A tudománymetriáról 3. Bonyodalom az idővel

Ha egy magasugró az egyik évben bajnok lesz, a következőkben viszont rendre leveri a legalacsonyabbra tett lécet, akkor az egykori elsőből minden további nélkül lehet utolsó. A tudomány azonban másképp működik. A tudománymetriai jóságnak van egyfajta "tehetetlensége": a mérhető eredmények és a jutalmazás nem azonnal a publikáció megjelenése után jelennek meg, és ha maga a tudományos munka meg is szakadna, a mutatók még jó ideig (sőt, igazából az örökkévalóságig - amennyiben a tudomány azt megéri) növekednének. Egy átlagos ökológiai cikk több év, akár több évtized munkáját tartalmazza, és gyakran bírálati és szerkesztői munka átfutási ideje is több egy évnél. Onnantól, hogy megjelent, folyamatosan jönnek rá a hivatkozások. Így aztán akinek sok cikke van a múltból, annak az éves idézettsége akkor is magasabb lehet, ha egy gombot nem nyom le a billentyűzeten soha többé, mint aki az első publikációin dolgozik éjt nappallá téve. Ez egy nyilvánvaló torzítás, de indirekt módon hasonlóan torzítja az idő az írt publikációk számát is. Aki már régóta van a szakmában, annak kiterjedtebb a kapcsolati hálója, gyakran befolyásosabb pozícióban is ül, ezért ilyen-olyan módokon bekerülhet cikkekbe szerzőként, így néha "lepottyan" neki némi felmutatható eredmény relatíve kevés munkával is. Ha más nem, az évek alatt megszerzett rutinnal kisebb energia-befektetéssel ír egységnyi mennyiségű cikket, mint a pályakezdők. Felmerül az igény, hogy valamilyen módon standardizálni kellene a szakmában töltött idővel a tudománymetriai mutatókat. De mi legyen ehhez az "alapvonal"? Mit tekintsünk a szakmába lépés dátumának? A diploma megszerzésének az idejét? Rögtön kérdések hadába ütközünk: BSc vagy MSc diploma? És aki diploma előtt is publikált? És aki a diplomával először kipróbálta magát máshol, és utána ment csak kutatónak? Vagy aki több diplomával is rendelkezik? Vagy nem a tudományos szakterületén szerzett diplomát? Könnyen beláthatjuk, hogy a diploma megszerzése gyenge támpont. Egy másik lehetőség az első publikáció megjelentetésének ideje. Ez logikusnak hangzik, hiszen vehetjük úgy, hogy ezzel lép ki a kutató a tudomány porondjára. Sajnos azonban ez is csak a mesében ilyen egyszerű, és ezt a saját példámmal vagyok kénytelen illusztrálni. A vizsgált platform pedig a tudomanymetria.com (már nem frissül), illetve az újabb verziója, a scientometrics.org. A régebbi verzió a diplomaszerzés idejéhez, az újabb az első publikációhoz viszonyít. Mindkét rendszer az azonos kezdőévvel rendelkező kutatókat rangsorolja, majd a sorrendben elfoglalt hely szerint decilisekbe osztályozza őket. Így a D1-be a felső 10%, a D2-be a 10-20%, stb. kerül. Vizsgálható a kezdőév óta eltelt évek során változó pozíció is. A scientometrics.org és az általa alkalmazott alapelvek láthatóan egyre fontosabbá válnak a hazai tudományos értékelésben, noha bőséggel illette őket már kritika.

Azok közé tartozom, akik nagyon-nagyon korán, egész kicsi gyerekként eldöntötték, hogy mivel szeretnének foglalkozni. Középiskolásként már folytattam diákkutatásokat, tanulmányi versenyeken is gyakran szerepeltem. Ekkor kerültem kapcsolatba a hozzám hasonlóan motivált diákokat összefogó "Kutdiákkal", vagyis a Kutató Diákok Országos Szövetségével, illetve a későbbi egyetemi témavezetőmmel is már bőven gimnazista koromtól együtt dolgoztam. A diákkori kutatási témám a hazai levendulaültetvények gyomvegetációja volt, ezeket Pannonhalmán és Tihanyban vizsgáltam. Az első "éles" (tehát nem tanulmányi verseny) konferenciaszereplésem elsős egyetemista koromban történt egy németországi gyombiológiai konferencián. A szervezők lehetőséget adtak arra, hogy a bemutatott prezentációk anyagát egy bírálati procedúra után cikk formájában is megjelentessük egy impakt faktoros lapban (igaz, az IF egész alacsony volt). Én éltem ezzel a lehetőséggel, így 2006-ban, elsős egyetemistaként megjelent az első impakt faktoros cikkem. (Akkor még az impakt faktort fetisizálta a tudománymetria.) Elismerem, ez a cikk még eléggé "zsenge"; habár a hasonló színvonalú lapokban, sőt, ennél jobb mutatókkal rendelkező MDPI lapokban ma is jelennek meg ilyesmik. Nem is csodálom, hogy eddig alig idézték. "Hivatalosan" azonban nem ez az első cikkem, ugyanis a 2005/2006-os télen a Mecsekben megtaláltam a babérboroszlán kivadult példányait, és ebből írtam egy apró közleményt a Kitaibeliába. A lapnak azonban a 2005-ös száma késett, ezért végül a 2006-ban beküldött cikket is a 2005-ös kiadványban jelentették meg. Ezek után 2008-ban és 2009-ben jelent meg három cikkem, egyben elsőszerző, kettőben társszerző vagyok - mind hazai, impakt faktor nélküli folyóiratban, tehát mai szemmel viszonylag "súlytalan" publikációk, de akkor a hallgatók szintjén kevesek büszkélkedhettek ilyenekkel. Ha tehát az egyetemi éveimet figyeljük, akkor három elsőszerzős és két társszerzős cikkel szereztem meg a diplomámat. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy ezekre a kutatásokra csak igen-igen ritkán kaptam pénzt, jobbára magam fizettem minden utazást, kivéve a konferenciarészvételeket.) Összehasonlításképpen, a tipikus fiatal kutató, ha időben kezd szakdolgozni, akkor jó esetben 1-2 (inkább társszerzős) cikkel a tarsolyában jelentkezett PhD-zni akkortájt...

A scientometrics.org szerint tehát az én kezdődátumom 2005, ekkor én 19 éves voltam. Az ezutáni 5 évemet hallgatóként töltöttem, amikor egyáltalán nem várta el senki tőlem a publikálást. A cikkeim csak önszorgalomból és érdeklődésből fakadó bónuszok voltak, még az egyetemi életben sem láttam látványos hasznukat. Utána 3 évig voltam doktorandusz hallgató, majd újabb 3 év múlva, 2016-ban védtem meg a doktorimat. Doktoranduszként, illetve később megfizetett kutatóként elvárt, hogy az ember publikáljon, lehetőleg nemzetközi szinten, de ehhez általában a körülmények is nagyságrendekkel alkalmasabbak, mint hallgatóként. Pl. sokkal több ideje van rá, hiszen a kutatás az elsőszámú feladata, általában jobban elérhetőek a műszerek, laborok, kutatási pénzek... Ha valaki tehát a publikációs tevékenységet 2005-ben kezdte el, mondjuk 28 éves doktoranduszként egy másoddiploma után, és olyan intenzitással csinálja azóta is, ahogyan én a doktori megszerzése óta, az engem "simán ver" a scientometrics.org rangsorában. A korai cikkeimre ugyanis kevés idézetet kapok, így azok csak rontanak a mutatóimon. Hiába, hogy azok a cikkek egy olyan időszakból származnak, amikor még csak igen kevesek publikálnak. A rendszer nem veszi figyelembe, hogy az egyik kutató önszorgalomból, hobbiból, írja első cikkeit, nem ritkán saját zsebből fizetve minden kutatási költséget, a másik meg fizetésért, projektpénzből. A tudomanymetria.com-on két decilis kategóriával magasabban voltam, mint a scientometrics.org-on... Ám ha az egyetem során megjelent cikkeimet és az azokra érkezett hivatkozásokat letagadhatnám, akkor lényegesen javíthatnék a helyezésemen. Ezt nonszensznek tartom.

