Erdőökológiai tanulmánykötetek

Az MTA Ökológiai Kutatóközpont Tanulmányai sorozatban megjelent két új kötet az északi-középhegységi és az őrségi erdők témájában:

Bölöni János (szerk.). 2015. Tanulmányok a félszáraz tölgyesek ökológiai viszonyairól. MTA Ökológiai Kutatóközpont Tanulmányai 1, MTA Ökológiai Kutatóközpont, Tihany, 61 pp.

Ódor Péter (szerk.). 2015. A biodiverzitást meghatározó környezeti változók vizsgálata az őrségi erdőkben. MTA Ökológiai Kutatóközpont Tanulmányai 2. MTA Ökológiai Kutatóközpont, Tihany. 67 pp.

Apró közlemény a csókalábú útifűről

Az interneten elérhetővé vált a Kitaibelia botanikai folyóirat 20. évfolyamának 2. száma, benne Kovács Dániellel (PTE) közös apró közleményünkkel a csókalábú útifű (Plantago coronopus) néhány új hazai adatáról. A faj gödöllői-dombsági előkerüléséről már írtam ebben a blogban.

Kovács D. & Lengyel A. (2015) Adatok a Plantago coronopus L. hazai elterjedéséhez. Kitaibelia 20: 306.

Csókalábú útifű (Plantago coronopus)

'Citizen science' még egyszer, és a Lepketérkép

Ennek a bejegyzésnek kettős aktualitása van, a közös pont bennük a 'citizen science' (vagyis az önkéntes adatszolgáltatáson alapuló tudomány), amiről a múltkor már írtam. Az első, hogy az egyik kedvenc ökológiai blogomon, a Dynamic Ecologyn tegnap jelent meg egy bejegyzés ugyanerről a témáról. A szerző, Margaret Kosmala, már korábban is írt a 'citizen science'-ről a fenti fórumon, ezúttal pedig az önkéntesek által gyűjtött adatok megbízhatóságát tárgyalja. Érdemes elolvasni!

A másik pedig, hogy nem rég találtam rá a Lepketérkép honlapra, ahol a nappali lepkék országos szintű térképezése zajlik. Regisztráció után földrajzi koordinátákkal tölthetünk fel adatokat. A lepkék határozásához a Magyarország lepkéi honlapon és a Magyarországi Nappali Lepke Térkép facebook-csoportban kaphatunk segítséget. Az adatminőség kontrollálására szerintem nagyon jó rendszert dolgoztak ki a szervezők. Az átlagos új regisztráló "kezdő" hozzájárulóként indul, és bármilyen fajt tölt fel, fotót is kell hozzá mellékelnie.

hajnalpírlepke (Anthocharis cardamines)

Ezután következnek a tapasztalt felhasználók, akik a fajok nagyobb részét rutinszerűen felismerik, majd a profik, akik országosan ismert, a ritkább taxonok tekintetében is megbízható adatfeltöltők. Rajtuk kívül működnek moderátorok, akik az adatok ellenőrzését, validálását, az adatfeltöltőkkel való kapcsolattartást végzik. A hierarchia csúcsán az adminisztrátor vagy jedi kategória áll - bizonyára velük van az Erő.

farkasalmalepke (Zerynthia polyxena)

fecskefarkú pillangó (Papilio machaon)

Aki teheti, képeivel, adataival segítse a Lepketérkép elkészítését, és ezzel a hazai élővilág megismerését!

Vasalt utak és természetvédelem

"Talpad alatt fütyül a mozdony" címmel jelent meg a Turista Magazin cikke a napokban, s nagy örömmel adta hírül, hogy megnyitották hazánk harmadik vasalt mászóútját (olaszul via ferrata, németül Klettersteig) a bakonyi Cuha-völgyben. Az elsőt 2013-ban létesítették a cseszneki várnál, a másodikat a tatabányai Kő-hegyen, a Turul szobor mellett, 2015 tavaszán.

A tatabányai via ferrata (fotó Bereznai Csaba, forrás: facebook)

Az új vasalt utak kapcsán sokféle véleményt fogalmaztak meg mászók és nem mászók egyaránt. Felmerült a sport hazai űzésének létjogosultsága, a projekt gazdasági és marketing vonzatai, s nem maradtak ki a környezet- és természetvédelmi vonatkozások sem. Én most az utóbbiakról fogok írni, de mi sem állna távolabb tőlem annál, hogy a "méregzöld" hangok erősítőjeként a természetbe történő mindenféle beavatkozást mereven elítéljek. Mint minden tevékenység, amit a természetben végzünk, ez is a benne részt vevők egyéni jóléte, a tevékenység által szerezhető gazdasági, kulturális, egészségi, stb. természetű haszon, s az ezek érdekében feláldozott, más jellegű értékek mérlegén át ítélhető meg. Ebben a bejegyzésben néhány kutatás alapján bemutatom, hogy a sziklamászás milyen hatást gyakorol a természetre. (Tudom, a via ferrata technikailag nem azonos a sziklamászással - a kettő közti különbségre a végén még visszatérek.) A témát azért tartom fontosnak, mert az a tapasztalatom, hogy a kalandsportok kedvelői általában természetszerető, természeti szépségek iránt fogékony, a környezetükre tudatosan odafigyelő emberek, ezért gyakran nem értik, hogyan merülhetnek fel természetvédelmi aggályok egy olyan tevékenység kapcsán, amely során az ember pusztán a kalandvágyát, fizikai erejét és ügyességét teszi próbára a természetben, miközben nem szemetel, nem tépi a növényzetet, nem füstöl, nem zajong. Megfelelő magyarázat nélkül a mászásra kiszabott tilalmak így könnyen indokolatlannak, érthetetlennek tűnnek. Pedig a természetszerető emberek által is kedvelt rekreációs tevékenységek természetkárosító hatása egyáltalán nem példátlan. Egy friss ausztráliai tanulmány (Rankin és mtsai 2015) szerint a rekreáció és a turisztika a növényfajokat veszélyeztető legfontosabb tényezők közé tartoznak, több növényfajt fenyegetnek kipusztulással, mint a klímaváltozás.

A cikkeket az interneten kerestem, főleg Google Scholarral, s meglepettem tapasztaltam, hogy viszonylag kevés publikált vizsgálat áll rendelkezésre a témában. A vizsgálatok többsége Észak-Amerikában készült, azon belül is a többség a Niagara-törésvonal sziklafalain, míg a néhány európai kutatás az Alpok egyes részeire szorítkozik. (Kalandos terepmunkára vágyó egyetemisták javíthatnának ezeken a számokon diplomadolgozataikkal, publikációikkal!)

A sziklahasadékok és törmelékgyepek különleges növényközösségeknek adnak otthont
(kép: Szerbia, Balkán-hegység)

A sziklamászás hatásai a növényzetre

A kérdést eddig többnyire úgy vizsgálták, hogy összehasonlították a mászók által látogatott és nem látogatott területek növényzetét. A kutatások többsége szerint a a rendszeresen mászott sziklafalak fajszegényebbek és/vagy gyérebb növényzetűek (Camp és Knight 1998, Rusterholz és mtsai. 2004, McMillan és Larson 2002, Clark és Hessl 2015). Egyes tanulmányok szerint bizonyos fajcsoportok, például a harasztok gyakoribbak, míg a cserjék és kétszikűek ritkábbak voltak a mászóhelyeken, mint az érintetlen sziklafalakon (Rusterholz és mtsai. 2004). Különösen érzékenyen reagálnak a sziklamászással járó zavarásra a zuzmóközösségek, amelyeken szintén a tömegesség vagy a diverzitás csökkenése, illetve a fajok kicserélődése figyelhető meg (Farris 1998, Baur és mtsai. 2007, Adams és Zaniewski 2012). Ezeket a változásokat a mászók általi taposással, a kőzetek mozgatásával, a talajerózió elősegítésével, illetve a pályák növényzettől való megtisztításával magyarázzák. McMillan és Larson (2002) szerint a mászóknak köszönhető a Niagara-törésvonal sziklafalain az adventív fajok magasabb arányú megjelenése az érintetlen szakaszhoz képest. Ez úgy magyarázható, hogy a bolygatottabb élőhelyeken tömeges adventív fajok magjai a mászók cipőjére vagy ruházatára akaszkodva, majd a sziklafalon lehullva eljutottak és megtelepedtek a korábban számukra nem megközelíthető élőhelyfoltokra. Ugyanitt Kelly és Larson (1997) a több mint 1000 éves nyugati tuja (Thuja occidentalis) példányokat is tartalmazó sziklai fás növényzet mászóknak köszönhető fizikai károsodását regisztrálták.

Tölcsérzuzmó (Cladonia sp.)
A zuzmók különösen érzékenyek a sziklamászásra

A képlet azonban mégsem ennyire egyszerű. Többen említik a mászás hatásának objektív tesztelése elé gördülő módszertani akadályokat, mindenekelőtt azt, hogy a gyérebb vagy fajszegényebb növényzet nem feltétlenül a növényzet válasza a mászásra, ugyanis lehet, hogy maguk a mászók választanak növényzettel kevésbé benőtt pályákat (Farris 1998). Kuntz és Larson (2006) a szintén niagarai mintájukban találtak eltérést a mászóhelyek és az érintetlen sziklafalak közt:  mászott sziklafalakon sokkal kisebb volt a sziklahasadékok és a párkányok száma és mérete, s ez lényegesen rosszabb talajképződési és -megtartási tulajdonságokhoz vezetett. Eredményeik szerint a niagarai sziklafalak növényzetét a mikrotopográfiai változatosság (sziklakibúvások, mélyedések, hasadékok jelenléte, stb) sokkal nagyobb mértékben meghatározza, mint a mászás okozta degradáció. Mindemellett a mászás, ha gyengébben is a mikrotopográfiánál, de szignifikáns hatásként jelent meg.

Havasi daravirág (Draba aizoides)
(a kép forrása: wikipedia.org)

A mászás általi zavarás mechanizmusát kiválóan megvilágítja Vogler és Reisch (2011) tanulmánya. Ők az Alpok két pontján vizsgálták egy tipikusan sziklafalakon élő növény, a havasi daravirág (Draba aizoides) állományszerkezetét és genetikai változatosságát. Megállapították, hogy a mászás során a növényegyedek lesodrása, letaposása következtében az egész állomány a sziklafalak alacsonyabb régiói felé mozdult el. Ez megmutatkozott az állomány genetikai változatosságában is. Az érintetlen élőhelyen ugyanis az alacsonyabb és a magasabb régiókban élő szubpopulációk genetikailag elkülönültek, míg ez a mászással érintett állományokban nem volt tapasztalható.

Természetes sziklafalak hiányában egyes madárfajok a felhagyott kőfejtőkben is költhetnek

A sziklamászás hatása az állatvilágra

Érdekes módon a sziklamászás állatvilágra gyakorolt hatásáról kevesebb esettanulmányt találtam rövid keresésem során, az általános összefoglalók száma viszont annál magasabb. A Niagarai-törésvonal érintetlen sziklafalain jelentősen magasabb volt a csigák fajszáma és egyedszáma, mint a mászott falakon (McMillan et al. 2003), s ezt érdemes annak fényében is értelmeznünk, hogy a meszes alapkőzetű sziklaformációk a csigák diverzitásának forrópontjai: sok faj, köztük gyakran több bennszülött és szűk elterjedésű faj előfordulási helyei.

A mászás sziklás élőhelyeken költő madarakra gyakorolt negatív hatása széles körben ismert. Brambilla és mtsai (2004) kimutatták, hogy a sziklamászók és a hollók (Corvus corax) jelenléte együttesen gyakorlatilag nullára csökkenti a vándorsólymok (Falco peregrinus) fiókanevelési sikerét az Alpokban. A hollók természetes fészkelők a sziklás hegységekben, és mászók nélkül is csökkentik, de teljes mértékben nem hiúsítják meg a sólymok fiókanevelését. Hogy pontosan a mászók és a hollók közös hatása mitől ilyen erős, arra nem adtak választ a cikkükben, lehetséges, hogy a mászók jelenléte hollók nélkül is a fészek elhagyásához vezetett volna. A BirdLife International nevű nemzetközi madárvédelmi szervezet a vándorsólyom költésének egyik legfontosabb veszélyeztető tényezőjeként nevezi meg a sziklamászást. A vándorsólyom egyébként egy globálisan elterjedt, jellemzően sziklafalakon költő faj, amelyet Magyarországon fokozott védelem illet meg. Knight és Gutzwiller (1995) könyvében szintén ír arról, hogy az egyébként ember által nehezen megközelíthető, sziklás élőhelyek látogatása zavarja az ott fészkelő, táplálkozó, rendszeresen gyülekező állatokat. Camp és Knight (1998) megfigyelésekkel támasztották alá, hogy a gyakrabban látogatott sziklafalakon a sziklai kiülőhelyeket ritkábban látogatták a madarak. A sziklai állatok érzékenységére mutatnak egy érdekes példát Pike és mtsai (2010). Ők hüllőket gyűjtöttek Ausztráliában, és a gyűjtési módszerük az volt, hogy köveket forgattak fel, majd próbálták elcsípni az alattuk árnyékban meghúzódó állatokat, a köveket pedig utána kisebb-nagyobb pontossággal visszahelyezték az eredeti pozíciójukba. Egy kezdeti, egyszerű megfigyelésre alapozott kísérlettel kimutatták, hogy ha a köveket nem pontosan az eredeti helyzetükben teszik vissza, akkor az már olyan mértékben megváltoztatja a kő környékének mikroklímáját, hogy a hüllők jelentősen ritkábban használják. A kövek kis mértékű mozgatása tehát befolyásolja a hüllők viselkedését.

Sziklagyep Tatabányán Orlay-turbolyával (Orlaya grandiflora)

A sziklai élőhelyek jelentősége Magyarországon

Magyarországon a sziklai társulásaink a leginkább féltve őrzött természeti kincseink közé tartoznak. Azért tartjuk őket ilyen nagy becsben, mert kiemelkedő fajgazdagságú élőhelyek, és a fajaik gyakran igen szűk elterjedésűek. Ennek oka a sziklás élőhelyek mikroklimatikus változatosságában rejlik. A sziklás felszíneken a környezeti tényezők kis térléptékben is igen változatosak. Egymás közelében megtalálhatóak az árnyas, hűvös és a napsütötte, meleg élőhelyfoltok, akár néhány négyzetméteren belül. Ennek köszönhetően a különböző élőhelyigényű növények és kistestű állatok kis területen együtt is előfordulhatnak. Továbbá, mivel a sziklás élőhelyek mikroklímáját elsősorban a napsütés és a felmelegedés határozza meg, viszonylag függetlenek az időjárástól, vagyis a makroklímától, emiatt a makroklíma kisebb-nagyobb megváltozása mellett is viszonylag állandó feltételeket biztosítanak az őket benépesítő fajoknak. A sziklás élőhelyen élő állományok így genetikailag elszigetelté válhatnak, s önálló fajjá fejlődhetnek. Ez az oka annak, hogy a sziklai növénytársulásokban előfordulnak ún. bennszülött fajok (pl. magyarföldi husáng - Ferula sadleriana, magyar gurgolya - Seseli leucospermum) és maradványfajok (pl. illír szirtipereszlény - Micromeria thymifolia, medvefül-kankalin - Primula auricula). Erről a témáról már írtam korábban. Emellett a sziklai élőhelyek általánosságban is sok védett növényfajnak adnak otthont.

Sziklagyep Pilisborosjenőn védett sárga-kövirózsával (Jovibarba hirta)

Illír szirtipereszlény (Micromeria thymifolia),
melegkori maradványnövényünk, egyedül a Bél-kövön fordul elő Magyarországon

A sziklafalak védelmét a növényzet mellett leggyakrabban az ott költő madárvilág sérülékenysége indokolja. A vándorsólyom globális elterjedésű, nálunk is költő faj, fészkei mesterséges és természetes sziklafalakon, gyakran felhagyott kőfejtőkben vannak. Ahogy a fentebb említett kutatás is mutatta, a vándorsólyom költése meghiúsulhat zavarás hatására, ezért a fészkek környékét kerülni kell költési időben. A vándorsólyom mellett ugyanilyen körültekintést igényel az uhu (Bubo bubo), amely szintén sokszor sziklapárkányokon költ. Mindkét faj erősen megritkult (a vándorsólyom kipusztult, az uhu majdnem) Magyarországon a XX. század közepén.

Vándorsólyom (Falco peregrinus)

Hasonlóan járt a kerecsensólyom (Falco cherrug), amely a mélyponton szintén középhegységi sziklás területekre húzódott vissza az Alföldről. Azóta a célzott védelmi programoknak (pl. fészekőrzésnek) köszönhetően örvendetesen megerősödött az állományuk, a vándorsólyom állományát 20-32, az uhuét 50-60, a kerecsensólyomét 220-245 párra teszi a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. A bajszos sármány (Emberiza cia) a sziklás élőhelyek kevésbé látványos, de jellemző és szintén fokozottan védett tagja. A középhegységi sziklafalak tehát kulcsszerepet töltenek be több sérülékeny állományú madárfaj megőrzésében.

Bajszos sármány (Emberiza cia)

Záró gondolatok

A fentebb idézett tanulmányok a sziklamászás hatását vizsgálták, de ezen belül technikailag nem tettek különbséget (bár Kuntz és Larson (2006) megemlítik ezt a szempontot a cikkükben), legfeljebb az eltérő intenzitással látogatott vagy a különböző nehézségű szakaszokat különböztetik meg. Ezzel szemben minden mászó pontosan tudja, hogy a sziklamászás és a via ferrata, amely a cikk megírásának aktualitását adta, közel sem azonos. A sziklamászáskor a mászó a sziklafelszín apró kiemelkedéseibe és mélyedéseibe kapaszkodva halad. Ezzel szemben a via ferrata esetén előre elkészített, biztosított drótkötélpályán, lépcsőkön és hidakon kell mozogni, így a hagyományos mászók számára nehezebben megközelíthető helyekre is eljutnak a via ferratázók. A via ferrata pálya kiépítéséhez az adott útvonalon sokkal nagyobb egyszeri beavatkozásra van szükség, hiszen fel kell erősíteni a drótkötelet és a többi fém eszközt. Nyilvánvaló, hogy az ezzel okozott károk is maradandóbbak. Végül azt se felejtsük el, hogy a via ferratát kimondottan nagyobb csoportok, tömegek általi használatra és nagyobb távok bejárására tervezték. Amíg a hagyományos módon egy-két sziklaormon kis csoportokban szoktak mászni, addig a jóval kisebb technikai és fizikai felkészültséget igénylő, nálunk több száz méter hosszú via ferratákon szinte tetszőlegesen nagy csoportok is végigvonulhatnak egy nap alatt, lényegesen nagyobb zavarást okozva ezzel a környéknek. Kuntz és Larson (2006) írják is, hogy a nehezebb mászópályák jelentősen kisebb mértékben befolyásolják a növényzetet, mint a könnyű pályák. A via ferrata tehát  minden bizonnyal nagyobb zavarást jelent a hagyományos sziklamászásnál. Mindez akkor is igaz, ha egyébként példásan környezettudatos személyekről van szó, akik nem szemetelnek, nem zajonganak, nem rongálnak, hiszen általában a puszta emberi jelenlét is zavaró, például a ragadozómadarak számára. 

A már említett vállalkozó kedvű szakdolgozók megvizsgálhatnák, hogy a következtetéseimen túl milyen hatással bír a via ferrata a hazai sziklai élőhelyekre!

A Turul szobor és környéke

A fentiek fényében a vasalt utak tervezőinek, engedélyezőinek és használóinak érdemes lenne (újra?) átgondolni a via ferrata környezet- és természetvédelmi vonzatait. Mindenekelőtt fontos kérdés, hogy mennyi sziklafalat vehetünk el a természettől. Azt gondolom, hogy az ország 3 via ferrata pályát elbír (noha részemről egy sem lenne szükséges), mert van annyi alacsony természetességű sziklaformációnk, ahol ezt létre lehet hozni. A tervezők és az első lelkes kalandorok fantáziája, persze, azonnal megindult, hogy hová lehetne még vasalt utat installálni. Véleményem szerint ha terveznek a jövőben új pályákat, akkor azok létesítését legalább egy éves terepi felvételezés alapján elkészített környezeti hatástanulmánynak kell megelőznie, amely kiterjed az érintett területek élővilágára, és hasznosítja mind a külföldi szakirodalmi, mind a friss hazai tapasztalatokat. Sajnos a bakonyi pályák helyszínét nem ismerem. A tatabányai pálya területén viszont egy időben gyakran megfordultam, néha mostanában is, és tudom, hogy több védett növény- és állatfaj, valamint a fokozottan védett bajszos sármány élőhelye - volt eddig. Hogy ezek a tényezők mennyire jelentek meg a tervezésnél és az engedélyeztetésnél, nem tudom. Az is igaz, hogy a tatabányai területnél vannak lényegesen nagyobb természetvédelmi értékű sziklafalak a Gerecsében, így kisebb veszteséget jelent a Turul, mint pl. a Pisznice. (Abszurdum, és a természetvédelem porba tiprása lenne, ha egy Pisznice-kaliberű helyen vasalt út épülne...) De tudnunk kell, hogy a vasalt utak kiépítésével és üzemeltetésével az adott területen természeti értékek elvesztése várható. A Turulnál az illetékesek lemondtak bizonyos természeti értékekről (valamint a helybéli kerttulajdonosok megelégedettségéről is) a via ferrata érdekében. Ne értéktelen, haszontalan terepi objektumok használatba vételét lássuk ezért bennük!

Javaslatok a 2016-os Év Vadvirágára

2015 végéhez közeledve itt az ideje, hogy megválasszuk a 2016-os Év Vadvirágát. Ennek első fázisában a szervezők javaslatokat várnak a közönségtől a jövőre kiemelt figyelmet kapó növényre. A november 25-ig három legtöbb jelölést kapó faj közül kell majd megválasztani a végső győztest 2016 elejéig. Jelölni, és később szavazni az Év Vadvirága mozgalom megújult honlapján lehet.

A 2015-ös Év Vadvirága a tollas szegfű fajcsoport, ennek tagja a korai szegfű (Dianthus plumarius subsp. praecox)

Cikk a cserháti gyepek és parlagok vadméh-közösségeiről a Természetvédelmi Közleményekben

Azokat a hasznokat, amelyeket a természettől kapunk, ökoszisztéma szolgáltatásoknak nevezzük. Ökoszisztéma szolgáltatás például a tiszta levegő, a termőföld, vagy a pihenésre alkalmas zöld övezet, de ide sorolható a rovarok általi megporzás is, hiszen ez a haszonnövények termésképzéséhez elengedhetetlen.

A háziméh (Apis mellifera) a gazdasági és vadon élő növények fontos megporzója

A megporzásban kiemelkedő szerepet vállalnak a méhek. A méhkaptárakból jól ismert háziméh (Apis mellifera) mellett számos vadméhfaj is hozzájárul mind a gazdasági, mind a vadon élő növények beporzásához. A vadméhközösségek működése, a vadméhfajok egymás közti és a virágzó növényfajokkal alkotott kapcsolatai intenzíven kutatott témák világszerte, tudásunk mégis messze van még a teljestől ezen a téren.

A virágokban gazdag sztyepprétek jó méhlegelők

A napokban jelent meg a Szent István Egyetem Állattani és Állatökológiai Tanszéke munkatársaival közös közleményünk a cserháti vadméh-közösségek diverzitásáról. A téma Vaskor Dóra kutatási projektje, én a terepmunka és az adatelemzés terén vettem benne részt. Néhány kép a terepmunkáról:

Mintavétel közben

Földi poszméh (Bombus terrestris) és terjőkekígyószisz (Echium vulgare)

Egy Lasioglossum-faj kardos peremizsen (Inula ensifolia)

Háziméh (Apis mellifera) egyenes pimpón (Potentilla recta)

Kis termetű méhfaj nyúlánk sármán (Ornithogalum brevistylum)

A cikk hivatkozása és összefoglalója:

Vaskor D., Józan Zs., Lengyel A., Sárospataki M. (2015): Féltermészetes gyepek és parlagok méhközösségei és növény-megporzó kapcsolatai a Cserhátban. Természetvédelmi Közlemények 21: 383-394. PDF, a szám további cikkei elérhetők itt

Összefoglaló: Vizsgálatunkban parlagok és természetközeli állapotú cserháti gyepek növény-megporzó kapcsolatairól gyűjtöttünk adatokat 10 mintavételi területen. Hálós mintavétellel felvételeztük a méhek és virágzó növényfajok valószínűsíthetően megporzással járó viráglátogató kapcsolatait. 113 vadméhfajról gyűjtöttünk viráglátogatási adatokat, köztük 12 ritka, illetve közepesen ritka méhfajt, továbbá 5 védett poszméhfajt azonosítottunk. A méhek fajszámának alakulása követte a virágzó növényfajokét a vizsgált hónapokban. A méhek közösségszerkezetének változása összefüggésben állt a mintavétel időpontjával, azonban az élőhely típusával, így a zavartság mértékével nem. A legalább 10 egyeddel képviselt méhfajok táplálékspektrumát elemezve megállapítottuk, hogy a legszűkebb spektrummal rendelkező méhfaj is két virágzó növényfajt látogatott. Háziméhet (Apis mellifera) 41 növényfajon észleltünk, mely a leginkább generalista táplálékválasztású pollinátorként a virágzó fajok 36%-nak megporzásában vehetett részt.

Kulcsszavak: Cserhát, megporzás, parlag, száraz gyep, természetközeli, vadméh

Korábbi bejegyzéseim a cserháti szárazgyepek növényeiről elérhetők itt, itt és itt.

Ökológiai adatok elemzése R szoftverrel kezdőknek

Az R az utóbbi 5-10 évben a legszélesebb körben alkalmazott statisztikai adatelemző szoftver lett az ökológiában. A konferenciák és cikkek tanúsága szerint egyre többen használják ezt a kutatásaikhoz, több egyetemen pedig már az R az alapvető szoftver a biostatisztika órán. Mindez nem csoda azok után, hogy az R sikeresen ötvözi magában azokat az előnyöket, amiket egészen röviden "olcsó és jó"-ként összegezhetünk:

• ingyenes, minden kiterjesztésével együtt: letölthető a www.r-project.org oldalról, annak is a CRAN (The Comprehensive R Archive Network) nevű részlegéről;
• az R tulajdonképpen egy programozási nyelv, amelyen magunk írhatjuk meg a szükségleteinknek megfelelő függvényeket vagy választhatunk a mások által közzétettek közül, ezeket tetszés (és tudásunk) szerint kombinálhatjuk vagy módosíthatjuk. Ez szöges ellentétben áll az adatelemző szoftverek többségével, amelyekben csak a program által felkínált lehetőségek közül választhatunk kattintással;
• az R alap installációja rengetegféle függvénycsomaggal kiegészíthető. Nem hiszem, hogy van olyan szegmense az ökológiának, amelyhez még ne írt volna valaki egy csomagot, amely tartalmazza a tudományterület korszerű adatelemző módszereit;
• hatalmas felhasználói bázisa van a neten, rengeteg fórummal, bloggal, honlappal, kurzusanyaggal, így aránylag könnyű segítséget kérni;
• folyamatosan fejlesztik, frissítik, az új módszerek hamar rendelkezésre állnak.

Van viszont néhány dolog, ami megnehezíti a használatát:

• ahogy fentebb jeleztem, meg kell tanulni programozni a használatához, nem elég csak a program menüiben kattintgatni a funkciók eléréséhez (szemben olyanokkal, mint a PC-ORD, SYNTAX, SPSS és társaik), de ez csak egy ideig akadály;
• annak ellenére, hogy a saját fejlesztésű csomagokat csak tüzetes ellenőrzés után engedik megjelentetni az R szerverén, a rengeteg hozzájáruló miatt elő-előfordulnak nem kellően kontrollált tartalmú és működésű funkciók, "bug"-ok. Mielőtt használni kezdünk egy korábban ismeretlen csomagot, érdemes alaposan leellenőrizni, mit írnak róla a fórumok, stb;
• Noha valamilyen szinten szinte mindenre van megoldás az R-en belül, bizonyos speciális célokra léteznek sokkal könnyebben kezelhető és eredményesebb szoftverek. Pl. bizonyos térinformatikai műveletek megoldhatók R-ben, de azért érdemes mégis inkább ArcGIS-t vagy QGIS-t használni helyette. Jó esetben az ilyen speciálisabb programok és az R kommunikációja megoldott, így ha valami az egyikben nem sikerül, még megpróbálhatjuk a másikban;
• Az R-ben készített ábrák rendszerint nem igazán esztétikusak, kimondottan döcögősen javítható a vizualizáció, bár kellő utánajárással magas szintre is fejleszthető;
• Elég lassú. Ezen nincs mit szépíteni.

Az alábbiakban közreadok néhány linket és hivatkozást kimondottan azok részére, akik most kezdenek ismerkedni az R alapjaival, vagy pedig (elsősorban többváltozós) közösségi ökológiai adatok elemzéséhez van szükségük az első útmutatásokra. Lehetetlen próbálkozás lenne minden fontos referenciát megadni, ehelyett azt a néhányat mutatom be, amelyeket én is megelégedéssel forgatok azóta, amióta az első R-es hibaüzenet megjelent a képernyőmön. Ez mennyiségileg a témában megjelent irodalom elhanyagolható töredéke, viszont jó kiindulási pontnak tartom az R-es ökológiai adatelemzés iránt érdeklődőknek. Akik bővebben szeretnének tájékozódni, azoknak ajánlom az R hivatalos honlapján lévő listát, valamint a hazai R honlap (r-projekt.hu) segédanyagait.

Könyvek:

Az alábbi könyvek közül az angol nyelvűek egy egyszerű Google keresés segítségével megtalálhatóak a neten PDF formátumban.

Crawley, M.J. (2007) The R Book. Wiley, UK, 950 pp

Amikor 6-7 éve ismerkedni kezdtem az R-el, ez a könyv nagyon sokat segített. Gyakorlatilag minden benne van, ami a kezdetekhez kell, habár a példái nem szorítkoznak az ökológiára. Nulla programozói ismeretekkel is neki lehet állni olvasni, a legprimitívebb információkkal kezdve vezeti be a szerző az olvasót az R rejtelmeibe. Az adattárolást, adatszerkesztést, ábrázolást és alapvető matematikai műveleteket bemutató részek után az egyváltozós statisztikai módszerek következnek, majd lépésről lépésre megyünk bele a sűrűjébe, a regressziók után a famodellek, a többváltozós adatfeltárás, a térbeli és az időbeli elemzések is sorra kerülnek. Persze, mindenből a legegyszerűbb, de már használható szinten, ahonnan már el lehet indulni. Az egyes módszerekről egy aránylag rövid, de lényegre törő ismertetőt közöl, utána a hangsúly a megvalósításon, alkalmazáson van.

Pár éve megérkezett az új, zöld borítójú kiadása, amiről azt írják, hogy könnyebben használható lett. Eddig csak futólag pillantottam bele, nem észleltem különbséget.

Reiczigel J., Harnos A., Solymosi N. (2007) Biostatisztika nem statisztikusoknak. Pars Kft., Nagykovácsi, 455 pp., valamint újabb, változatlan kiadásai 2010-ben és 2014-ben.

Tudomásom szerint ez jelenleg az egyetlen olyan, magyar nyelvű statisztika tankönyv, amelynek céljai közt szerepel az R megismertetése - s a hangsúlyok valóban ezek, a statisztikát könnyebb belőle megtanulni, mint az R használatát. Összességében egy elég jó, könnyen olvasható könyvről van szó, amit a varianciaanalízis, a regressziószámítás, a modellszelekció és -diagnózis részletes és modern igényeknek megfelelő tárgyalása tesz a legértékesebbé. Tematikájában ennél, vagyis az egyváltozós statisztikai alapvető módszereinél tovább nem is megy, így a közösségi ökológiai problémák megoldásához többnyire máshová kell nyúlnunk. A könyv honlapja itt érhető el. Érdemes még megemlíteni, hogy a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karán dolgozó szerzők az R hazai népszerűsítésének élharcosai, és érdemes ellátogatni a honlapjukra, mert gyakran találni rajtuk hasznos segédanyagot vagy meghirdetett kurzust.

Borcard, D., Legendre, P. & Gillet, F. (2011): Numerical Ecology with R. Springer, New York, 319 pp.

