Körkép a jövevényekről

Ha végignézzük az idei év élővilággal kapcsolatos híreit, akkor valószínű, hogy 2014-ben a legfigyelemfelkeltőbb témákat az adventív (jövevény-) növény- és állatfajok adták. Íme egy gyors lista a médiából, mely fajokra és hírekre gondolok elsősorban:

aligátorteknős (Chelydra serpentina), amely a hírekben tévesen keselyűteknősként szerepelt

fehér akác (Robinia pseudo-acacia)

harlekinkatica (Harmonia axyridis)

kaukázusi medvetalp (Heracleum mantegazzianum)

spanyol csupaszcsiga (Arion lusitanicus)

tigrisszúnyog (Aedes albopictus)

ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia)

Ezek közül a többség nem először kap kiemelt figyelmet, hiszen a parlagfűnek pollentermelés (és ezért médiaszereplés) szempontjából minden évben szezonja van, az akác állandó téma a természetvédő, erdész és méhész berkekben és a harlekinkatica is maga mögött tudhat már néhány évet Magyarországon. A fenti hat példa tényleg csak a legfrissebbek közül való, s talán azt hihetnénk, az idegenhonos, behurcolt vagy betelepített fajok köre csupán a médiában is szereplő "celebfajokra" szorítkozik. Pedig ez egyáltalán nincs így, hiszen a magyar flóra kb. 2200 tagjának kb. harmada ún. újjövevény, vagyis 1494 után, emberi közvetítéssel megtelepedett faj. A következőkben bemutatok néhány növényt az élőhelyükkel, amelyek közül nem mind szerepel a hírekben, remélhetőleg nem is fog, de talán segítenek érzékeltetni, hogy a behurcolásokkal és betelepítésekkel mekkora mértékben átalakítottuk már a környező élővilágot. A fotókat a Budapest környéki agglomeráció északkeleti részén készítettem.

Az építkezési területek a behurcolt özönfajok tipikus megtelepedési pontjai
(a képen akác, selyemkóró, parlagfű és fehér libatop)

A tarvágások nyomán felszabaduló, nyílt talajfelszínt gyakran tömegével lepik el a behurcolt gyomok
(vadkender, parlagfű, betyárkóró, aranyvessző)

Bolygatott, homoki árvalányhajas gyepen hódít az akác és a selyemkóró

A selyemkóró gabonatáblákat is fertőz

Aranyvessző-tenger nedves élőhelyek feltörése után

A tájidegen fekete és erdeifenyő-ültetvények alatt alig alakul ki őshonos fajokból álló növényzet

Selyemkóró (Asclepias syriaca)
homokterületeink egyik legveszélyesebb özönfaja

Ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia)

Kanadai aranyvessző (Solidago canadensis)

Magas aranyvessző (Solidago gigantea)

Erdei aggófű (Senecio sylvaticus), fenyőtelepítések alatt terjed, egyelőre nem gyakori
(az ország csapadékosabb részein őshonos, itt viszont természetes élőhely híján adventív)

Karcsú disznóparéj (Amaranthus powellii), útszéleken, szántókon tömeges

Szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus)

Labodás disznóparéj (Amaranthus blitoides)

Mirigyes libatop (Chenopodium botrys), útszéleken, építkezéseken helyenként gyakori

Kicsiny gombvirág (Galinsoga parviflora), főleg szántókon gyakori

Mirigyes füzike (Epilobium ciliatum), üdébb termőhelyeken terjed

Rizsgyékény (Typha laxmannii), a mesterséges tavak, mocsarak faja

A fenti fajok mind távoli tájakról származnak, pl. a mirigyes libatop a Mediterráneumból, a kicsiny gombvirág Dél-Amerikából, az aranyvesszők Észak-Amerikából, a rizsgyékény Ázsiából vagy Kelet-Európából. Ami közös bennük, hogy emberi segítség nélkül talán soha nem jutottak volna el hozzánk. Vannak köztük haszonnövények, mint az akác, dísznövények, mint a rizsgyékény, és közvetlen haszonnal nem szolgáló gyomok, pl. a mirigyes füzike. Többen közülük komoly élőhely-átalakító képességgel bírnak, pl. az akác és a selyemkóró, míg mások fennmaradása az állandó bolygatáshoz kötött, természetvédelmi szempontból így közvetlen kárt ritkán okoznak, ilyen a mirigyes libatop.  Ami azonban közös bennük: mindannyian a természetközeli vegetáció leromlásával kapcsolatosan jelennek meg, akár ők maguk idézik elő azt az őshonos fajok kiszorításával, akár más, gyakran emberi bolygatást kísérnek.

