A Journal of Vegetation Science-ben megjelent egy szerkesztői cikk, amelyben megnevezik azokat a témákat, amelyek az utóbbi 30 évben a legtöbb előrelépést hozták, továbbá felsorolják a jövőbeli fejlődés várható irányait. Mindkét lista jó áttekintés szerintem a tudományág közelmúltbeli és várható tematikájáról, ezért az alábbiakban vázlatosan közlöm őket:
Az utóbbi 30 év legfontosabb fejleményei:
- Ökoinformatika: adatbázisok és új elemzési módszerek
- A funkcionális jellegeken alapuló perspektíva meggyökeresedése
- Filogenetikai vizsgálatok a vegetációtudományban
- A regionális folyamatok lokális növényközösségekre gyakorolt hatásának megértése
- Nemzeti és nemzetközi sztenderdek bevezetése a durva léptékű, leíró kutatásban
- Időben hosszútávú kutatások
... és ami feltűnik a láthatáron:
- Az elmúlt 30 évben fontosnak jelölt témák további virágzása
- Új technológiák - ezalatt elsősorban a vegetációkutatásban eddig kevéssé használt DNS-adatok (pl. környezeti DNS), valamint az újfajta adatgyűjtési technikákkal, pl. távérzékeléssel, drónokkal, robotokkal gyűjtött adattípusok elterjedését értik.
- Az eddig alulkutatott földrajzi területek kutatása - sok ilyen van, lényegében a kulturálisan és gazdaságilag a "nyugati világhoz" sorolható országok kivételével majdnem minden
- Az ember és a növényzet kölcsönhatásának vizsgálata - a téma ma is terítéken van, de a figyelem fokozódása várható iránta
- A vegetációtudomány elméleti alapjainak megszilárdítása
Kutatóként érdekes végiggondolnom, hogy a múltbeli és a jövőbeli kutatási témáim hogyan illeszkednek a fentiekhez. A múltbeli témák közül az 1., 2. és 5. pontok egész közelről érintik a munkámat, és a 4. is vissza-visszatérően foglalkoztat elméleti szinten. A jövőbeliek közül az 1. triviális, ezeken kívül (számításaim szerint) a 4.-hez és az 5.-hez lesz a legtöbb közöm. De, ki tudja, talán egyszer még a Celebesz-szigeteken fogom gyűjteni a környezeti DNS-t...? :)
A szóban forgó cikk elérhetősége:
