XIV. "Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás a Kárpát-medencében" nemzetközi konferencia

A XIV. „Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás a Kárpát-medencében” nemzetközi konferencia (röviden: "Flóra Konferencia") következő alkalmát 2024. február 1-3. között rendezzük meg a gödöllői MATE Szent István Campuson.

A konferencia célja, hogy

• átfogó képet adjon a legfrissebb kárpát-medencei terepbotanikai kutatásokról, beleértve a florisztikát, taxonómiát, vegetációkutatást, cönológiát, növényökológiát, természetvédelmet, tájökológiát, etnobotanikát, a hagyományos ökológiai tudás kutatását és a tudománytörténetet;
• elősegítse a kárpát-medencei flóra és vegetáció kutatói közti szakmai diskurzust.

A programmal és a részvétellel kapcsolatos minden tudnivaló megtalálható (lesz) az afvk2024.ecolres.hu honlapon.

A szervezést Molnár Zsolt kollégámmal vezetjük az ÖK Ökológiai és Botanikai Intézetét képviselve, társaink Heltai Miklós és Malatinszky Ákos a MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézetéről, valamint Ódor Péter és Bátori Zoltán a MÖTE képviseletében.

65. IAVS szimpózium, Ausztrália

2023. augusztus 27. és szeptember 9. között az International Association for Vegetation Science (IAVS) éves szimpóziumán jártam az ausztráliai Új-Dél-Walesben. A kétnapos repülőút után először az egyhetes szimpózium előtti tanulmányi kiránduláson vettem részt. Ezen az úton a konferenciaszervezők bemutatták a résztvevőknek a környékbeli növényzet változatosságát. A terepi látnivalók igen sokszínűek voltak. Magukban foglalták a szubtrópusi és mérsékelt övi esőerdőket, köztük érintetlennek mondható állományokat, a tengerparti növényzetet, valamint kaptunk betekintést a helyi növényi inváziókba is. A kutatásom szempontjából mindenképpen tanulságos volt látni, ahogyan a jórészt Európából betelepített gyepi fajok a táji szinten gyakorolt külterjes legeltetéssel gyakorlatilag önálló ökoszisztémát alakítottak ki egy olyan kontinensen, ahol a taposó-legelő négylábúak (pl. szarvasmarha, birka, ló) teljesen hiányoztak. Szintén tanulságos volt viszontlátni itt a hazánkban elterjedt legelőgyomokat (pl. Cirsium vulgare) és útszéli gyomokat (Anagallis arvensis, Euphorbia peplus). Ausztrália élővilága a több százmillió éves, nagyfokú elszigeteltség miatt nagyon gazdag bennszülött kládokban. Az elszigeteltség miatt azonban a biológiai inváziók is igen drasztikusan hatottak, amikor a 18-19. században a többi kontinenssel való kapcsolat felélénkül. Jelenleg a Magyarországon kedvelt dísznövény, sétányrózsa (Lantana camara) inváziója jelenti az egyik legsürgetőbb veszélyt. E faj sokféle üde, főleg erdő élőhelyen terjed, irtását kézzel és vegyszerrel végzik. Mellette számos egyéb behurcolt fajjal találkoztunk, pl. Bidens pilosus, Ageratum houstonianum, Ligustrum lucidum, Emilia javanica, Ageratina adenophora. De természetesen a szűkebb kutatási témámtól függetlenül is lenyűgöző volt a korábban csak könyvekből és természetfilmekből ismert állatok és a változatos és meglehetősen bizalmas madarak látványa.

A konferencia szeptember 3-án kezdődött Coffs Harbour városban. Én az alábbi előadással szerepeltem:

Lengyel Attila & Botta-Dukát Zoltán: Guiding through between-community functional dissimilarity measures

Abstract - One of the effective tools to study the variation between communities is the use of pairwise dissimilarity indices. Besides species as variables, the involvement of trait information provides valuable insight into the functioning of ecosystems. In recent years, a variety of indices have been proposed to quantify functional dissimilarity between communities. These indices follow different approaches to account for between-species similarities in calculating community dissimilarity, yet they all have been proposed as straightforward tools.

In this paper, we review the trait-based dissimilarity indices available in the literature and identify the most important conceptual and technical properties that differentiate among them, and that must be considered before their application.