Minden értékelési rendszernek vannak kedvezményezettjei és kárvallottjai. A kedvezményezettek a bemutatott rendszernél azok, akik későn kezdtek el publikálni, azóta viszont többé-kevésbé folyamatos aktivitással csinálják. Az átlagos kutatók valószínűleg ilyenek, továbbá "még ilyenebbek" azok, akik már szereztek valamilyen, a tudományban is hasznosítható munkatapasztalatot más területen, és csak később kezdtek kutatói pályát. A kárvallottak pedig a korán jelentkező tehetségek, akiknek a hallgatói aktivitása, ami akkor kiemelkedővé tette őket, ma a hátrányukra válik, mert aránytalan versenybe helyezi őket. Hogy ilyen személyből mennyi van, azt a Kutdiák szövetség léte is illusztrálja: kimutatható számban vannak diákok, akik nagyon korán lépnek tudományos pályára, és gyakran később is sikeresek ezen a területen. Nagyon sok mostani pályatársamat (köztük többen ma is a szakmai legjobbjai közé tartoznak) még diákként ismertem meg. Rájuk nézve az első publikációhoz mérni az értékelés kezdőévét kifejezetten hátrányos, és ez a tudományra nézve kontraproduktív. Egyáltalán nem ösztönző ugyanis a szárnyukat bontogató fiatal kutatók felé az a tudat, hogy olyanokkal szerepelnek majd azonos összehasonlításban, akik sokkal jobb kutatási körülményekkel rendelkeznek, még ha tudásban, kreativitásban, motivációban éppen fordított is a reláció. Összességében pedig ez a tudomány utánpótlását gyengíti. Az vitán felül áll, hogy egy kutatónak sem abból kell "megélnie", hogy egyetemistaként milyen tehetségesnek számított. Az viszont, hogy a hallgatói évei is ugyanolyan súllyal essenek latba, mint a későbbiek, amikor már "főállású" kutató, torz értékeléshez vezet. Sokkal korrektebbnek tartanám, ha ez a kezdődátum nem lehetne korábban, mint pl. az első MSc diploma megszerzésének vagy az első PhD megkezdésének éve.

A kezdődátumokhoz való bármiféle viszonyítás azonban más társadalmi csoportokat is súlyos hátrányba helyez: ők azok, akik néhány évre felfüggesztik a tudományos pályát, vagy csökkent aktivitással művelik azt. Mindenekelőtt a gyermeket nevelő, GYES/GYED/CSED-en lévő szülőkre gondolok. Teljességgel méltánytalannak tartom, hogy ugyanabban az összehasonlításban kell helytállnia egy családanyának 0-6 éves gyerekekkel mindenféle korrekció nélkül, mint egy gyermektelen pályatársának. Ez a kritika kifejezetten a tudomanymetria.com-ot és a scientometrics.org-ot érinti, mert egyébként szerencsére sok pályázat esetén legalább a pályázási korhatárt kitolják gyermekenként +2 évvel.

Elismerem, hogy a fenti problémákra igen nehéz minden lehetséges esetet kielégítő pontrendszert megalkotni. A javaslatom azonban, hogy ne is tegyünk úgy, mintha... Semmiképpen se alkalmazzuk a tudomanymetria.com vagy a scientometrics.org által kihozott sorrendeket, illetve az általuk követett elveket automatikusan. Bár az egyszerűségük vonzó, túl sok elhanyagolással, igazságtalansággal járnak.

A nevezett értékelő platformok a tavalyi OTKA-eredmények kapcsán váltottak ki nagy visszhangot a tudományos közösség részéről, ez a sajtóban is megjelent. A rendszer számos hiányosságáról írt Kamarás Katalin és szerzőtársai a Magyar Tudományban, de szólt erről konferencia is, valamint jelent meg több véleménycikk. A tudományos közösség általánosságban óva int a tudomanymetria.com leegyszerűsítő használatától (s ez minden bizonnyal a scientometrics.org-ra is érvényes).

FRISSÍTÉS: A bejegyzés közzététele után számos ismerősöm jelezte, hogy korai, hallgatókori munkásságának betudhatóan szintén alacsonyabb mutatókat ért el a scientometrics.org-on. Mindannyian tehetséges, a kutatómunkában kortársaikat megelőző személyek...