A közösségi ökológia terén alkalmazott többváltozós adatfeltáró módszerek (klasszifikáció, ordináció, térbeli elemzések) R-es megvalósításáról szerintem ez a legjobb könyv. Még minimális R ismerettel is érdemes kinyitni (bár ilyen esetben azért legyen kezünk ügyében a fentebbi The R Book a biztonság kedvéért)! A kötet az elemzések gyakorlati kivitelezésének bemutatására törekszik, az egyes módszerekről csak hosszabb-rövidebb leírást kínál. Ugyanakkor bizonyos módszerek elméleti hátterének átadását szerintem mindennél sikeresebbé teszi azzal, hogy kézzel írt kódokat közöl hozzájuk (ld. "The Code It Yourself Corner" cikkelyek), így magunk is végigkövethetjük az algebrai lépéseket. Akinek pedig a hagyományosabb, tankönyvi elmélet hiányzik, a nagy elődöt, a Legendre & Legendre (1998): Numerical Ecology-t ajánlom.

A könyv egyébként része annak a Use R! nevű sorozatnak, melynek célja, hogy az egyes szűkebb tudományterületek R-es alkalmazásait, valamint bizonyos statisztikai problémák R környezetben történő feldolgozását mutassa be.

Különböző online források

Solymosi Norbert (2005): ... erre, erre ...!

Alapos technikai bevezető az R használatához. Statisztika nincs benne, de ha valaki szeretne szisztematikusan hozzáfogni a tanuláshoz, érdemes itt kezdenie.

An Introduction to R - avagy az R hivatalos bevezetője

Talán ezzel kellett volna kezdenem ezt a szekciót, hiszen ez egy igen kimerítő, minden részletre kiterjedő technikai bevezető az R-hez. Néhol szűkszavú, de minden fontos témát érint, ami az R alapvető funkcióival kapcsolatos.

R Labs for Vegetation Ecologists

Gyakorlati anyag az R-es vegetációelemzéshez Dave Robertstől. Problémaorientált, lényegre törő, kezdőknek is ajánlom.

"A" magyar R honlap: r-projekt.hu

Már fentebb említettem, de megérdemli a kiemelést a hazai R használók oldala, amelyen kezdő útmutatásokat, tanfolyamokat, közösségi eseményeket, és még sok mindent találunk, természetesen magyarul. Nagyon hasznos oldal kezdőknek, és haladók is sokat profitálhatnak belőle!

Az említetteken kívül rengeteg blog, fórum, honlap, jegyzet, könyv áll még az R-ül tanulni vágyók rendelkezésére. Már csak el kell kezdeni! :)

Térképezési programok, 'citizen science' és a Madáratlasz Program

A blogbejegyzéseim és publikációm során többször írtam már arról, milyen mértékben lendítette előre a számítástechnikai forradalom a biológiai kutatásokat azzal, hogy lehetővé vált az emberi kapacitással már nem átlátható mennyiségű adattömegek tárolása, rendezése és elemzése. A számítógépes kapacitás növekedésével párhuzamosan nőtt az érdeklődés a nagy tér- és időléptékű (emiatt nagy adatigényű) tudományos kérdések felé, s ennek jó példái a nagy területekre kiterjedő térképezési és monitoring programok. Magyarországon több ilyen is fut vagy futott a közelmúltban, ilyen volt például a MÉTA (Magyarország Élőhelyeinek Térképi Adatbázisa) program, amely során hivatásos kutatók és más szakmabeliek járták végig az ország teljes területét, és jegyezték fel 267 813 db 35 hektáros hatszögben az előforduló élőhelytípusokat, valamint bizonyos egyéb növényzeti jellemzőket.

Az efféle, nagy volumenű adatgyűjtésekhez gyakran kevés a szakember egy adott országban, viszont szerencsés esetben lehetnek jócskán olyan amatőrök, akik bevonhatók a munkába. Az ilyen adatgyűjtésen alapuló kutatásokat nevezik 'citizen science'-nek. Ma már a világ több táján (de főleg angolszász területeken), több témában működnek laikusok, amatőrök aktivitásán alapuló kutatások. Az amatőrök különböző tudásszintje miatt viszont az így gyűjtött adatokat a szakértőknek komolyan le kell ellenőrizni, erre projektenként eltérő megoldások születnek. A 'citizen science'-nek az adatgyűjtésen kívül nem elhanyagolható funkciója az ismeretterjesztés, a környezeti nevelés, a figyelem felhívása természetvédelmi problémákra. A Vadonleső programban például egészen egyszerűen felismerhető, az átlagember számára is ismert fajokról lehet adatokat feltölteni, s így még motiváltabbá lehet tenni a kicsit is érdeklődőket a veszélyeztetett természeti értékek megóvása iránt.

A Vadonleső olyan közismert fajokkal foglalkozik, mint a 2015. év emlőse az ürge

Elsősorban nyilván azok a témák működhetnek ilyen módon, amelyeknek nagy a társadalmi bázisa; például kétlem, hogy ugróvillások monitoringjára sokan jelentkeznének puszta kedvtelésből világszerte, azonban az ornitológiai adatgyűjtésekkel lényegesen jobb a helyzet. Magyarországon már az 1990-es évek óta sikeresen működik több olyan madármonitoring program, amelyekben a terepi munka döntő részét önkéntesek végzik. 2014-ben az Magyar Madártani Egyesület Monitoring Központja egy új programot indított Madáratlasz Program (MAP) néven, melynek célja a hazai fészkelő madárfajok elterjedésének és állományméretének felmérése/becslése, ami alapján elkészül majd egy 2020-ra tervezett európai madáratlasz magyarországi része, valamint egy részletes hazai atlasz. Ez nagyon jó hír, hiszen a hazai orchideák, emlősök, ritka fásszárúak, valamint a hüllők és kétéltűek után igazán időszerű egy madáratlasz. A programban (a puszta kedvtelés szintjén) én is részt veszek 2015-től, az első év tapasztalatait fogom bemutatni ebben a bejegyzésben.

A felmérés módszertana részletesen olvasható a MAP honlapján, itt csak a leglényegesebb elemeket fogom leírni. Az ország területe fel van osztva 10 km × 10 km nagyságú négyzetekre az UTM vetületi rendszer szerint, ezen belül pedig 16 db 2,5 km × 2,5 km nagyságú kvadrátra. Ideális esetben a résztvevőknek (vagy csoportjuknak) egy-egy 10×10-es UTM négyzet minden egyes 2,5×2,5-ös négyzetében kellene szisztematikus megfigyelésekkel meghatározni a (valószínűleg) fészkelő fajok körét. A módszertan azonban megengedi, hogy teljesen rapszodikusan végzett, alkalmi megfigyelésekkel gazdagítsuk az adatbázist - vagyis a legkisebb is számít. Tehát, ha munkába menet látunk egy éneklő erdei pintyet, azt nyugodtan beírhatjuk, és ha kedvtelésből távcsövet ragadunk a hétvégén, hogy a kert végében ugrabugráló madarakban gyönyörködjünk, az is szolgáltathat értékes adatokat. Nyilván az adatminőség kontrolljára nagy szükség van, hiszen még a képzett madarászok sem ismernek fel minden fajt minden helyzetben helyesen, hát még a kevésbé képzettek, de ezen a program szervezői egy fajismereti lap előzetes kitöltetésével próbálnak úrrá lenni. Ezen egyszerűen be kell jelölnünk azokat a fajokat, amelyeket felismerünk. A megfigyelt fajokhoz a fészkelés valószínűségét is jelölni kell egy skálán. A nappali felmérés mellett legalább annyira izgalmas éjszakai felmérést is kell végeznünk. De ismétlem, bővebben a honlapon!

Pirossal a 10×10-es, fehérrel a 2,5×2,5-ös négyzetek

A felmérést Szada, Őrbottyán, Veresegyház és Csomád települések határában végeztem. A környékről érdemes tudni, hogy egy tipikus agglomerációs terület, új építésű lakóparkokkal, nyaralókkal, faültetvényekkel, lovardákkal, horgásztavakkal, építkezési és iparterületekkel, mezőgazdasági területekkel, és közéjük ékelődő, zsebkendőnyi természetközeli élőhelyekkel. Normális madarász ilyen helyen csak átutazóban jár, hiszen ritkaságokra egész kicsi az esély, de néha még a természetben töltött idő élményét is csak mérsékelten kapja meg az ember (például egy zúgó ipartelep környékén). Ennek megfelelően viszont nincs is sok adat ezekről a területekről, pedig a hétköznapi madarak állományváltozásai igen érdekes dolgokról árulkodhatnak.

A mezei pacsirta Nagy-Britanniában erősen megsínylette a mezőgazdaság átalakulását,
a természetbarát gazdálkodás emblematikus fajává vált

Igen látványos és számomra váratlan, hogy egyes faállomány-szerkezetre érzékeny fajok (pl. kék cinege, barátcinege, ökörszem, fakuszok, csuszka) ennyire ritka fészkelők a területen. Fa ugyan van, de jórészt telepített fenyvesek, nyarasok, akácosok, a többségük pedig fiatal. Az odúköltő fajoknak gyakorlatilag egyedül a vízközelben megmaradt, korhadó, odvas fűz- és nyárfák jelentenek fészkelőhelyet, ezek pedig egyre ritkábbak. Még régi parkok vagy fasorok sincsenek, ahol ezek a fajok szintén otthonra lelnének.

Az odúköltő szürke légykapó ritka fészkelő a környéken

Amiből kicsit jobban áll a terület, azok a nyílt térségek talajon költő fajai. Persze, itt sem kell extrákat várni, de van erdei pacsirta, rozsdás csuk, parlagi pityer, fürj. Szintén büszkeség az egykori homokbánya Veresegyház-Ivacs közelében, ahol több száz pár partifecske és néhány gyurgyalag költ. Megemlíthető még az országszerte terjeszkedő füleskuvik, amelynek több revírjét találtam.

Gyurgyalag

Rozsdás csuk

Ragadozómadarak által kedvelt terület a Szada határában lévő homokpuszta, ahol kék vércsét, vándorsólymot, darázsölyvet és kabasólymot is láttam már, igaz, közülük valószínűleg csak a kabasólyom és a darázsölyv fészkel a közelben.

A szadai homokpuszta

Öreg hím kék vércse

Érdekes áttekinteni a megfigyelésekből kapott fajszámokat. Egy 2,5×2,5-ös négyzet 70-80%-ának bejárása során 50 körüli fajszámok jönnek ki, ami ahhoz képest nem kevés, hogy madarak számára jól használható vizes élőhely alig van a területen (néhány városi tó, nádas, puhafa-liget és bokorfüzes van csak), természetközeli erdő pedig egyáltalán nincs. A közeli 10×10-es négyzetek fajszáma 66 és 93 közötti, de ez a különbség az eltérő felmérési intenzitást is mutatja. Egy jobb adottságú (a Duna árterét és a váci Naszályt is tartalmazó) és elvileg teljes felmértségű kvadrát fajszáma 120, így feltételezem, hogy a 100 körüli fajszámot az általam látogatott 10×10-esekből is el lehetne érni költési időben. Az alaposan felmért kvadrátok országszerte 100-150 fajosak, de vannak ennél magasabbak is. Hogy ebből a fajszámból mennyi a ténylegesen fészkelő faj, egy másik (érdekes!) kérdés. A MAP honlapon lehet nézegetni a statisztikákat fajokról, területekről.

Aki teheti, kapcsolódjon be a következő tavasszal a MAP felmérésekbe. Tényleg nem igényel nagy erőfeszítést, ha valaki a szabadidejében amúgy is madarászik, akkor elég csupán rászánni minden alkalom után néhány percet, esetleg fél órát, hogy a begépelje, mit látott. A legszorgalmasabb felmérők még ajándékokat is kapnak.

Ugyanígy tudok biztatni más, hasonló kutatási projektekben való részvételre, hiszen a fentebbi honlapok is mutatják, hogy gyakran a laikus önkéntesek a maguk módján igen fontos adatokat szolgáltathatnak, amelyek segíthetnek természetben zajló folyamatok megértésében.

10. Magyar Ökológus Kongresszus

Augusztus 12. és 14. között rendezték a 10. Magyar Ökológus Kongresszust, a hazai ökológusok hagyományosan legnagyobb találkozóját Veszprémben, a Pannon Egyetem Limnológia Tanszéke szervezésében. A konferencia tematikája felölelte a hazai ökológiai kutatások széles palettáját az ökofiziológiától és viselkedésökológiától a közösségi ökológián át az elméleti ökológiáig. Én egy előadást és egy posztert mutattam be:

LENGYEL ATTILA, ASZALÓS RÉKA, BOTTA-DUKÁT ZOLTÁN, ÓNODI GÁBOR, KERTÉSZ MIKLÓS: Egy tűzeset hatása nyílt homokpusztagyepek dinamikájára (előadás) PDF

LENGYEL ATTILA, CSECSERITS ANIKÓ, KERTÉSZ MIKLÓS, KOVÁCS BENCE, LHOTSKY BARBARA, ÓNODI GÁBOR, RÉDEI TAMÁS, BOTTA-DUKÁT ZOLTÁN: Fajkompozíciós és funkcionális 'distance decay' kiskunsági gyepekben (poszter) PDF

A konferencia honlapja (programmal és absztraktkötettel) itt érhető el.