We identify two primary aspects that need to be considered before choosing a functional dissimilarity index. The first one is the way communities are represented in the trait space. The three main types of representations are the typical values, the discrete sets using the combination of species×sites and species×trait matrices, and the hypervolumes. The second decision is the concept of dissimilarity to follow, including two options: distances and disagreements. We use the above scheme to discuss the available functional dissimilarity indices and evaluate their relations to each other, their capabilities, and accessibility.

Emellett az alábbi elektronikus posztert mutattam be:

Lengyel Attila & Rigó Attila: Testing the main and interaction effects of invasive herbs on community diversity

Abstract - Invasions of alien plants are known to reduce the diversity and functioning of resident communities. Even though the spread of multiple invasive species in the same community is relatively common, the interaction between their effects gained attention relatively recently. Asclepias syriaca, and Solidago species (incl. S. gigantea and S. canadensis) are high-concern invasive herbs on Hungarian sandy old-fields. In this study, we examined how their cover is related to taxonomical and functional diversity of the resident plant communities, also accounting for the interaction effect between Asclepias and Solidago.

We sampled vascular plant composition and percentage cover in 80 plots of 4 sq-m on four old-field sites. We assembled trait data for canopy height, seed mass, specific leaf area, bud bank and vegetative spread for all species. We modelled species richness, community completeness, community weighted mean for each trait separately and Rao’s quadratic entropy for each trait and all combined as functions of Asclepias cover, Solidago cover and their interaction term.

Solidago cover had a negative main effect on species richness and community completeness, while Asclepias had no significant effect. Both invasive species had a weak effect on functional composition and diversity. The interaction effect was never significant.

Solidago cover decreased resident plant diversity; however, the filtering effect of Solidago cannot be explained by the traits involved in the analysis. Interaction between Asclepias and Solidago cover has no significant effect.

A konferencia programja elérhető itt: https://iavsaustralia2023.com/program/

Az utazást és a konferenciarészvételt az NKFIH PD 138859 pályázata támogatta.

Néhány fotó az útról:

Az előadásom (Sonkoly Judit fotója)

A magyar csapat egy része (Botta-Dukát Zoltán, Török Péter, Lengyel Attila, Sonkoly Judit fotóján)

Bidens pilosus, egy gyakori idegenhonos faj

A digitális poszterem első ...

... és második diája

Konferenciakiránduláson egy regenerálódó keménylombú erdőben

Dűnenövényzet

Kék lugasépítő

Gondwana Rainforest Nature Reserve, a 100 millió éves esőerdők egyik utolsó menedéke

Hegyi esőerdő

Az erdőket súlyosan veszélyezteti az erdőirtás. A kivágott eukaliptuszfák nagy részét villamosenergia fejlesztése, "zöld energia" nyerése céljából égetik el.

Tengerparti fenyér

Szubtrópusi esőerdő

Koalamama és kicsinye

Áttekintés a funkcionális különbözőség mérőszámairól - új cikk az Ecography-ban

Az ökológia és a biogeográfia egyik központi kérdése, hogy a közösségek vagy területek fajösszetétele milyen változatosságot mutat. A probléma vizsgálatához az egyik legalapvetőbb statisztikai eszközt a különbözőségi (disszimilaritási) indexek jelentik. Ezek olyan egyszerű matematikai formulák, amikkel számszerűsíteni lehet, hogy az egyik közösség mennyire különbözik a másiktól. A közösségeket főleg a fajösszetételük alapján hasonlították össze korábban, az utóbbi évtizedekben azonban megnőtt az érdeklődés egyéb szempontok figyelembe vétele felé. Ilyen például a közösségek funkcionális összetétel alapján történő összevetése. A szakirodalomban kb. 40-50 mérőszámot javasoltak az utóbbi években erre a célra. Ezek az indexek azonban mind-mind különböző feltételezésekkel éltek az adatokra nézve, és különböző elméleteket követtek a funkcionális sokféleség számszerűsítése és a különbözőség értelmezése céljából. A funkcionális különbözőség iránt érdeklődő felhasználó így meglehetősen elveszve, útmutatás nélkül érezhette magát, amikor a saját kutatásához próbált megfelelő módszert választani.

Ezen a helyzeten igyekeztünk javítani a kutatócsoport-vezetőmmel. A most megjelent 'review' cikkünkben feldolgoztuk az irodalomban eddig javasolt módszereket, és egy közös elméleti rendszerbe foglalva őket kiemeltük azokat a módszertani döntéseket vagy adottságokat, amelyeket figyelembe kell venni a módszerválasztáskor. Két döntést tartunk alapvetőnek: a különbözőség értelmezésének mikéntjét, valamint azt, hogy a közösségek funkcionális összetételét milyen módon írjuk le. A különbözőségnek két típusát tárgyaljuk: a távolságokat (distance) és az ellentétet (kicsit gyenge a magyar megfelelő, angolul találóbb: disagreement). A kettő között a lényegi különbség, hogy a távolságok felső korlátját az eredeti változók skálája szabja meg, tehát akár a végtelen is lehet, míg az ellentétek standardizáltak, 0 és 1 között változnak. Előbbiek hosszú, utóbbiak rövidebb grádiensek esetén működnek jól. A funkcionális összetétel leírásának három módja van. Az első (typical values), amikor a közösséget egyetlen pont reprezentálja, pl. amikor egyetlen gyepet a teljes biomasszája ír le. A második (discrete sets), amikor minden taxonhoz tartozik egy jellemző, egy trait, amit a taxon tömegességének figyelembe vételével együtt használunk fel egy közösségi szintű trait-eloszlás kiszámolásához. A harmadik (hypervolumes), amikor a traitek mint dimenziók által meghatározott térben egy többdimenziós alakzattal vagy eloszlással írjuk le a közösséget. A cikkben áttekintjük a tárgyalt módszerek kiszámolásához szükséges R-csomagokat is.

A funkcionális különbözési indexekről javasolt elméleti rendszerünk sematikus ábrája

Amit nem tudunk egyelőre megmondani, az az, hogy melyik index mennyire működik "jól", mennyire pontosan adja vissza a két közösség közti tényleges eltérést. Valójában a munkát ez utóbbi kérdés vizsgálatával kezdtük, azonban a bírálatok során világossá vált, hogy az elméleti megalapozás előbbre való, a körültekintő tesztelés pedig a vártnál összetettebb probléma. De ami késik, nem múlik. :)

Az összefoglaló és elérhetőség alább látható:

Lengyel, A. & Botta-Dukát, Z. (2023), A guide to between-community functional dissimilarity measures. Ecography e06718. https://doi.org/10.1111/ecog.06718

Abstract

One of the effective tools to study the variation between communities is the use of pairwise dissimilarity indices. Besides species as variables, the involvement of trait information provides valuable insight into the functioning of ecosystems. In recent years, a variety of indices have been proposed to quantify functional dissimilarity between communities. These indices follow different approaches to account for between-species similarities in calculating community dissimilarity, yet they all have been proposed as straightforward tools. In this paper, we review the trait-based dissimilarity indices available in the literature and identify the most important conceptual and technical properties that differentiate among them, and that must be considered before their application. We identify two primary aspects that need to be considered before choosing a functional dissimilarity index. The first one is the way communities are represented in the trait space. The three main types of representations are the typical values, the discrete sets using the combination of species × sites and species × traits matrices, and the hypervolumes. The second decision is the concept of dissimilarity to follow, including two options: distances and disagreements. We use the above scheme to discuss the available functional dissimilarity indices and evaluate their relations to each other, their capabilities, and accessibility.

Az aranyvesszős és selyemkórós mintaterületek tavasszal

Lassan két hete már, hogy körbenéztem a Szada és Veresegyház közötti mintaterületeimen, ahol a selyemkóró és az aranyvessző együttes invázióját vizsgálom. Mindkét özönnövény talajban található szervekkel, geofitonként vészeli át a telet, aztán a selyemkóró nyár közepére, az aranyvessző a nyár végére és őszre éri el a legnagyobb növényi tömegét. Ezért főleg nyáron szokták vizsgálni őket, viszont kíváncsi voltam, hogy néznek ki olyankor az érintett parlagok és gyepek, amikor az özönnövények árnyékolása még nem tapasztalható (olyan mértékben). Szisztematikus mintavételt nem végeztem, így inkább csak benyomásokat gyűjtöttem.

Agár-sisakoskosbor

... aranyvesszős gyepen

Az első érdekesség egy agár-sisakoskorbor (Anacampris morio) megtalálása volt egy aranyvesszős homoki gyepen. Egyetlen tövet találtam mindössze, így arról kár talán elmélkednem, hogyhogy éppen az aranyvesszős foltban nőtt, és nem a jobb állapotú gyepekben.

Az aranyvessző hajtásai nem túl magasak még...

... de helyenként nagy borítás érnek el

A selyemkóró még szinte észrevétlen...

... legfeljebb arasznyi

A másik érdekesség a selyemkóró és az aranyvessző fenológiai eltérése. A selyemkórónak a látogatásomkor még csak legfeljebb arasznyiak voltak a friss hajtásai, amik elég ritkásan jelentek meg ahhoz, hogy érdemi árnyékolást még ne fejtsenek ki. Ezzel szemben az aranyvessző alacsony, de jóval sűrűbb tömeget képzett, bőven árnyékolt már maga alatt. Figyelembe véve azt, hogy az aranyvessző a legnagyobb biomasszáját később éri el, és lombtömege is kitart bőven őszig, sokkal hosszabb ideig árnyékol, mint a selyemkóró, amely láthatóan csak most indul, és a nyár végi aszálykor már normálisan potyogtatja le a leveleit. Emellett az aranyvessző sokkal sűrűbb tömeget alkot a selyemkórónál. Ezek mind azt sejtetik, hogy az aranyvessző árnyékoló hatása sokkal drasztikusabb lehet, mint a selyemkóróé.

Kúszó szentperje tömeges virágzása

Még egy nagy, zárt állomány

A harmadik említésre méltó tapasztalat a kúszó szentperje (Hierochloe repens) "berobbanása" volt egyes parlagokon. Egészen biztos vagyok benne, hogy az elmúlt években ekkora tömegeivel nem találkoztam a környéken. Egyértelműen egy lokálisan terjedő faj, amelyről már írtam bejegyzést, Hegedüs Márk szakdolgozóm pedig diplomamunkát.

In memoriam Schmidt Egon

Január 31-én, 91 éves korában elhunyt Schmidt Egon, az MME tiszteletbeli elnöke, Kossuth díjas író, a természet védelmének, szeretetének és ismeretének talán legnagyobb hatású hazai népszerűsítője. 

Rádiószereplésein és könyvein keresztül Schmidt Egon egyedi érzékkel osztotta meg élményeit és ismereteit. Szerénysége és tudása sokunk példaképévé tették. Hálás vagyok, hogy eddig velünk volt!

Schmidt Egon
Fotó: Pellinger Attila, Wikipédia

Az életművéről az MME hírében olvashatunk, egy másik kiváló megemlékezés pedig az Országúton jelent meg.

Az Év Vadvirágához kapcsolódó szakdolgozati téma

Az Év Vadvirága program a ritka és veszélyeztetett növényfajokra hívja fel a figyelmet már 2011 óta. A program gazdája a Magyar Biológiai Társaság. Az online szavazás alapján 2023-ban a borzas len (Linum hirsutum) nevű növény kerül "reflektorfénybe".

Borzas len (Linum hirsutum)

A borzas len számomra is a legkedvesebb növények közé tartozik látványos, lenge, kék virágaival. A fajjal főleg a hegylábak, dombvidékek zártabb szárazgyepjeiben lehet találkozni. Érdekessége, hogy a tavaszi kankalinhoz hasonlóan jellemző rá a heterosztília: az egyedei különböznek abban, hogy milyen hosszú porzószálakat és bibét fejlesztenek.

Balra rövid bibe és hosszú porzók, jobbra hosszú bibe és rövid porzók

Mivel éppen hirdettem ezzel kapcsolatos szakdolgozati témákat, így most kiemelem, hogy itt a soha vissza nem térő alkalom az Év Vadvirágához kapcsolódó szakdolgozat készítésére. A téma a borzas len állományai közötti virágtípus-arányok felmérése, statisztikai vizsgálata. Jelentkezni ezen az email címen lehet: lengyel.attila KUKAC ecolres PONT hu.

Szakdolgozáshoz kapcsolódó bejegyzéseim itt olvashatók.