Translate

2019. augusztus 29., csütörtök

Alacsony libatop a Cserhátban

Már számtalanszor megtapasztaltam, hogy érdekes, vagy akár kifejezetten ritka növények megtalálásához nem kell feltétlenül rendkívüli erőfeszítéseket tennünk, elég "csupán" nyitva tartanunk a szemünket, és persze nem árt némi intuíció sem annak megsejtéséhez, hogy hol érdemes kicsit jobban elbogarásznunk, ha már úgyis éppen arra járunk. Nyár végén például aránylag könnyen találhatunk érdekes adventív fajokat, ha jártunkban-keltünkben az útszélek, építkezések, parkolók gyomnövényzetét szemügyre vesszük. "Hála" az egyre növekvő ütemű közlekedésnek, áruszállításnak és a talaj bolygatásával járó emberi tevékenységeknek, gyakran ezeken a területeken jelennek meg először a távoli tájakról származó jövevényfajok, amelyek megtalálása egyszerre öröm és bánat. Öröm, hiszen ki ne örülne egy olyan faj megpillantásának, amit talán senki, vagy csak nagyon kevesen láttak Magyarországon? És bánat is, hiszen az adventív fajok gyakran nem szívélyes meghívásnak eleget téve illemtudó vendégnek jönnek, hanem hódítani, ezért az említett élőhelyek könnyen válhatnak a biológiai inváziók gócpontjaivá.



Legutóbb a Cserhátban, a családi nyaralásunkon, a strandot egy étterem parkolóján át megközelítve, fagyival, babakocsival, hangosan kerregő játék fűnyíróval felfegyverkezve (ám fényképező nélkül...) szúrt szemet egy karéjos levelű libatop, amelyet kicsivel később, a szállásunkon, az esti rutinműveletek hangulatát fokozandó, alacsony libatopnak  (Chenopodium pumilio, syn. Dysphania pumilio) határoztam. A faj a karéjos levelekről, a levélhónaljakban csomókban fejlődő virágzatokról, valamint arról ismerhető fel, hogy a lepellevelek nem borítják be teljesen az érett termést. Az egész növény mirigyszőrös és citrusos illatot áraszt - a határozók szerint ez nem túl erős, terepen azonban határozottan érezhető volt. Másnap szerencsére alaposan körbe tudtam fotózni a növényt.




Eddig csupán két nagyon régi dunántúli előfordulás mellett két aktuális, publikált adata volt a fajnak, mindkettő Budapestről, és a sors sajátos játékának tekinthető, hogy az első aktuális előfordulást is én találtam, még 2011-ben (Lengyel 2012, ill. blogbejegyzés). Emlékszem, akkor kimondottan azzal a szándékkal mentem sétálni a forgalmas utcákra (Bartók Béla út és környéke), hogy találjak valami érdekes adventív fajt - és szerencsém volt. A másik fővárosi, zuglói adat Molnár & Juhász (2016) nevéhez fűződik, továbbá Barina Zoltán megtalálta még két helyen Pesten, de ez még leközlés alatt áll. Ez tehát az első aktuális előfordulása Budapesten kívül, s feltételezhető, hogy terjedőben van a faj, ezért elő fog kerülni többfelé. Az állomány néhány nagyobb, virágzó és termést érlelő egyedből és sok csíranövényből, összesen max. 100 egyedből állt. Az alacsony libatop kísérőfajai az élőhelyen a kövér porcsin (Portulaca oleracea), fehér libatop (Chenopodium album), pongyola pitypang (Taraxacum sect. Ruderalia), fakó muhar (Setaria pumila).



És hogy ez mennyire igaz...:

forrás: airmodus.com


2019. augusztus 28., szerda

62. IAVS szimpózium, Bréma

A Nemzetközi Vegetációtudományi Társaságról (IAVS) már többször írtam. Mint általában, most is az évente megtartandó szimpóziumról terelődik rá a szó, amit idén július 14. és 19. között tartottak a németországi Brémában.

Bréma jelképe, a brémai muzsikusok szobra

A konferencián egy posztert mutattam be az alábbi címmel:

Lengyel, A. & Botta-Dukát, Z.: Silhouette width using generalized mean – a flexible method for assessing clustering efficiency



A tartalma gyakorlatilag megegyezett azzal a bírálat alatt lévő cikkünkkel, amelynek a preprint változatáról már írtam itt.

Minden második szimpóziumon az IAVS elnöksége a Humboldt-díjjal kitüntet egy kiemelkedő munkásságú ökológust. Az idei évben Pierre Legendre kapta, aki minden bizonnyal az egyik legnevesebb ma élő ökológus, elsősorban a statisztikai módszerfejlesztés terén elért eredményei miatt. A díjazott plenáris előadása egy "időbeli" béta-diverzitási indexcsaládról szólt, ami frissen jelent meg egy cikkében. A laudációjában Peter Minchin sok egyéb anekdota és karrierinformáció mellett bemutatta Legendre egy klasszifikációs cikkét 1994-ből, amelyben a skót whisky-k numerikus osztályozását végzi el. Külön érdekesség, hogy a cikkben már R-et használnak, amelynek az első hivatalos megjelenése a Wikipédia szerint 1995-ben történt. Legendre nagyságát mutathatja, hogy efféle paradoxonokat Chuck Norrisnak szokás tulajdonítani. :) Persze, a dolgot megmagyarázza, hogy maga az R fejlesztése már néhány évvel korábban megkezdődött. 



A konferenciakirándulások közül a Nyugati-Fríz-szigetek közé tartozó Spikeroog szigetet választottam. Itt tengerparti mocsári és dűnevegetációt láthattunk, a komppal megtett úton fókákkal is találkoztunk. Íme néhány kép az útról:

Fókafej a tengeren

Már cserjésedő homokdűne

Dűnére lépni tilos!

Tengerparti mocsári gyep

Árapály-zóna

A tengerparti mocsarak egy zónájában monodomináns faj az Elymus athericus

Eryngium maritimum

Homoktövis-borította dűnék

Cakile maritima

Pionír dűnevegetáció Elymus farctus-szal