Az ágas holdrutát (Botrychium matricariifolium) az ezredfordulón kihaltnak tekintették Magyarországon, miután korábban ismert termőhelyein (a Kőszegi-hegységben, a Zalai-dombságban, a Balaton-felvidéken, a Zempléni-hegységben) eltűnt, és máshol sem került elő évtizedeken keresztül (ld. a Vörös Listát). 2008 júniusában nagy meglepetésemre és örömömre a Mecsekben, a kisújbányai rétek felvételezésekor, egy mintakvadrátomban megtaláltam a kígyónyelvfélék családjába (Ophioglossaceae) tartozó haraszt egy példányát. A begyűjtése törvénysértő és etikátlan lett volna, ezért csak fotóval dokumentáltam az előfordulást. Erről a (talán nem túlzás azt állítanom, hogy) kisebb szenzációnak számító florisztikai felfedezésről írtam az egyik első (meglehetősen "zsenge") tudományos közleményem, amely 2009-ben jelent meg az Acta Botanica Hungarica folyóiratban.
 |
| Ágas holdruta (Botrychium matricariifolium) Hosszúhetény-Kisújbánya, 2008. június 4. |
A megtalálás óta többször, így idén is, kerestem a fajt az egykori lelőhelyen - sajnos eredménytelenül. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy nem is volt jelen, mivel a kis termetű, talaj feletti levelet nem minden évben fejlesztő holdruták terepi megtalálása nem könnyű, és nekem csak a korábbi előfordulás közvetlen környezetének átvizsgálására volt időm.
A gyepen az elmúlt években sokféleképpen gazdálkodtak: hol lekaszálták, hol legeltették, és lehetett olyan év is, amikor egyik sem történt. Idén május közepén marhalegelés egyértelmű nyomai látszottak. Ez némi bizakodásra adhat okot, hiszen tapasztalatom szerint a legeltetett, üde gyepek alkalmas élőhelyek lehetnek a holdruták számára. Az azonban bizonyos, hogy a megtelepedést számunkra nehezen vizsgálható tényezők is meghatározzák: azon gombák jelenléte, amelyekkel a holdruták mikorrhiza-kapcsolatot létesítve felveszik a tápanyagot. Mindenesetre a legelés jótékony hatását látom abban, hogy egy korábbi látogatásom óta jelentősen visszaszorult a gyepen terjeszkedő siskanádtippan (Calamagrostis epigeios), viszont agár-sisakoskosborból (Anacamptis morio) többet találtam, mint korábban. Remélem, hogy hamarosan újra előkerül az ágas holdruta is, és a kisújbányai adat nem csak a véletlenszerű, eseti megjelenések számát gyarapítja.
Az alábbiakban közreadok néhány friss fotót a lelőhelyről és az ott élő fajokról.
 |
| A kisújbányai gyepek |
 |
| A rövidre legelt gyepben tömeges a Trifolium campestre |
 |
| Rigószegfű (Moenchia mantica) |
 |
| Közönséges ínfű (Ajuga genevensis) |
 |
| Agár-sisakoskosbor (Anacamptis morio) |
Az ágas holdrutáról 2015-ben született egy bejegyzés a Botanikai Fórum blogján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése