph ratios for population viability and genetic diversity of heterostylous plants. Finally, heterostylous species may adapt to the loss of pollination by shifting their mating system to homostyly and selfing. This review demonstrates that habitat loss and fragmentation have various consequences for heterostylous plants, e.g. reduced population size, morph ratio bias, and disruption of pollination. With ongoing environmental changes, there are still important knowledge gaps that need to be addressed more systematically. These include the long-term impact of skewed morph frequencies on population viability, the selective forces driving variation in anther-stigma separation and intra-morph compatibility, the role of habitat loss and connectivity, and related reduction in pollinator abundance and diversity in the selection for homostyly.

Cikk a hazai arankafajok gazda- és élőhelyválasztásáról

Sajnos idén nem sok időm maradt a blogomra - most igyekszem megosztani néhány történést, kezdve egy év eleji cikkel.

Az aranka (Cuscuta) fajok obligát paraziták, vagyis a számukra szükséges minden tápanyagot a gazdától szívnak el. Sok korábbi irodalom azt sugallja, hogy (más parazita csoportokhoz hasonlóan) az arankák gazdaspecifikusak. Emellett nem kérdés azonban az sem, hogy más-más élőhelyeken fordulnak elő. De vajon a gazdaválasztás tényleges specificitást jelent, vagy csak annak köszönhető, hogy az eltérő élőhelyeken eltérő fajok közül válogathatnak, így valójában élőhelyspecificitásról van szó? Ennek igyekeztünk a végére járni.

Az eredményeink azt mutatták, hogy az arankák igen különböző fajösszetételű élőhelyeken élnek, és egy-egy arankafaj a maga élőhelyein belül is sok fajt parazitál. Nem találtunk egyértelmű bizonyítékot gazdaspecificitásra, élőhelyspecificitásra annál inkább.

Komlóképű aranka (Cuscuta lupuliformis)

Itt a fűzbokrot választotta gazdául

Baráth, K., Lengyel, A., & Csiky, J. (2025). Host specificity of Cuscuta species: is it a cause or a consequence of the habitat preference? Plant and Soil. https://doi.org/10.1007/s11104-025-07210-2

Aims

The genus Cuscuta comprises nearly 200 parasitic plant species. Sympatric Cuscuta species are considered to occur in different habitat types. We investigated the reasons for the observed habitat preference addressing the following questions: Can host specificity explain the habitat preference? Can soil characteristics influence habitat preference?

Methods

We sampled 543 vegetation plots and collected 56 soil samples from the habitats of C. europaea, C. campestris, C. epithymum, C. lupuliformis, and C. australis in Hungary. The percent cover, maximum height, and parasitism status of each species were recorded in every plot. The species composition and soil parameters of the habitats were compared using multivariate data analysis.

Results

Habitats of the examined parasites significantly differed from each other based on species number and composition, as well as vegetation cover and height. However, species compositions in the habitat of the same Cuscuta species also varied considerably in different localities. We also found that the host range of the same Cuscuta species differed greatly in different locations. None of the dodders had any essential host species without which they could not survive and develop. Additionally, the habitats of the examined Cuscuta species significantly differed from each other based on soil conditions.

Conclusion

Host specificity alone does not explain the strong preference of these host generalist parasites for certain habitats. Rather, the complex system of biotic and abiotic factors, including the mineral composition of the soil, determines the habitats of dodders.

Axiofitonok

Ebben a bejegyzésben egy olyan fogalmat ismertetek, amely tudtommal hiányzik a magyar szakirodalomból: az axiofitonokat. Ehhez kapcsolódóan röviden áttekintem a természetvédelmi priorizálás módszereit. Az olvasási idő: 15-20 perc.

Természetvédelmi prioritások kijelölése

A hatékony természetvédelemhez elengedhetetlen a védelmi prioritások kijelölése, vagyis azoknak a fajoknak, élőhelyeknek és területeknek az azonosítása, amelyek a leginkább rászorulnak a védelemre. E három szint prioritásai egymással összefonódnak: egy-egy terület természetvédelmi helyzetét leginkább az ott előforduló fajok vagy élőhelyek jellemzői alapján értékelik, a fajok helyzetét pedig befolyásolja az előfordulási helyek védelmi státusza. Ha egy területet a fajai alapján jellemzünk, akkor három fő megközelítés kínálkozik: a védettségi listáké, az ökológiai mutatószámoké és a jelölőfajoké.

Vajon mennyit ér ez a gyep a természetvédelem számára?

Védettségi listák

A védettségi listák jogilag szabályozzák, hogy a fajok egyedeivel mit milyen feltételekkel szabad csinálni, és ezek megszegése milyen szankciót vonhat maga után. Ezenkívül a természetvédelmi gyakorlatban szokás a területeket az ott előforduló védett fajok alapján jellemezni: egy sok védett fajt (vagy azoknak sok egyedét) számláló terület a természetvédelem számára értékesnek számít. A fajok között lehet differenciálni a védettség szintje szerint, pl. védettek és fokozottan védettek, vagy akár a pénzben kifejezett természetvédelmi érték szerint. A módszer előnye, hogy egyszerű, objektív, könnyen alkalmazható, laikusok számára is könnyen megérthető (szinte forintosítható a terület értéke). Az adatgyűjtési módja sem bonyolult, csupán a védett fajokat kell ismerni. A fő hátránya, hogy a védettségi listákat elsődlegesen nem élőhely-minősítési céllal alkották meg. A státuszok megítélésekor jogalkalmazási és élőhely-minőséghez nem kapcsolódó biológiai szempontokat is figyelembe vettek, ami anomáliákhoz vezet. Például léteznek alacsony természetességű élőhelyeket preferáló védett fajok is, illetve védett fajok nélküli "jó" élőhelyek. Törvénykezési jellegükből fakadóan a védettségi listák rugalmatlanok, lassan követik pl. a rendszertani és ökológiai változásokat, érvényességük nem biológiai, hanem adminisztratív határokhoz igazodik.

Ökológiai mutatószámok

Az ökológiai mutatószámok a fajok különféle élőhely-választási tulajdonságait írják le, általában 5-12 fokú skálákon, néha folytonos skálán. E tulajdonságok vonatkozhatnak általánosabb jellemzőkre, pl. tápanyagigény, vízigény, de konkrétan arra is, hogy a növényfaj milyen természetességű élőhelyeket részesít előnyben. Pl. a Borhidi-féle szociális magatartási típusok a Grime-féle CSR-modellre alapozva kategorizálják a fajokat, és minden kategóriát egy természetességi értékszámmal jellemeznek. A ritka és élőhely-specialista fajok magasabb pozitív pontértéket kapnak, mint a generalisták, náluk alacsonyabbat a természetes pionírok. A zavarásjelző fajok negatív pontszámmal szerepelnek, a skála alján az idegenhonos özönnövényekkel. Az indikátorszámok jóval árnyaltabb megközelítést tesznek lehetővé, mint a védettségi listák, alkalmasabbak a fokozatos átmenetek kifejezésére, valamint a biológiailag értelmes mintázatok megragadására. Hátrányuk azonban, hogy meglehetősen bonyolultak, nehezen kommunikálhatóak, erősen intuitív jellegűek. Azt próbálják meg formalizálni, ami a gyakorlott botanikus fejében lejátszódhat, amikor a terepen bizonyos fajokat látva az élőhelyről kialakít magában egy jellemzést, de a pontos lépések nagyja még messze van az objektivitástól. Nem világos például, hogy két terület összehasonlításakor a természetességi értékszámokat milyen formában érdemes összegezni: a faji értékszámok összegeit vagy átlagait kellene használni, netán valamilyen eloszlásfüggvényt? Az ezekhez szükséges műveletek elvégezhetőek-e egyáltalán a pontszámokkal matematikailag érvényes módon? Emellett a mutatószámokkal történő élőhely-minősítés a területekről teljes fajlistát igényel, emiatt terepi felvételezése igen munkaigényes.

Jelölőfajok

A fenti két lehetőség gyengéinek kiküszöbölésére biológiai szempontok alapján is lehet definiálni indikátorfajokat, amelyek a védettségi listákhoz hasonlóan alkalmazhatóak. Ilyenek például a vörös listák, amelyek a veszélyeztetett fajokat sorolják fel, és kategorizálják a veszélyeztetettség mértéke szerint. Ez hasznos lehet területi prioritások kijelölésére is, hiszen egy veszélyeztetett faj előfordulási helye mindenképpen védelmet érdemel – ebben az értelemben a vörös listák fajai jelölőfajokként alkalmazhatók, a védendő élőhelyeket jelölik előfordulásaikkal. A jelenlegi vörös listák hátránya, hogy a leginkább veszélyeztetett fajok gyakran olyan ritkák, hogy sok védelemre érdemes terület értékelésére nem alkalmasak, mert nem fordulnak ott elő, pedig veszélyeztetett faj nélkül is lehet értékes egy terület. Hasonlóak mondhatóak el a NATURA2000 jelölőfajokról: mindannyian szűk elterjedésű, specialista ritkaságok, amelyek alkalmazása inkább az állami és annál magasabb szinten hatékony.

Axiofitonok

A brit-ír botanikai társaság (Botanical Society of Britain and Ireland, BSBI) egy új fogalmat vezetett be az értékes fajok jelölésére, amelyeket „axiofitonoknak” (axiophytes) neveztek el. Az axiofitonok magas természetvédelmi értékű élőhelyek (pl. öreg erdők, tiszta vizű víztestek, magas fajgazdagságú gyepek) indikátorai, de nem feltétlenül ritka, veszélyeztetett vagy védett fajok. Kiemelendő, hogy az „értékesség” itt elsődlegesen a faj élőhely-preferenciájával, és nem a veszélyeztetettségével kapcsolatos. A britek törekvése szerint a sok axiofitonnak otthont adó területeknek kellene természetvédelemi prioritást élvezniük. Habár az axiofiton, védett és veszélyeztetett fajok halmazai nagyban átfednek, lehet axiofiton egy nem veszélyeztetett faj, ha rendre értékes élőhelyeken fordul elő, és nem szükségszerűen axiofiton egy veszélyeztetett növény, hogyha például annak előfordulásai antropogén élőhelyekre esnek, vagy ritkaságuk miatt értékelhetetlenek.

Az axiofiton fogalom jelentősége abban rejlik, hogy eddig nem létezett egységes kifejezés az értékes, de nem védett vagy veszélyeztetett fajok jelölésére; annak ellenére sem, hogy utóbbiak létezése mindig tudott volt. Az új szakszó lehetővé teszi a fogalom megnevezését, hivatkozását, gyakorlatba való beépülését. Az axiofitonokon keresztül könnyebben figyelembe vehetőek lennének a természetvédelemben azok a fajok, amelyek jogi védelme még nem feltétlenül indokolt, vagy gyakorlati akadályokba ütközik, de a botanikusok mégis tisztában vannak azzal, hogy a jelenlétük védendő élőhelyről tanúskodik. A szárazgyepeken ilyenek például a törpezanót fajok (Chamaecytisus austriacus, Ch. virescens, Ch. triflorus), a magyar aszat (Cirsium pannonicum), a réti aggóvirág (Tephroseris integrifolia).

Sokfelé "jó" fajnak számít, mégsem védett a halvány harangvirág (Campanula cervicaria)

Egy magyarországi axiofiton lista lehetőségeiről

A magyarországi természetvédelem erősen épít a faji szintű védettségre, ezért a védettségi listák is valamelyest az élőhely-minősítési alkalmazást szem előtt tartva alakultak. Meglehetősen hosszú emiatt a védett fajok hazai listája. Ennek ellenére egy hazánkra, vagy akár nagyobb tájegységekre adaptált axiofiton lista kidolgozása fontos lépést jelentene bizonyos élőhely-típusok, például alföldi erdőfragmentumok védelmében. Ez épülhetne például a Borhidi-féle rendszerre, de szakértők széles körű bevonásával bizonyos konszenzusos módosítások is elvégezhetőek lennének.

Sajnos a BSBI és a kapcsolódó oldalak elég szűkszavúan nyilatkoznak az axiofiton listák definiálásának mikéntjéről. Annyi világos, hogy először megyei listákat állapítottak meg a regionális szakértők, majd ezek összegzésével készült el a szigetországi lista. Biztos vagyok benne, hogy a megyei listák egységes skálázása, vagyis hogy az élőhelyi „jóságot” milyen mértékben indikáló fajok kerülhettek rá, komoly kihívás elé állította a munkában résztvevőket. Csak példaképpen: az egyik lehetséges, végletes álláspont szerint akár minden őshonos faj lehetne axiofiton, és így gyakorlatilag az (élőhely állapotával általában összefüggő) őshonos fajszámot használnánk minősítésre. A másik véglet pedig csak az igazán szűken értelmezett specialistákat tekintené axiofitonoknak, hasonlóan a jelölőfajokhoz, így néhány erős információtartalmú fajra alapoznánk a minősítést. Az optimális megoldás talán valahol félúton van a két véglet között, és biztosan nem könnyű különböző területek különböző szakértőivel összhangban megtalálni. De talán nem reménytelen keresni.

Lezajlott a XIV. "Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás a Kárpát-medencében" nemzetközi konferencia

2024. febuár 1-3. között lezajlott a XIV. "Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás a Kárpát-medencében" nemzetközi konferencia. A konferencia szervezését Molnár Zsolt kollégámmal ketten fogtuk össze a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézete képviseletében. A házigazda  Heltai Miklós Gábor és Malatinszky Ákos személyében a MATE Vadbiológiai és Természetvédelmi Intézete volt a MATE gödöllői, Szent István campusán, továbbá támogatott minket Ódor Péter és Bátori Zoltán személyében a Magyar Ökológusok Tudományos Egyesülete.

A konferencián 157-en regisztráltak. 2 plenáris, 1 szekción kívüli, 54 szekcióelőadást (normál- és villámelőadások együtt), valamint 42 posztert mutattak be a résztvevők, emellett sor került egy konferencia előtti fórumra a természet-helyreállítási törvénnyel kapcsolatos zöldítési programokról, valamint egy vitaestre a közösségi tudományról. A játékos kedvű résztvevők egy botanikai témájú kvízen mérhették össze tudásukat, melynek díjazottjai Takács Attila, Guller Zsófia, Schmidt Dávid és Molnár Csaba lettek - gratulálok nekik! Az AFVK konferencián hagyomány a Boros Ádám-díjak átadása a kuratórium által megszavazott személyeknek kiemelkedő botanikai munkásságukért. Idén három díjazott kapta meg:

Pifkó Dániel, a Chamaecytisus nemzetség taxonómiájának és chorológiájának feltárásában végzett  munkájáért, 20 éven át végzett herbáriumi gyűjtő és -fejlesztő tevékenységéért, valamint  tudománytörténeti munkásságáért (posztumusz);

Németh Csaba, a magyarországi Sorbus kisfajokkal, mohákkal és brioparazita gombákkal kapcsolatos kutatásaiért;

Pinke Gyula, a hazai szegetális gyomnövényzet sokféleségének feltárása terén és megőrzése érdekében végzett mélyreható tudományos és kimagasló ismeretterjesztő munkásságáért.

forrás: Facebook, Molnár V. Attila

Remélem, hogy a résztvevők a szándékunknak megfelelően magas szintű, inspiráló tudományos rendezvényen érezték magukat. A konferencia nem jöhetett volna létre a kiváló szervezői csapatunk munkája nélkül, melyet az alábbi személyek alkottak:

Baji Boglárka, Gantuya Batdelger, Bátori Zoltán, Berki Boglárka, Biró Marianna, Botta-Dukát Zoltán, Csecserits Anikó, Csergő Anna-Mária, Deák Balázs, Fodor Eszter, Gyalus Adrienn, Halassy Melinda, Heltai Miklós Gábor, Horváth Levente, Juhász Erika, Király Gergely, Kovács Balázs, Lengyel Attila, Magyari Zsuzsa, Malatinszky Ákos, Molnár Ábel Péter, Molnár Zsolt, Nagy József, Ódor Péter, Öllerer Kinga, Rigó Attila, Schmidt Dávid, Somodi Imelda, Szabadi Kriszta, Szilágyi Réka, Takács Attila, Tölgyesi Csaba, Valkó Orsolya.

Nagy köszönet nekik!

A következő AFVK konferencia megrendezését a Szegedi Tudományegyetem vállalta magára.

Közösségi Flóratérképezés Magyarországon

Régóta fennállt sokak részéről az igény egy könnyen használható adatbeviteli felületre, amivel a Flóraatlaszba be lehet küldeni növényi előfordulási adatokat. Takács Attilával, Schmidt Dáviddal és Rigó Attilával együttműködve indítottunk egy iNaturalist projektet, amelynek adatait (Bán Miklós segítségével) legalább évente szinkronizálni fogjuk a Flóraatlasszal.

Mindenkit biztatunk a csatlakozásra és az adatbeküldésre, legyenek azok közönséges vagy ritka fajok! A projekt feltételei szigorúbb minőségellenőrzésen esnek át, mint ami az iNaturaliston megszokott, ezért az érdeklődőket kérjük, figyelmesen olvassák el a projekt leírását.