A betelepedések és behurcolások, valamint azok "minősített" esete, a biológiai inváziók kérdése rendkívül sokrétű, rengeteg érdekességgel szolgáló téma, amelynek szakirodalma bőséges. Magyarországon a Mihály Botond és Botta-Dukát Zoltán által szerkesztett Özönnövények I. és II. című két kötet a legfontosabb, behurcolt, invazív növényekről nyújt átfogó ismertetőt. Ennél több fajt tárgyal Csiszár Ágnes műve, az Inváziós növényfajok Magyarországon. A biológiai inváziókról szóló friss kutatások nívós, nemzetközi folyóirata a Biological Invasions, de szinte bármelyik ökológiai, botanikai és zoológiai folyóiratban lehet találni jövevény- és özönfajokkal kapcsolatos cikkeket.

Növényökológus és botanikus doktoranduszok találkozója Lengyelországban

Október második hétvégéjén a lengyelországi Karpaczban jártam a "Sixth Meeting of PhD Students in Plant Ecology and Botany" nevű konferencián. Ezt a találkozót kétévente szokták megszervezni a cseh, magyar, szlovák, s ez alkalommal lengyel doktoranduszok, tehetséges hallgatók és fiatal kutatók részére. A program célja, hogy a pályájuk elején járó, nemzetközi tapasztalattal még nem vagy alig rendelkező kutatóknak nyújtson előadási és vitalehetőséget. A találkozón néhány 'senior' kutató is részt vesz, akik tanácsokkal, provokatív és kritikus kérdésekkel hívhatják fel az előadók figyelmét a kutatás kezdetén még kiküszöbölhető gyengékre. A program része volt néhány vitafórum, amely a tudományos élet nem szigorúan szakmai oldalával foglalkozott, pl. külföldi vs. hazai munkavállalással és publikálási stratégiákkal. Egy terepi kiránduláson is jártunk a Karkonosze Nemzeti Parkban (ld. a képösszeállítást). A találkozón egy hosszabb előadásban mutattam be a nem-felügyelt és a felügyelt osztályozó módszerek műtermékeit hazai és közép-európai, réti adatsorokon. A prezentáció letölthető itt.

A "Sztorczyk" kutatóház, a találkozó helyszíne

A karpaczi norvég templom

Egy látványos sziklatömb

Cryptogamma crispa, ritka páfrányfaj

Kígyózó korpafű (Lycopodium annotinum)

Vörös áfonya (Vaccinium vitis-idaea)

Tengerszem

Havasi cserjés reliktum és endemikus fajokkal (Salix lapponum, S. silesiacum, Daphne mezereum, Padus avium subsp. petraeum)

Forrásláp

Fekete áfonyás törpecserjés lombszíneződése

Regenerálódó erdő a '90 évek fenyőpusztulása után

Óriás japánkeserűfű (Fallopia sachalinensis), veszélyes özönfaj

"A nőkért és a tudományért" díj

A L'Oréal és az UNESCO által alapított "A nőkért és a tudományért" díjat Magyarországon már 12. alkalommal ítélték oda kiváló tudományos teljesítményű kutatónőknek. A korosztály szerinti kategóriák közül a 30 év alattiak díját Valkó Orsolya kapta, aki a restaurációs ökológia, a pannon gyepek sokféleségének megőrzése és helyreállítása terén ért el kimagasló eredményeket és folytat nemzetközi szinten elismert munkát kutatócsoportjával a Debreceni Egyetem Ökológia Tanszékén. Ez a díj azért is nagyszerű, mert az ökológia egyébként Magyarországon nem tartozik a magas elismerések reflektorfényében sokat szereplő tudományágak közé. Hogy eddig hány ökológust illettek a díjjal, azt nem tudom, de tippem a 0. Nagyon gratulálok Orsinak!

A két további díjazott Enyedi Éva Anna, aki kemoterápiában használt fémvegyületek emberi szervezetre gyakorolt hatását kutatja, illetve Korponay-Szabó Ilma Rita, aki a lisztérzékenység kialakulásával és diagnosztikájával foglalkozik. Nekik is szívből gratulálok!

Megújul a Kanitzia folyóirat

Az 1992-ben alapított, Kovács J. Attila által szerkesztett Kanitzia botanikai folyóirat Baráth Kornél technikai szerkesztővel, szerkesztőbizottsággal, valamint új honlappal megújulva jelenik meg. A szerkesztőség várja a florisztika, taxonómia, vegetációtan, növényszociológia, növényökológia, növényföldrajz, növényanatómia, paleobotanika, etnobotanika, tudománytörténet és természetvédelem tárgykörébe tartozó kéziratokat. További részletek, letölthető cikkek itt: Kanitzia honlap.

Kanitz Ágost, a folyóirat névadója

A névadóról bővebben: Wikipédia.

Karikatúra korunk tudományáról

Még jó, hogy nem "halad" mindenki a korral...

Csókalábú útifű (Plantago coronopus)

Magyarországon még ritkának nevezhető, behurcolt növényfaj egy egyedére akadtam ma a Gödöllői-dombságban, egy járda szélén. A csókalábú útifű (Plantago coronopus) Eurázsia tengerpartjain őshonos, onnan alkalmi behurcolások nyomán jelenik meg a kontinens belsejében. Az utóbbi években Közép-Európa más részein tapasztalható terjedésében közrejátszik a tengerpartokról érkező járműforgalom, az építkezési anyagok transzportja, valamint az utak sózása. Az idei Flóra Konferencián Schmidt Dávid és társai számoltak be a faj megtalálásáról az M1 és M70 autópályák egyes szakaszain. Az általam talált előfordulás tudtommal az első az ország Dunától keletre eső részén, bár biztos vagyok benne, hogy több "utcai botanizálással" és a forgalmas utak mentén történő, célzott kereséssel még sokfelé előkerülne.

FRISSÍTÉS: Közben megtudtam, hogy idén nyáron már legalább ketten megtalálták a növényt a budapesti agglomeráció keleti részén. (2014.09.09.)

Csókalábú útifű (Plantago coronopus)

A Plantago coronopus 5-30 cm magas, egy- vagy kétéves életformájú növény. A virágzat keskeny füzér, a virágok fehéressárgák. Szeldelt, keskeny-lándzsás levelei tőlevélrózsában állnak, elálló szőrűek. Júniustól szeptemberig virágzik.

A növényt salátaként termesztik és fogyasztják, bár tudtommal hazánkban még nem nagyon terjedt el.

Irodalom

Schmidt D., Király G., Horváth A. & Szűcs P. (2014): Autópályán érkező tengerparti jövevény: A Plantago coronopus L. Magyarországon. - X. 'Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás a Kárpát-medencében' Konferencia absztraktkötete, pp. 203-204.

Domborzat, mikroklíma és növényzet - új cikk és ami eszembe jutott róla

Főleg szegedi kollégák alkotta szerzői gárda tagjaként megjelent egy cikkünk az Időjárás folyóiratban (IF 2013: 0.405). A cikkben szigetszerű élőhelyeken, egy bugaci homokbuckán és egy mecseki dolinán vizsgáltuk a mikroklíma (vagyis a domborzat, a talaj és a környező növényzet által kis térléptékben meghatározott klíma) és a növényzet kapcsolatát.

A változatos mikroklímájú, szigetszerű élőhelyek menedéket nyújthatnak olyan fajoknak, amelyek számára a területre egyébként jellemző makroklíma (vagyis a nagyobb kiterjedésű területre jellemző éghajlat) már nem kedvező. Ennek klímaváltozások során van nagy jelentősége, hiszen így kicsi, lokális populációkban fenn tudnak maradni kihalásra vagy elvándorlásra ítélt fajok. A változatos domborzatú hegységek kiemelkedő fajgazdagsága sokszor ennek az ún. refúgiumhatásnak köszönhető: egy napos, száraz sziklafelszíneket és hűvös, nyirkos sziklahasadékokat is tartalmazó hegyen a szárazságtűrő és a hidegtűrő fajok is egyaránt képesek megélni. S mivel ezeken az élőhelyeken a makroklíma változásait a kitettségből és az alapkőzet fizikai tulajdonságaiból adódó hatások (pl. egy sziklafal kitettségéből adódó felmelegedése, egy domboldal meredekségéből adódó vízvisszatartási képessége, a talaj vízmegtartó képessége) tartósan tompítják, a változó makroklímához képest a mikroklíma viszonylag állandónak mutatkozik. Ez pedig lehetővé teszi, hogy a "makroklímába nem illő" fajok tartósan fennmaradhassanak. A korábbi, eltérő makroklímájú időszakokból fennmaradt állományokkal rendelkező fajokat reliktumfajoknak nevezzük.

Hegyi tarsóka (Thlaspi montanum)
Hidegkori reliktum a Pilisben

Magyar gurgolya (Seseli leucospermum) 
Harmadidőszaki, melegkori reliktum-endemizmus, a Pilisben a hegyi tarsóka
állományának közvetlen közelében is él

Az élőhelyszigeteken a többi populációtól elzárva, tartós izolációban élő állományok gyakran önálló evolúciós útra lépnek és önálló fajjá fejlődnek, melyeket reliktum-endemizmusoknak nevezünk (az endemikus faj vagy endemizmus bennszülött fajt jelent). Így alakult ki például a szerbiai MÉTA-túrán látott Ramonda serbica, a Gesneriaceae család tagja. Ez a család ma jórészt a trópusokon fordul elő, azonban a harmadidőszaki felmelegedéskor őseinek elterjedése elérte Dél-Európát. Itt a Pireneusokban és a balkáni hegységekben megfelelő refúgiumokban fennmaradtak a makroklíma lehűlése (eljegesedések) után is, és önálló fajokká fejlődtek, melyeket külön nemzetségbe sorolunk: Ramonda myconi (a Pireneusokban), R. nathaliae és R. serbica (a Balkánon).

Habár a cikkben csak érintőlegesen kerülnek szóba a reliktumfajok, bízunk abban, hogy a mikroklíma, a domborzat és a növényzet közti kvantitatív összefüggések boncolgatásával hozzájárultunk a természet megértéséhez és értékeink megőrzéséhez. A publikáció itt tölthető le.