Nem rég újra reflektorfénybe került a vasalt utak ügye. Az Indexen megjelent egy kritikus hangvételű cikk "Százmilliókból alakítana kalandparkká védett területeket a kormány" címmel, amelyben a természetvédelmi vonatkozásokkal kapcsolatosan egy korábbi bejegyzésemet idézték. ( :) )
 |
| A mászók és az őket biztosító személyek taposása csökkenti a falak körüli növényzetet |
A kérdés tudományos igényű megítélése szempontjából sokkal lényegesebb azonban, hogy Schmera Dénes kollégámnak külföldi társszerzőkkel együtt a közelmúltban jelent meg két cikke is, amelyben a különböző intenzitású sziklamászás biodiverzitásra gyakorolt hatását vizsgálták a svájci Jura-hegységben. Sajnos ez sem vasalt utakról, hanem "hagyományos" mászóhelyekről szól, viszont kimutatják azt, hogy még az alacsony mászási intenzitás is csökkenti a növények és a csigák fajszámát a sziklafalakon. Az intenzíven mászott részek fajszáma 10-30 százalékkal is alacsonyabb lehetett, mint a nem mászottaké. A mászás hatása a kitett, meredek sziklafalakon volt a legerősebb. A sziklamászás hatását eddig puhatestűeken nem vizsgálták, a kutatók azonban kimutatták, hogy a sziklalakó csigák fajszáma és tömegessége csökken a mászás intezitásánal növekedésével, és a nagyobb testű csigák érzényebben reagálnak erre a fajta zavarásra.
A szakirodalomban a bejegyzésem megjelenése óta sem találtam olyan cikket, amely specifikusan a vasalt utak környezeti hatásaival foglalkozott volna. Hiánypótló téma lehetne ez egy kalandvágyó, pályakezdő ökológus számára.
A két cikk elérhetősége:
