Lengyel Attila kutatói blogja: 23. EVS Workshop

2014. május 14., szerda

23. EVS Workshop

2014. május 7. és 12. között a "European Vegetation Survey" 23rd Workshop nevű konferencián jártam Ljubljanában. Az EVS Workshop az Európa növényzetének leírásával foglalkozó kutatók évente megrendezésre kerülő konferenciája, melyen már ötödik alkalommal vettem részt idén. A találkozó szokásos témái közé tartoznak a friss vegetációosztályozási eredmények, módszerek, a növényzeti adatbázisok, valamint a kevéssé kutatott területek, illetve élőhelyek. A konferencián egy előadást tartottam és négy poszterben szerepeltem társszerzőként. Ezek az alábbi linkeken letölthetők:

Előadás:

Lengyel A., Bauer N., Chytrý M., Illyés E.†, Jandt U., Janišová M., Kącki Z., Krstonošić D., Purger D., Šilc U., Škodová I., Stančić Z., Willner W., Botta-Dukát Z.: Spatial variation of the matching between regional and local classifications: an example of Central European grasslands PDF

Poszterek:

Stančić Z., Lengyel A.: Syntaxomical revision of coastal halophilic vegetation in Croatia PDF

Szabó B., Lengyel A., Templ M., Czúcz B.: Improving classification of plant assemblages with environmental constraints: A simulation study PDF

Lhotsky B., Kovács B., Rédei T., Ónodi G., Csecserits A., Lengyel A., Botta-Dukát Z.: Shifts in plant traits along a stress gradient: harsher environment results stronger convergence PDF

Botta-Dukát Z., Lengyel A.: How many ordination axes should be interpreted? PDF

Néhány kép a konferenciáról:

A szervezők egy konferenciaközi és egy konferencia utáni kiránduláson engedtek bepillantást Szlovénia természeti értékeibe. A konferenciaközi kirándulás három felajánlott úti célja közül én a kocevjei régió érintetlen erdeibe indulóra jelentkeztem. 14 ilyen besorolású erdőt tartanak számon Szlovéniában, ezek közül hat található Kocevje körzetében, mi a legnagyobban jártunk, melynek neve Rajhenavski Rog. Bár a szlovén erdészet természetesen nem tudja bizonyítani, hogy az erdőben valóban soha semmilyen emberi beavatkozás nem történt, a palinológiai vizsgálatok nem találtak a folyamatos erdőborítás megszakítására utaló nyomokat. A helytörténeti kutatások szerint csak az 1300-as évek végén jelentek meg a tágabb régióban az első települések. Az erdő érintetlensége azért maradhatott fenn, mert egy 850-950 méteres tszf. magasságban lévő, felszíni vízfolyásoktól (vagyis ivóvíztől) nyáron csaknem mentes, nehezen megközelíthető karsztfennsíkon helyezkedik el. A XIX. század végén a terület irányítását átvevő, német erdész az erdő háborítatlanságát látva ajánlotta a teljes érintetlenség fenntartását. Ez alapján garantálható, hogy az utóbbi száz évben erdészeti tevékenység nem történt, a holt faanyagot sem szállítják el, még az ehető növények és gombák gyűjtése is tilos. A területen mindössze néhány felfestett turistanyom vezet át, de ezek inkább csak a pufferzónában haladnak kitaposott úton. Ennek köszönhetően a Rajhenavski Rogon az erdő természetes "működése", az eltérő korú foltok természetes dinamikája figyelhető meg. Az uralkodó fafaj az európai bükk (Fagus sylvatica), mellé elég sok jegenyefenyő (Abies alba) és némi lucfenyő (Picea abies) vegyül, utóbbi lehetséges, hogy legalább részben a korábbi luctelepítések közvetett eredménye, mivel a lucot az erdészek egészen alacsony régiókban is sokfelé ültették, így sokkal könnyebben érhetett el olyan élőhelyeket, ahol egyébként ritkább lenne. Láttuk a "Rog Királynője" nevű, 50 méter magas, 1,5 méter átmérőjű jegenyefenyőt is, amely a térség legnagyobb fája. A cserjeszintet legnagyobbrészt a bükk fiatal egyedei, valamint olyan jellegzetes fajok alkották, mint a hegyi benge (Rhamnus fallax), babérboroszlán (Daphne laureola) és a farkasboroszlán (Daphne mezereum). Az aljnövényzet érdekességei voltak a hármaslevelű kakukktorma (Cardamine trifolia), a bókoló, a hagymás és a hármaslevelű fogasír (Dentaria enneaphyllos, D. bulbifera, D. waldsteinii), a pofók árvacsalán (Lamium orvala), a kispárlófű (Aremonia agrimonoides), a tavaszi békaszem (Omphalodes verna), a karéjos vesepáfrány (Polystichum aculeatum), a zalai bükköny (Vicia oroboides), a krajnai kutyatej (Euphorbia carniolica) és a békabogyó (Scopolia carniolica). A területen erős a barna medve (Ursus arctos), farkas (Canis lupus) és hiúz (Lynx lynx) állománya, előfordul a háromujjú hőcsik (Picoides tridactylus) és bizonyára a Bonelli-füzike (Phylloscopus bonellii) egyik alfaja is, de sajnos őket hiába kerestem.

Képek az erdőből:

Kispárlófű (Aremonia agrimonoides)

Karéjos vesepáfrány (Polystichum aculeatum)

Tavaszi békaszem (Omphalodes verna)

Krajnai kutyatej (Euphorbia carniolica)

Zalai bükköny (Vicia oroboides)

"A Rog Királynője"

Pofók árvacsalán (Lamium orvala)

A konferencia utáni kiránduláson üde (Arrhenatherion), félszáraz/száraz (Bromion erecti) és sovány gyepeket (Violion caninae) láttunk a Gorjanci-hegységben. A meglátogatott terület a horvát határhoz közel, az ország kontinentális jellegű részén található. A félszáraz és üdébb foltokat a sudár rozsnos (Bromus erectus), a pelyhes zabfű (Helictotrichon pubescens), a pusztai csenkesz (Festuca rupicola), a vörös csenkesz (F. rubra), az aranyzab (Trisetum flavescens) uralta. Érdekesebb kísérőfajok voltak a tarka kosbor (Orchis tridentata), a füles kosbor (Orchis mascula), a takarmánybaltacím (Onobrychis viciifolia), a horvát szegfű (Dianthus croaticus), a hegyi kökörcsin (Pulsatilla montana) [igaz, ennek taxonómiai hovatartozásában többen kételkedtek], a galambszínű ördögszem (Scabiosa columbaria) és a magyar aszat (Cirsium pannonicum). Egy magyarországi zárt dolomitsziklagyepre emlékeztető, szárazabb dombon szőke oroszlánfog (Leontodon incanus), krajnai repcsény (Erysimum carniolicum) és sujtárszerű bordamag (Laserpitium siler) díszlett. A sovány gyepeket szőrfű (Nardus stricta) és fonalas csenkesz (Festuca filiformis) uralták, mellettük eperjes sás (Carex pilulifera), hegyi pacsirtafű (Polygala vulgaris), háromélű rekettye (Genista januensis) és macskatalp (Antennaria dioica) volt kísérő.

Képek a gyepekről: