Megjelent egy cikkünk a Preslia nevű, cseh folyóiratban. A cikkben a Kárpát-medence lösszel borított területein kialakuló, tölgy uralta erdőtársulások típusait mutatjuk be egy numerikus osztályozás alapján.
Magyarországon az ún. lösztölgyesekre az erdőssztyepp öv klimatikus zárótársulásaként tekintünk. Egykor az Alföld löszhátait, a dombsági és hegylábi területeit uralhatták, mára azonban a termékeny talajú, lösz borította vidékek művelésbe vonása miatt jelentősen megritkultak, elszigetelt állományaik védendő reliktumoknak tekinthetők. A löszön kialakult tölgyeseknek korábban csak a szárazabb típusait kezelték külön társulásokként (tatárjuharos lösztölgyes, Aceri tatarici-Quercetum roboris Zólyomi 1957, ill. hársas-tölgyes, Dictamno-Tilietum cordatae Fekete 1961), üdébb típusokat nem neveztek meg. Szerbiában és Horvátországban üdébb és szárazabb típusokat is leírtak a cönológusok, viszont a szárazabbak sem voltak azonosak a Magyarországról ismertekkel. Vizsgálatunkban egységesebb képet próbáltunk kialakítani a magyar, horvát és szerb lösztölgyesekről.
Horvátországi lösztölgyes ezüsthárssal |
Elemzésünkben hat erdőtípust különítettünk el, melyeket egy-egy jellemző fajukkal jelöltünk. A hat típus két csoportra oszlott földrajzi elterjedés szerint. A déliesebb areájú szubmediterrán csoportba két típust soroltunk. A szártalan kankalinról (Primula vulgaris) elnevezett típus döntően a vizsgálati terület déli részén fordul elő, vizsgálatunk szerint legészakibb állományai a Dél-Dunántúlon vannak.
A szártalan kankalin a szubmediterrán, üde lösztölgyesek faja |
Zárt lombkoronájú, üde-félszáraz erdő, amelyet a hazánkból eddig bizonyítottan nem jelzett Tilio tomentosae-Quercetum roboris Slavnic 1952 asszociációval vélünk azonosnak. A szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus) nevével fémjelzett típus valamivel szárazabb, Horvátországban és Szerbiában készült felvételek képviselik, szüntaxonómiai hovatartozása egyelőre nem kellően tisztázott. A kontinentális elterjedésűek csoportjában az első típus névadó faja a pusztai meténg (Vinca herbacea), mely már sejteti, hogy ide a legszárazabb, nyílt lombkoronájú lösztölgyesek tartoznak. A "tipikus", magyarországi tatárjuharos lösztölgyesek mellett azonban többféle, ráadásul gyakran nem érvényes nevet használtak mások a hasonló erdők jelölésére, így a szüntaxonómiai azonosítás most sem lehetséges. A típus előfordulásainak többsége a Mezőföldön van, de a Tolnai-dombságról, a Dél-Baranyai-dombságról, sőt, Horvátország északi részéről is sorolódtak ide felvételek. Még nagyobb érdekesség, hogy a Tarcal-hegység (Fruska Gora) szomszédságában, Szerbiában is előfordul elszigetelten.
Felvételezés a lösztölgyesben |
A pusztai meténg a száraz, nyílt tölgyesek tisztásait kedveli |
A nagyezerjófű a nyílt tölgyesek és erdőszegélyek jellemző faja |
A bársonyos tüdőfű (Pulmonaria mollis) fajjal jellemezhető típus az előző üdébb (nevezzük félszáraznak) változatának tekinthető. Állományainak többsége az Északi-középhegység lábainál és a Mezőföld északi részén található. Üde és zárt erdő az odvas keltike (Corydalis cava) által jelzett lösztölgyes, melynek felvételei a Mezőföldön, a Tolnai-dombságban és a Dél-Baranyai-dombságban készültek. A szüntaxonómiai rendszerben a Corydalido cavae-Carpinetum betuli Kevey 2008 név használatát javasoljuk e típus megjelölésére.
A bársonyos tüdőfű a félszáraz tölgyeseket jellemzi |
Üde erdőkben él az odvas keltike |
Végül elkülönítettünk egy típust, amelyet a tyúkhúr (Stellaria media) faj jellemez. Elterjedésében, élőhelyigényében hasonlít az előző típusra, azonban a zavarás nyomai attól megkülönböztetik.
A cikkünk hivatkozása:
Purger D., Lengyel A., Kevey B., Lendvai G., Horváth A., Tomić Z. & Csiky J. (2014): Numerical classification of oak forests on loess in Hungary, Croatia and Serbia. – Preslia 86: 47–66. Letölthető a Researchgate profilomról
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése