Translate

2019. július 5., péntek

Cikk a kezelési diverzitás és a növényzet kapcsolatáról

A növényzet és a tájhasználat kapcsolatának vizsgálata kulcsfontosságú a természeti erőforrások fenntartható hasznosítása és a sokféleség megőrzése szempontjából. Mivel a közép-európai gyepek szinte kivétel nélkül őrzik valamiféle hasznosítás (jellemzően legeltetés vagy kaszálás) nyomát, a gyepökológia egyik legfontosabb kérdésévé a kezelés hatásainak vizsgálata vált. A gazdálkodás hatását különböző kutatásokban sokféleképpen vehetik figyelembe, de a leggyakoribb eset az, amikor "kaszált", "legeltetett" és "felhagyott", netán "regenerálódó", vagy intenzitás szerinti állapotokat hasonlítanak össze.

Kun Róbert (Szent István Egyetem) elsőszerzőségével nem rég elérhetővé vált egy cikk, amelynek fontos mondanivalója, hogy a gazdálkodás hatása nem csak az egyes hasznosítási formák direkt hatásaként értelmezendő, hanem a gazdálkodás elemi összetevőkre bontható, amelyek kompozíciója és sokfélesége önmagában is hat a vegetációra. A cikk bemutatja, hogy a gyimesi kaszálókon a vegetációra nem pusztán a biomassza valamilyen gyakorisággal történő eltűntetése hat, hanem az esetleges trágyázás (és annak gyakorisága), takarmánynövények vetése (pl. füvek, pillangósok), kézi gyomlálás, vagy az avar és a gallyak eltávolítása, továbbá ezeknek a kezelési elemeknek a kombinálása. Egyes kezelési elemek más és más gyakorisággal fordulnak elő a különböző parcellákon az ott gazdálkodó család egyéni döntéseinek és hagyományainak köszönhetően. A gazdálkodás kezelési elemek szintjére lebontott mikéntje pedig befolyásolja a parcellák fajgazdagságát és fajkompozícióját. A gazdálkodás családi hagyományai, szokásai tehát befolyásolják a kaszáló diverzitását.

A takarmánybaltacímet (Onobrychis viciifolia) gyakran vetik rétek tápértékének javítása céljából
(a kép a Sokoróban készült)

Amikor a "kaszálás" hatását úgy vizsgáljuk, hogy egy kaszált és egy nem kaszált gyep fajgazdagságát hasonlítjuk össze, de nem vesszük figyelembe azt, hogy a kaszálással még milyen kezelési elemek járnak együtt, akkor könnyen juthatunk hamis konklúzióra. A kezelési módok összehasonlításakor figyelembe kell venni azokat a (sokszor nehezen kvantifikálható) tényezőket is, amelyek az adott használati mód "járulékos" elemei. Hasonló szemléletű vizsgálat született már kiskunsági legelőkről: Vadász et al. (2016).
A cikkírásba én csak a célegyenesben kapcsolódtam be egy módszertani konzultáció okán. A lehetőségért ezúton is hálás vagyok a társszerzőknek. A cikk augusztus közepéig ingyen elérhető innen, utána fizetős lesz (minden másra ott a sci-hub...).


Róbert Kun, Sándor Bartha, Ákos Malatinszky, Zsolt Molnár, Attila Lengyel, Dániel Babai: “Everyone does it a bit differently!”: Evidence for a positive relationship between micro-scale land-use diversity and plant diversity in hay meadows. Agriculture, Ecosystems & Environment, DOI: 10.1016/j.agee.2019.05.015

Highlights
• Micro-scale land-use diversity (MSLUD) and evenness explained well plant diversity.
• MSLUD explained plant diversity better than no. of management elements.
• Socio-ecological approaches help better understand traditional land-use systems.
• MSLUD may have high relevance in conservation.
• Gyimes (E-Carpathians) preserved MSLUD maintaining traditional land-use system.

Abstract
High nature-value grasslands including mountain hay meadows are among the most species-rich habitats in Europe. Mountain hay meadows were developed and maintained by traditional, small-scale management systems having high micro-scale land-use diversity (MSLUD), i.e. the parcel-scale diversity of management elements which usually depend on individual decisions and family traditions of local farmers. Detailed studies documenting the effects of micro-scale land-use diversity on vegetation are absent. The main objectives of our study were to analyse the effect of micro-scale land-use diversity and evenness on local plant diversity and cover of the main plant functional types. Field work was carried out in the Gyimes region (Eastern Carpathians, Romania).
We conducted semi-structured interviews with the owners and managers of the studied meadow parcels in order to reveal the number of applied management elements (Nm) and applied frequencies of these management elements (e.g. manuring, mowing, seed sowing and weed control) per parcel and to determine the three differently used hay meadow types from interviews. For quantifying MSLUD, the Shannon diversity formula was used, in the case of micro-scale land-use evenness (MSLUE), the original Pielou’s evenness formula was applied. To document parcel-scale vegetation features, 4 × 4-meter quadrats were surveyed in every parcel.
We found significant differences in the Nm, MSLUD and MSLUE among the three management types. In models where MSLUD, MSLUE and Nm were built in, we got better model fits and more parsimonious models than in cases where just management type was built into the models. Management elements (e.g. manuring, seed sowing) also had a significant effect on vegetation.
Our results highlight that micro-scale land-use diversity plays a significant role in the maintenance of plant diversity in traditional, small-scale farming systems. The main drivers behind the high micro-scale land-use diversity may be farmers’ personal decisions and family traditions. We argue that for an adequate ecological understanding and conservation of these traditional, small-scale land-use systems, the development of adequate ways of evaluation as well as detailed studies of the effects of several different management elements and land-use diversity on vegetation are needed.

Keywords
Mountain hay meadows, Traditional management system, East-Central Europe, Conservation, Shannon-diversity

2019. július 2., kedd

Tegyünk a növényvakság ellen! 10. Terpedt rezeda

Magyarországon négy rezedafaj fordul elő, mindannyian lágyszárúak, egy- vagy ritkán kétévesek, és száraz gyomtársulásokban vagy pionír jellegű, bolygatott gyepekben fordulnak elő. A rezedák közös jellemzője a sallangokra osztott sziromlevél, valamint a nyílt termő (ti. a termőlevelek nem záródnak össze teljesen).
A terpedt rezeda (Reseda phyteuma) 20-30 cm magas, a tövétől ágas növény. A levelei többnyire hosszúkásak, tompa csúcsúak, egyes felső levelek hármasan szeldeltek. A csészelevelek a virágzás során többszörösükre nyúlnak, tompa ágú csillagként veszik körül a virág "belsőbb" részeit. A sziromlevelek fehéresek. A termő a csúcsán nyitott, élelten bordázott, az élek simák. A növény eleinte hamvaszöld színű, termésérlelés után vöröses vagy sárgás lesz.




A terpedt rezeda a bolygatott sziklagyepek, pionír gyepek, "természetközeli" gyomtársulások faja. Mészkedvelő, gyakran fordul elő sziklás talajon. Hazai előfordulásai is elsősorban a mészkő- és dolomithegységek körül csoportosulnak, de szórványosan meszes homokon is megjelenik.

2019. július 1., hétfő

Tegyünk a növényvakság ellen! 9. Gumós lednek

A gumós vagy mogyorós lednek (Lathyrus tuberosus) egy évelő gyomnövény a pillangósvirágúak családjából (Fabaceae), amely kapaszkodó szárának köszönhetően akár egy méter magasra is felkúszhat, bár rendszerint ennél jóval alacsonyabb marad. A talajban a gyöktörzsén gumókat visel, amiket régen széles körben ismert csemegeként fogyasztottak, vagy fogyasztanak még ma is. A gumók mogyoróízűek, és törökországi vizsgálatok kimutatták, hogy fontos C-vitamin-, fehérje- és kalciumforrást jelentenek. A gumók a növény vegetatív terjedésében és tápanyag-raktározásban játszanak szerepet. A növény szára élesen négyszögletű, de nem szárnyas. A levelek páratlanul szárnyasan összetettek, de csak egyetlen levélkepárból állnak, a csúcsi levélke pedig elágazó kaccsá redukálódott, amely a kapaszkodást szolgálja. A levélkék 2-4 cm-esek, hosszúkás-elliptikusak, hegyesedők, a levélalapnál látható pálhaleveleknél lényegesen nagyobbak. A pillangós típusú virágok hosszú kocsányú, 2-5 virágú fürtben helyezkednek el. A párta sötétrózsaszín. A termés a borsóéhoz hasonló, de kisebb hüvely.



A gumós lednek nálunk egy igazán tág tűrésű gyomnövény, amely mindenféle bolygatott élőhelyen előfordulhat, országszerte gyakori. Az elterjedésének súlypontja Kelet-Európa és Nyugat-Ázsia. Európa nyugatabbi része felé haladva jóval ritkább, és az előfordulásai valószínűleg behurcolásoknak, telepítéseknek köszönhetők, élelmezési értéke mellett ugyanis illatos virágai miatt is termesztették. Adventív fajként előfordul még Észak-Amerikában és Kelet-Ázsiában is.

2019. június 30., vasárnap

Tegyünk a növényvakság ellen! 8. Szelíd csorbóka

A csorbókák egyéves, kétéves vagy évelő lágyszárúak. Mindannyian fehér tejnedvet tartalmaznak, fészekvirágzataikban sárga virágokat találunk, leveleik gyakran szárölelők, a levelek szélén rendszerint tüskékkel. Egyik leggyakoribb fajuk a szelíd csorbóka (Sonchus oleraceus), amely egyéves, kb. 0,5-1 méteres magasságot ér el. Alsó levelei mélyen szárnyasan szeldeltek, a felsők tagolatlanok is lehetnek. A tőlevelek hosszú nyelűek, a szárlevelek szárölelők. A levél széle fogas és tüskés.






A szelíd csorbókával különféle gyomtársulásokban, útszéleken, szántókon találkozhatunk, országszerte gyakori.

A csorbókákról írtam már itt.

2019. június 29., szombat

Tegyünk a növényvakság ellen! 7. Tarlóvirág

A tarlóvirág (Stachys annua) a hat hazai fajt számláló tisztesfű (Stachys) nemzetség egyetlen egyéves tagja. 30-40 cm magas, gyakran a tövétől ágas növény. A levelei keresztben átellenesen állnak, tojásdadok (az alsók szélesebbek, a felsők keskenyebbek, hegyesebbek), csipkés-fogas szélűek. A szár négyszögletű. A virágok ajakos típusúak (tehát egy alsó és egy felső ajakra oszthatók, egyetlen szimmetriasíkkal rendelkeznek), pártájuk fehér, örvökben helyezkednek el a hajtás csúcsán. Egy virágból négy feketés makkocskatermés fejlődik.





A tarlóvirág nyár elejétől őszig nyílik. Jellegzetes élőhelyét a szántóföldek jelentik, ahol a tarlón és a kultúrák sörközeiben régen hatalmas tömegben fordult elő - erről kapta a nevét. A XX. század első felében még a tarlóvirág az egyik legfontosabb mézelő növény volt, utána azonban a növényvédelmi technológiák megváltozásával egyre inkább visszaszorult. Országos szinten ritkának azért ma sem mondható, elsősorban meszes, kötött talajú vidékeken találkozhatunk vele.

2019. június 28., péntek

Tegyünk a növényvakság ellen! 6. Kövi fodorka

A kövi fodorka (Asplenium ruta-muraria) egy kis termetű, mindössze 10-20 cm-es, évelő páfrányfaj. Föld feletti hajtásrészei tulajdonképpen maguk a levelek, ezek 2-4 szárnyasan összetettek, örökzöldek, kopaszodók, rombusz vagy legyező alakú levélkékből állnak. A levélkék fonákán találhatók a spóratartó tokok (sporangiumok), amelyek hosszúkás csoportokba, ún. szóruszokba tömörülnek. 





A kövi fodorka a félárnyékos, magas mésztartalmú sziklák jellemző faja. Mindig sziklarepedésekben telepszik meg, szinte függőleges aljzaton. Gyakran látni régi épített falakon, kutakban is. Európában és Észak-Amerikában elterjedt, Magyarországon gyakori.

2019. június 27., csütörtök

Tegyünk a növényvakság ellen! 5. Szamárbogáncs

A szamárbogáncs akár két méteresnél is magasabbra növő, óriási termetű, ágas lágyszárú. Kétéves életciklusú, első évben csak tőleveleket fejleszt. Az egész növényt fehéres szőrzet borítja. Levelei karéjosak, a karéjok tövisekben végződnek. A szár szélesen szárnyas. A virágzat 3-5 cm-es fészek, melyben lila pártájú virágok vannak.





A szamárbogáncs egy közönséges gyomnövény, amellyel árokpartokon, útszéleken, bolygatott élőhelyeken találkozhatunk. Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos, Észak- és Dél-Amerikába, valamint Ausztráliába betelepítették és özönnövénnyé vált.