A kongresszuson Lövei Gábor (Aarhusi Egyetem) a MÖTE (Magyar Ökológusok Tudományos Egyesülete) senior, Valkó Orsolya (Debreceni Egyetem) pedig az ifjúsági díját kapta meg. Ezúton is gratulálok nekik!

A következő MÖK-öt a Nyíregyházi Főiskolán fogják rendezni.

IAVS Symposium, Brno, Csehország

Az IAVS (International Association for Vegetation Science) 2015. július 19. és 25. között tartotta éves szimpóziumát a csehországi Brnóban. Ez egy elég nagyszabású konferencia a tudományterület viszonyaihoz képest, több mint 500-an vettünk rajta részt idén a világ minden tájáról. Ritka és kivételes esemény, hogy Magyarországhoz ennyire közel rendezzék meg, így a hazai vegetációkutatók is szép számban, 20 feletti résztvevővel képviseltették magukat.

A főszervező, Milan Chytry megnyitó előadása

A konferencia fő témáját a durva földrajzi léptékű növényzeti mintázatok adták. A plenáris előadásokat olyan nagy nevű ökológusok tartották, mint Michael Huston, Eddy van der Maarel, Sandra Díaz, Sandra Lavorel, David Storch, Marcel Rejmánek és még néhányan. Számomra különösen Huston és Storch előadásai voltak gondolatébresztőek, ők a fajszám, a biomassza és az elsődleges biológiai produkció makroléptékű földrajzi eloszlásával kapcsolatos kérdéseket feszegettek, a tankönyvi ismeretekhez szokottak számára provokatív módon.

Eddy van der Maarel személyesen

A szerdai napon a résztvevők 10 szervezett kirándulás egyikén vehettek részt előzetes jelentkezés szerint. Én a 2-es számúra iratkoztam fel, amelynek útvonalán három fontosabb állomás szerepelt. Először a Mohelno nevű település melletti terület szerpentinnövényzetét láthattuk. A szerpentin egy magas magnézium- és nehézfém-tartalmú, jól aprózódó kőzet, amelynek sajátos fizikai és kémiai sajátosságai erősen leszűkítik a rajta előforduló növényfajok körét. A túrát a nyílt, délies kitettségű sziklaformációkon kezdtük, ahol a cselling (Notholaena marantae) és a szerpentinfodorka (Asplenium cuneifolium) volt a két legnagyobb kuriózum, de volt még deres csenkesz (Festuca pallens), bozontos árvalányhaj (Stipa dasyphylla) és az istác szerpentinen élő alfaja (Armeria elongata subsp. serpentini).

Kilátás a mohelnoi szerpentinsziklákról

A közeli atomerőművek jó fotótémákat szolgáltattak

Szerpentinsztyepp

Szerpentinfodorka (Asplenium cuneifolium)

Szerpentin sziklagyep csellinggel

Cselling (Notholaena marantae)

Ezután szerencsére árnyékba vonultunk egy szurdokba (tikkasztó meleg volt az egész konferencián, kb. 35 fokos nappali csúcshőmérsékletekkel), ahol egy sekély folyó mentén haladtunk. A következő helyszín a Krumlov-erdő volt Moravský Krumlov mellett. Itt gyertyános-tölgyest láttunk olyan fajokkal, mint a fürtös zörgőfű (Crepis praemorsa), nemes májvirág (Hepatica nobilis), májusi gyöngyvirág (Convallaria majalis) és csodás ibolya (Viola mirabilis). Ugyanitt egy olyan cseres tölgyest is meglátogattunk, amelynek a gyepszintjében aránylag sok lápréti faj fordult elő, pl. buglyos szegfű (Dianthus superbus) és nyúlkapor (Selinum carvifolia).

Gyertyános tölgyes aljnövényzete

Cseres-tölgyes lápréti fajokkal

Buglyos szegfű (Dianthus superbus)

Az utolsó helyszín Morvaský Krumlov közvetlen közelében volt egy konglomerátum-sziklatömbön, melynek a csúcsán csinos kápolna állt, az oldalában pedig sziklagyepek díszlettek. Itt láttuk a bennszülött Dianthus moravicus hét ismert állománya közül az egyiket, illetve olyan fajokat, mint a fürtös kőtörőfű (Saxifraga paniculata), sárga kövirózsa (Jovibarba globifera) és a fehér varjúháj (Sedum album). A cseh szervezők egyébként egy komplett, profi túravezető kötetet adtak ki az alkalomra, amiben az összes kirándulás útvonala, leírása, fajlistái benne voltak, jó minőségű fotókkal és térképekkel illusztrálva.

Botanászás Moravský Krumlov "felett"

Nyílt sziklagyep

Dianthus moravicus

Csoportképünk

Moravský krumlovi kápolna

A konferencián egy posztert mutattam be:

Attila Lengyel, Anikó Csecserits, Miklós Kertész, Bence Kovács, Barbara Lhotsky, Gábor Ónodi,

Tamás Rédei & Zoltán Botta-Dukát: Distance decay of functional similarity along a spatial and a productivity gradient

... és kettő továbbiban társszerző voltam:

Tamás Rédei Zoltán Botta-Dukát, János Bölöni, Anikó Csecserits, Attila Lengyel, Barbara Lhotsky, Attila Molnár, József Nagy, Gábor Ónodi & Miklós Kertész: Estimation of the plant biodiversity of a biogeographical region with stratified sampling

Miquel De Cáceres, Milan Chytrý, Emiliano Agrillo, Fabio Attorre, Zoltán Botta-Dukát, Jorge Capelo, Bálint Czúcz, Jürgen Dengler, Jörg Ewald, Don Faber-Langendoen, Enrico Feoli, Scott B. Franklin, Rosario Gavilán, François Gillet, Florian Jansen, Borja Jiménez-Alfaro, Pavel Krestov, Flavia Landucci, Attila Lengyel, Javier Loidi, Ladislav Mucina, Robert K. Peet, David W. Roberts, Jan Roleček, Joop H.J. Schaminée, Sebastian Schmidtlein, Jean-Paul Theurillat, Lubomír Tichý, Donald A. Walker, Otto Wildi, Wolfgang Willner & Susan K. Wiser: A comparative framework for broad-scale plot-based vegetation classification.

A konferencia absztraktkötete elérhető itt

A konferencia honlapja pedig innen nyitható meg.

A végén szerencsére városnézésre, valamint a híres cseh sördiverzitás mintázatainak kutatására is jutott némi idő. Brnóról tudni érdemes, hogy itt élt Gregor Mendel Ágoston-rendi szerzetes, akit a klasszikus ("mendeli") genetika megalapozójaként tart számon a tudomány.

Ebben a kolostorban élt Mendel

A következő IAVS konferenciát Brazíliában rendezik - de jó lenne részt venni!