Szakdolgozati témák az MTA ÖBI Durva-léptékű vegetációökológiai kutatócsoportjában

Az MTA Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetében (Vácrátót) a Durva-léptékű vegetációökológiai kutatócsoport az alábbi szakdolgozati témákat ajánlja a hallgatóknak:

A kutatócsoport vezetője: Botta-Dukát Zoltán

Tagok: Abonyi András, Bede-Fazekas Ákos, Csecserits Anikó, Lengyel Attila, Lhotsky Barbara, Ónodi Gábor, Rédei Tamás, Somodi Imelda

1. A természetszerű gyepek összetételét, szerveződését meghatározó szabályok (ún. assembly rules) leírása – regionális (országos) és lokális léptékekben, növényfajok tulajdonságait (ún. traiteket vagy jellegeket) felhasználva
2. Erdős-sztyepp tölgyes és telepített erdészeti ültetvények (akácos, fenyves, nemes nyaras) diverzitásának összehasonlítása – nem csak edényes növények, hanem mohák, rovarok esetén is
3. Nem őshonos növényfajok a hazai flórában: megjelenés, terjedés, hatás - többek közt botanikus kertekben
4. Potenciális és aktuális vegetáció közti különbség mint a táj természetességének indikátora
5. Kiválasztott élőhely/társulás/növényfaj potenciális elterjedésének modellezése
6. Kiválasztott vegetációtípus osztályozása és tipizálása egy tágabb földrajzi régióra kiterjedően fajkompozíció és növényi jellegek alapján
7. A közösségi ökológiai és biogeográfiai mintavétel, adatelemzés és modellezés módszertani kérdései
8. Egyéb önálló témafelvetés a növényzet összetétele, a környezeti háttér és/vagy a térbeli szerveződés kapcsolatáról
9. Vízi vegetációkutatás: Funkcionális sokféleség - ökoszisztéma működés kapcsolata lebegő algák esetén (tavi és folyóvízi adatsorok elemzése, kapcsolattal kísérletes munkákhoz)
10. Inváziós fafajok és erdészeti kezelések hatásai puhafás ártéri erdők madárközösségeire

Amit kínálunk: terepmunka, irodalmi feldolgozás, benti munka keveréke – érdeklődéstől, igénytől függő arányban, hosszabb távú együttműködési lehetőség, közös cikkírás, konferencia-részvétel, sok hasznos, máshol is kamatoztatható ismeret, barátságos csapat :)

Nyári gyakorlatra is jöhetsz hozzánk, illetve keresünk hallgatókat nyári munkára! (Akkor is, ha esetleg már van szakdolgozati témád.)

Várunk szeretettel!

Kapcsolat

Írj egy e-mailt, írd le benne, mi érdekelne és melyik évfolyamra jársz! Például erre a címre: csecserits.aniko@okologia.mta.hu, de a kutatócsoport bármely tagjának írhatsz!

http://www.obi.okologia.mta.hu/ - Intézeti honlap Témakiírások: http://www.okologia.mta.hu/temakiirasok - többi csoport témái (Menü/Kutatások/PhD, MSc témák)

Bár 2018. szeptember végéig még Wroclawban dolgozom, én is vállalok témavezetést a vegetációosztályozással, egyes fajok élőhelyválasztásával, a gyepek társulási szabályaival és diverzitásával, illetve a kapcsolódó módszertani kérdésekkel kapcsolatos témákban. A konkrétabb témafelvetéseket külön bejegyzésekben és a csoport honlapján fogom hirdetni.

Egy gyakran félrehatározott védett növény: a csilláros sárma

Több olyan internetes fórumnak is tagja vagyok, ahova az érdeklődők feltölthetik a szívüknek kedves vagy a számukra ismeretlen növények képeit, majd szerencsés esetben a nagyobb tudással rendelkezők azonosítják a fajt. A szakmai kontroll önkéntes jellege és változó színvonala miatt nem a legbiztosabb, de laikusok számára kétségtelenül manapság az egyik legkönnyebben elérhető módja ez a tanulásnak. A tavaszi virágdömping megindulásával ezek a fórumok is rendre felpörögnek, s egymást érik a (nem ritkán ugyanazt a néhány fajt ismétlődően ábrázoló) fotók. A sármafajok látványos, fehér virágaiknak és gyakori előfordulásuknak köszönhetően ilyenkor naponta terítékre kerülnek. Meglátásom szerinte a határozási nehézség alulbecslése miatt az egyik leggyakrabban eltévesztett faj a csilláros sárma (Ornithogalum refractum), amelyet rendre az ernyős sármával (Ornithogalum umbellatum) azonosítanak, illetve fotóról fel nem ismerhető példányokra mondják rá az utóbbi fajnevet. (A sármákat egyébként madártejeknek is hívják.) A tévedés jelentőségét az is adja, hogy a csilláros sárma védett, bár helyenként gyakori faj, míg az ernyős sárma országszerte közönséges növény.

Az ernyős sárma fajcsoportjába (O. umbellatum agg.) számos, egymáshoz eléggé hasonló taxon tartozik. Az Új magyar füvészkönyv ezek közül hármat említ, a fentebbi kettő a pusztai sármával (O. kochii) együtt képviseli a csoportot Magyarországon.

Megemlítendő, hogy az alakkör tényleges változatossága ennél lényegesen bonyolultabb. Egyéb irodalmak további taxonok jelenlétét jelzik Közép-Európában, mint pl. O. vulgare, O. divergens, O. orbelicum, O. angustifolium. Ezeknek a neveknek egy része tisztázatlan érvényességű, továbbá az eltérő kromoszómaszámú, de morfológiailag igen hasonló alakok jelenléte szintén bonyolítja a helyzetet. Az alakkör taxonómiájának és nómenklatúrájának tisztázása után könnyen előfordulhat, hogy hazánkból is kimutatnak "új" fajokat. Az egyszerűség kedvéért most maradjunk az ÚMF-ben közölt felosztásnál!

Mindhárom fajra igaz, hogy kb. arasznyi magasságú, hagymás geofiton, keskeny-szálas, tőálló levelekkel. A virágzat tőkocsányon fejlődik, ernyőszerű vagy sátorozó fürt. A virágtakarót hat fehér, a külső oldalon zöld csíkot viselő lepellevél alkotja. A termés háromrekeszű tok.

A csilláros sárma legegyértelműbb határozóbélyege a visszatört (lefelé irányuló) terméskocsány. Ez csak érett termésnél látható, a nyíló virágok kocsányai még felfelé állnak, az elnyílt virágok kezdenek ívesen visszahajlani. Az ernyős sárma terméskocsányai nagyjából derékszöget (vagy enyhe hegyes- vagy tompaszöget) zárnak be a virágzati tengellyel, míg a pusztai sármánál a kocsányok többnyire hegyesszögben felállók maradnak.

Csilláros sárma (Ornithogalum refractum)

Az ÚMF további, nem kizárólagos bélyegeket is említ. A csilláros sárma alsó virágkocsányai nem sokkal hosszabbak, mint a felsők, míg a másik két fajnál az alsó jóval hosszabbak. A csilláros és az ernyős sárma hagymája mellett vannak kicsi sarjhagymák, a pusztai sárma esetén ezek többnyire hiányoznak. Ennek ellenőrzéséhez ki kell ásnunk a növényt, ami védett faj esetén tilos. A csilláros sárma termésén az ormók egymástól kb. egyenlő távolságra helyezkednek el, míg a másik két fajra ez a határozó szerint nem igaz (bár már láttam ellenpéldát). A csilláros sárma általában alacsonyabb termetű, vaskos szárú növény, a pusztai sárma változó magasságú, de filigránabb a többinél. Természetesen ezt a termőhely befolyásolja. A virágzási időben is van némi eltérés. Március végén a csilláros sárma kezd el nyílni először, majd bő két hét múlva az ernyős, végül a pusztai. Persze, a pontos időzítés függ az adott év időjárásától és a termőhelytől.

Néhány kép a csilláros sármáról:

Keressük a lehajló terméskocsányt!

Gyakran képez ilyen dús csomókat

A toktermés bordái nagyjából egyenlő távolságra vannak egymástól

További képek az hazai sármafajokról a Botanikai Fórumon.

A csilláros sárma a laza, homokos talajú síkságok és hegylábi területek növénye, a Duna mentén többfelé előfordul, lokálisan gyakori is lehet. Bolygatott szárazgyepekben, gyomnövényzetben él, akár parkokban és útszéleken is lehet vele találkozni, ami egy védett fajtól szokatlan.

Megújult a wroclawi botanikus kert honlapja

A Wroclawi Egyetem botanikus kertjének megújult honlapja itt érhető el. Néhány hónapja az egyetem Vegetációökológiai Tanszéke a Botanikus Kert mint szervezeti egység alá sorolódott, így én is botanikus kerti dolgozó lettem. A fenti honlapon létesítettünk egy felületet a projektemnek, igyekszem folyamatosan frissíteni, kiegészíteni.