Már két hete történt, de csak most jutottam el addig, hogy mutassak néhány fotót arról a terepi utunkról, amelyet néhány mezőföldi löszgyep mintavételezésére szerveztünk két szegedi kollégával, Bátori Zoltánnal és Tölgyesi Csabával. A Mezőföld az erdőssztyepp vegetációs zónába tartozik, amelyre a nyíltabb erdők és zárt szárazgyepek mozaikos előfordulása jellemző, itt eredendően erdős túlsúllyal. (Egy bejegyzés a kárpát-medencei lösztölgyesek osztályozásáról
elérhető itt.) A tájegység sík területeit túlnyomó többségben szántók és faültetvények borítják, a természetesnek mondható erdőssztyepp vegetáció szinte kizárólag a tagoltabb felszínű völgyrendszerekben maradt fenn, de az erdőket jórészt ott is letermelték már. Mi most a gyepi komponensre voltunk kíváncsiak. (Horváth András cikke a Kitaibeliában a mezőföldi löszvegetációról:
PDF)
 |
| A nagykarácsonyi löszvölgy |
 |
| A belsőbárándi löszvölgy-rendszer (fotó: Bátori Zoltán) |
Az általunk látott löszgyepek többsége az
Euphorbio pannonicae-Brachypodietum pinnati társuláshoz sorolható, amelyet éppen erről a területről írtak le (Horváth
2002,
2010), és amely a későbbi szüntaxonómiai revíziókban (Illyés et al.
2007, 2009,
Lengyel et al. 2016,
blogbejegyzés) is egy stabilan elkülönülő, pannon elterjedésű típusnak bizonyult. Magas füvű, kétszikűekben gazdag gyep. Jellemző fajok a
Brachypodium pinnatum,
Festuca rupicola,
Helictotrichon adsurgens,
Euphorbia glareosa,
Peucedanum alsaticum,
Filipendula vulgaris,
Teucrium chamaedrys,
Thalictrum minus,
Inula germanica,
I. ensifolia,
I. hirta,
Seseli varium,
S. hippomarathrum. A gyepek nagyrészt az egykori lösztölgyesek kivágása nyomán alakultak ki, a fenntartásukhoz gyakran kaszálás vagy legeltetés szükséges, de lehettek hasonló természetes állományok a lösztölgyesek tisztásain. A legtöbb állomány meredek völgyoldalakon található, ahol az erős kitettség a művelésbe vonást és a beerdősülést is megakadályozza.
Itt olvasható egy nagyon jó írás a löszgyepek termőhelyeiről.
 |
| (fotó: Bátori Zoltán) |
A mezőföldi löszgyepek egyik ikonikus faja a Belsőbárándon (és még az ország 5-6 pontján) élő, fokozottan védett tátorján (Crambe tataria). A hatalmas termetű, gömbszerű hajtásrendszert fejlesztő faj löszgyepi specialista, azonban szaporodásához bizonyos fokú bolygatás is szükséges. A növény "ördögszekér" módjára terjed, vagyis termésérés után az elszáradt hajtás a tövénél letörik, amit aztán a szél messzire görgethet. A termések borsónyi gyöngyre emlékeztető becőkék.
 |
| Tátorján (Crambe tataria) "ördögszekér" |
 |
| Tátorján (Crambe tataria) termései |
Szintén értékes növény még a borzas macskamenta (Nepeta parviflora), amit azonban nem találtunk, bár tudatosan nem is kerestünk. A löszgyepek "jó" faja még a szennyes ínfű (Ajuga laxmanni), amely már levirágzott, így nem volt túl látványos. Néhány fotó a további érdekes fajokról:
 |
| Magyar kutyatej (Euphorbia glareosa, syn. E. pannonica) |
 |
| Hengeresfészkű peremizs (Inula germanica) |
 |
| Gór habszegfű (Silene bupleuroides) |
 |
| Magas kígyószisz (Echium italicum) |
 |
| Csajkavirág (Oxytropis pilosa) termésben |
Végül egy csapatfotó:
 |
| Jobbról balra haladva: sárga len (Linum flavum), Tölgyesi Csaba, Bátori Zoli és jómagam |
