Már számtalanszor megtapasztaltam, hogy érdekes, vagy akár kifejezetten ritka növények megtalálásához nem kell feltétlenül rendkívüli erőfeszítéseket tennünk, elég "csupán" nyitva tartanunk a szemünket, és persze nem árt némi intuíció sem annak megsejtéséhez, hogy hol érdemes kicsit jobban elbogarásznunk, ha már úgyis éppen arra járunk. Nyár végén például aránylag könnyen találhatunk érdekes adventív fajokat, ha jártunkban-keltünkben az útszélek, építkezések, parkolók gyomnövényzetét szemügyre vesszük. "Hála" az egyre növekvő ütemű közlekedésnek, áruszállításnak és a talaj bolygatásával járó emberi tevékenységeknek, gyakran ezeken a területeken jelennek meg először a távoli tájakról származó jövevényfajok, amelyek megtalálása egyszerre öröm és bánat. Öröm, hiszen ki ne örülne egy olyan faj megpillantásának, amit talán senki, vagy csak nagyon kevesen láttak Magyarországon? És bánat is, hiszen az adventív fajok gyakran nem szívélyes meghívásnak eleget téve illemtudó vendégnek jönnek, hanem hódítani, ezért az említett élőhelyek könnyen válhatnak a biológiai inváziók gócpontjaivá.
Legutóbb a Cserhátban, a családi nyaralásunkon, a strandot egy étterem parkolóján át megközelítve, fagyival, babakocsival, hangosan kerregő játék fűnyíróval felfegyverkezve (ám fényképező nélkül...) szúrt szemet egy karéjos levelű libatop, amelyet kicsivel később, a szállásunkon, az esti rutinműveletek hangulatát fokozandó, alacsony libatopnak (Chenopodium pumilio, syn. Dysphania pumilio) határoztam. A faj a karéjos levelekről, a levélhónaljakban csomókban fejlődő virágzatokról, valamint arról ismerhető fel, hogy a lepellevelek nem borítják be teljesen az érett termést. Az egész növény mirigyszőrös és citrusos illatot áraszt - a határozók szerint ez nem túl erős, terepen azonban határozottan érezhető volt. Másnap szerencsére alaposan körbe tudtam fotózni a növényt.
Eddig csupán két nagyon régi dunántúli előfordulás mellett két aktuális, publikált adata volt a fajnak, mindkettő Budapestről, és a sors sajátos játékának tekinthető, hogy az első aktuális előfordulást is én találtam, még 2011-ben (Lengyel 2012, ill. blogbejegyzés). Emlékszem, akkor kimondottan azzal a szándékkal mentem sétálni a forgalmas utcákra (Bartók Béla út és környéke), hogy találjak valami érdekes adventív fajt - és szerencsém volt. A másik fővárosi, zuglói adat Molnár & Juhász (2016) nevéhez fűződik, továbbá Barina Zoltán megtalálta még két helyen Pesten, de ez még leközlés alatt áll. Ez tehát az első aktuális előfordulása Budapesten kívül, s feltételezhető, hogy terjedőben van a faj, ezért elő fog kerülni többfelé. Az állomány néhány nagyobb, virágzó és termést érlelő egyedből és sok csíranövényből, összesen max. 100 egyedből állt. Az alacsony libatop kísérőfajai az élőhelyen a kövér porcsin (Portulaca oleracea), fehér libatop (Chenopodium album), pongyola pitypang (Taraxacum sect. Ruderalia), fakó muhar (Setaria pumila).
És hogy ez mennyire igaz...:
forrás: airmodus.com |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése