Translate

2014. július 1., kedd

Legelők a Réti malomnál

Egy kisalföldi, Tatához közeli terület bemutatásával folytatom az idei terepi élményeim megosztását. A "vizek városa" északkeleti határában, a Fényes-patakra épült Réti malomnál működő gazdaság legelői és kaszálói a megye egyik legnagyobb botanikai értékét rejtik. A rétek a Tata környéki vizes élőhelyek lecsapolása nyomán alakulhattak ki. A mélyebb részeken mocsárrét és magassásos foltok díszlenek, a kiemelkedéseken érdekesen kevert fajkompozíciójú sztyepprétek, ez utóbbiakat felvételeztem.




Ezeket a gyepeket azért tartom különlegesnek, mert olyan fajok élnek bennük együtt, amelyeket egészen különböző termőhelyekről ismertem korábban. Többé-kevésbé állandó és tömeges elemek a sudár rozsnok (Bromus erectus), a tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum), a pelyhes zabfű (Helictrotrichon pubescens), a rezgőfű (Briza media), a koloncos legyezőfű (Filipendula vulgaris), a bakfű (Betonica officinalis), a fogaslevelű veronika (Veronica austriaca), a csomós harangvirág (Campanula glomerata), a szarvaskocsord (Peucedanum cervaria), a réti útifű (Plantago media), és a hegyi here (Trifolium montanum) - ezek egy változó vízháztartású, inkább dombvidéki, mint alföldi, félszáraz gyep fajkompozícióját vetítik elénk.

Tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum)

Réti útifű (Plantago media)

Sudár rozsnok (Bromus erectus)

Bakfű (Betonica officinalis)


Hozzájuk társulnak olyan homoki vagy sziklai szárazgyepekből megszokott fajok, mint a heverő patkócím (Hippocrepis comosa), a homoki ibolya (Viola rupestris) és a magas gubóvirág (Globularia punctata), valamint a löszgyepekben is gyakori pusztai árvalányhaj (Stipa pennata).


Homoki ibolya (Viola rupestris)

Heverő patkócím (Hippocrepis comosa)


Másrészről pedig a nedvesebb gyepek fajai is megtalálják életterüket, pl. a szürke aszat (Cirsium canum) és a muharsás (Carex panicea). Közben jelen vannak olyan "tipikus" mezofil elemek, mint a vörös csenkesz (Festuca rubra) és a réti margitvirág (Leucanthemum vulgare).

Muharsás (Carex panicea)

Megemlítendő még négy védett faj. A poloskaszagú sisakoskosbor (Anacamptis coriophora) a szárazabb gyepfoltok tömeges, tízezres nagyságrendű példányszámmal virágzó faja. Főleg buckaoldalakon fordul elő a pókbangó (Ophrys sphegodes), melynek egyedszáma százas-ezres nagyságrendű. A mélyedésekben él a mocsári sisakoskosbor (Anacamptis palustris), amely az előző fajnál valamivel ritkább. Júniusi ottjártamkor csak ez a faj virágzott, az első két orchidea már termésben volt. Kb. 20-25 tő réti iszalag (Clematis integrifolia) is él a mocsárréten.

Pókbangó (Ophrys sphegodes)

Poloskaszagú sisakoskosbor (Anacamptis coriophora)

Mocsári sisakoskosbor (Anacamptis palustris)

Réti iszalag (Clematis integrifolia)

Remélem, a jelenlegi kaszáló-legeltető gazdálkodási mód sokáig szavatolja az természetvédelmi értékek fennmaradását.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése