A sorozat első bejegyzését az eddigi munkáim miatt hozzám legközelebb álló társuláscsoportnak, a mezofil réteknek, illetve ezek egy társulásának szentelem. Mezofil réteknek az egyenletesen üde vagy enyhén ingadozó vízellátottságú, mérsékelt, közepes vagy bőséges tápanyagtartalmú, kötött talajokon kialakuló, többé-kevésbé rendszeresen kaszált gyepeket nevezzük. Ilyenek Magyarországon a legalább évi 600-650 mm csapadékot kapó területeken, főleg az Északi-középhegységben (a hegységek magasabb régióiban), a Dunántúl csapadékosabb részein (Dél-Dunántúl, Nyugat-Dunántúl, Bakony), illetve az Alföld peremterületein (Drávamenti-síkság, Beregi-sík) alakulnak ki a gyertyános-tölgyes és bükkös zónában.
A kaszálórétek mint vegetációtípus létrejötte az istállózó állattartás takarmányozási igényeinek köszönhető, ennek megfelelően viszonylag fiatal, mai formájában mindössze néhány száz éves, noha legeltetés nyomán kialakult gyepek létéről több ezer éves bizonyítékok is rendelkezésre állnak. A "rétek fajai" egy gyors evolúciós folyamat révén váltak azokká, amiknek ma ismerjük őket, és hogy korábban hol éltek arról csak találgathatunk. Talán erdőlékek, vadcsapások, vadlegelők voltak a természetes élőhelyeik, hiszen a gazdálkodó ember megjelenése előtt az üde lomberdők övében más módon aligha alakulhattak ki mezofil rétekre kicsit is emlékeztető növényzeti foltok, mint fadőlések és a vadak nyomán. A gyepgazdálkodás fejlődésével azonban, amely az értékes szénát adó fajok magjainak vetését is jelentette, nagyon gyorsan nagyon széles körben elterjedtek, így a réti flóra eredete részleteiben kibogozhatatlanná vált.
A szüntaxonómiai rendszerben az Arrhenatherion asszociációcsoport foglalja magában őket. A mezofil rétek osztályozása mindig is komoly nehézségek elé állította a cönológusokat. Az egyetlen dolog, amiben minden a témán dolgozó szakember egyetért, hogy természetes határok nem húzhatók az egyes társulások között, mivel az elkülöníthető réttípusok fajösszetétele folytonos változatosságot mutat a talajadottságok, a klíma és a használati grádiensek mentén. A társulások körülhatárolása és elválasztása tehát önkényesnek is tűnhet. A mezofil réti társulásokat ezért mindig az adott asszociáció "legtipikusabb" esetének leírásával ismertetem, és nem a határainak az egzakt kijelölésével - utóbbi ugyanis nem létezik. Az ÁNÉR 2011 élőhelykategória-rendszer két típusba sorolja a mezofil réteket: a magasabb füvű, franciaperjés rétek (E1) kategóriába és az alacsonyabb füvű veres csenkeszes (E2) típusba. A Natura 2000 rendszerben pedig 6510-es és a 6520-as kategóriák fedik le ezt a növényzeti egységet.
A bejegyzéseimben a szüntaxonómiai rendszert követve asszociációnként fogom ismertetni a mezofil réteket a doktori értekezésemben, illetve az azóta már elfogadott cikkünkben közölt eredmények szerint. Az első társulás a Pastinaco-Arrhenatheretum lesz, amelyet magyarul franciaperjerétnek nevezett az eddigi irodalom, ez azonban kissé félrevezetővé vált azzal, hogy legalább három további franciaperje (Arrhenatherum elatius) uralta társulást mutattunk ki Magyarországról.
Érvényes név
A kaszálórétek mint vegetációtípus létrejötte az istállózó állattartás takarmányozási igényeinek köszönhető, ennek megfelelően viszonylag fiatal, mai formájában mindössze néhány száz éves, noha legeltetés nyomán kialakult gyepek létéről több ezer éves bizonyítékok is rendelkezésre állnak. A "rétek fajai" egy gyors evolúciós folyamat révén váltak azokká, amiknek ma ismerjük őket, és hogy korábban hol éltek arról csak találgathatunk. Talán erdőlékek, vadcsapások, vadlegelők voltak a természetes élőhelyeik, hiszen a gazdálkodó ember megjelenése előtt az üde lomberdők övében más módon aligha alakulhattak ki mezofil rétekre kicsit is emlékeztető növényzeti foltok, mint fadőlések és a vadak nyomán. A gyepgazdálkodás fejlődésével azonban, amely az értékes szénát adó fajok magjainak vetését is jelentette, nagyon gyorsan nagyon széles körben elterjedtek, így a réti flóra eredete részleteiben kibogozhatatlanná vált.
 |
| Mezofil kaszáló a Ranunculus acris májusi virágtömegével Pilisszentkereszten |
 |
| A franciaperjés mezofil kaszálók elterjedése az ÁNÉR 2011 szerint (forrás: novenyzetiterkep.hu) |
 |
| A veres csenkeszes mezofil rétek elterjedése az ÁNÉR 2011 szerint (forrás: novenyzetiterkep.hu) |
Érvényes név
Pastinaco sativae-Arrhenatheretum elatioris (Knapp 1954) Passarge 1964
Szüntaxonómiai besorolás
Molinio-Arrhenatheretea asszociációosztály - Üde és nedves talajú lágyszárú növényzet
Arrhenatheretalia asszociációrend - Mezofil gyepek
Arrhenatherion asszociációcsoport - Mezofil kaszálók
 |
| Pastinaco-Arrhenatheretum Szederkény mellett egy mocsaras terület szárazabb peremén |
Ismertető
Tápanyagban gazdag, üde, kiszáradástól és vízelöntéstől mentes talajú kaszálókon kialakuló társulás, amellyel a mezofil rétek elterjedési területén bármerre találkozhatunk. Szokásosan évente legalább 2 alkalommal kaszálják, mára azonban a hagyományos gazdálkodás visszaszorulásával ezzel sokfelé felhagytak.
 |
| Franciaperje (Arrhenatherum elatius) |
 |
| Közönséges bakszakáll (Tragopogon orientalis) |
Az uralkodó fűfajok a magasra növő szálfüvek, mint a franciaperje (Arrhenatherum elatius), a réti csenkesz (Festuca pratensis), a réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis), a csomós ebír (Dactylis glomerata). Az alacsonyabb füvek, mint az aranyzab (Trisetum flavescens) és a réti perje (Poa pratensis) mellett sok kétszikű jellemző, pl. réti here (Trifolium pratense), terebélyes harangvirág (Campanula patula), réti margitvirág (Leucanthemum vulgare), réti zörgőfű (Crepis biennis), mezei boglárka (Ranunculus acris), közönséges galaj (Galium mollugo agg.), pasztinák (Pastinaca sativa), közönséges bakszakáll (Tragopogon orientalis). 25 négyzetméteres kvadrátokban általában 30-40 faj előfordulása regisztrálható, ami valamivel alacsonyabb az Arrhenatherion többi társulásában tapasztalhatónál.
 |
| Réti perje (Poa pratensis) |
 |
| Pasztinák (Pastinaca sativa) |
Sok cönológus szerint a Pastinaco-Arrhenatheretum egyfajta "központi" helyzetet foglal el az Arrhenatherion asszociációcsoportban: ez a társulás nevezhető a "legtipikusabb" mezofil rétnek. Ez alatt az értendő, hogy sem a félszáraz gyepek fajai (pl. közönséges tarkakoronafürt - Securigera varia, réti útifű - Plantago media, sudár rozsnok - Bromus erectus, hegyi here - Trifolium montanum), sem a nedves gyepek fajai (pl. fekete nadálytő - Symphytum officinale, kúszó boglárka - Ranunculus repens, berki sás - Carex otrubae, nyúlkömény - Selinum carvifolia, ördögharaptafű - Succisa pratensis), sem a tápanyagszegény gyepi növények (pl. cérnatippan - Agrostis capillaris, veres csenkesz - Festuca rubra, mezei perjeszittyó - Luzula campestris, hegyi kakukkfű - Thymus pulegioides), sem a bolygatásjelző gyomok (pl. apró szulák - Convolvulus arvensis, takarmánylucerna - Medicago sativa, nagy bakszakáll - Tragopogon dubius) nem fordulnak elő benne jelentős arányban, noha kisebb borítással ezek a fajcsoportok rendre megjelennek. A társulás lehatárolásának nehézségét mutatja ugyanakkor az is, hogy más cönológusok szerint a Pastinaco-Arrhenatheretumnak több szubasszociációja létezik, amelyek a hegyvidéki, lápréti vagy félszáraz gyepi fajokkal jellemezhetők.
 |
| Az értékes takarmányt adó réti here (Trifolium pratense) elterjedtsége szándékos vetésének is köszönhető |
 |
| Pastinaco-Arrhenatheretum májusban Bükkösdön |
A többi mezofil kaszálóhoz hasonlóan a Pastinaco-Arrhenatheretum is május második felében mutatja legszebb képét, ekkor virágzik az itt élő fajok többsége, valamint a tavaszi-nyár eleji csapadékbőség miatt zöldell a gyep. Általában júniusban az állományokat lekaszálják, vagy ha ezt elmulasztják, akkor kiszáradnak, megsárgulnak.
 |
| Pastinaco-Arrhenatheretum június végén Abaligeten |
Pastinaco-Arrhenatheretum-jellegű állományokat Magyarországon elsősorban a Dunántúlon és az Északi-középhegységben találunk. Falvak határában érdemes keresni, hiszen ezek a területek nyújtottak takarmányt a település állatállományának. Ha a környéken a társulásra jellemző fajkészlet jelen van, megfelelő kaszálás mellett kb. 5-10 év alatt akár korábbi szántók helyén is kialakulhat. Állományait a kaszálás visszaszorulása fenyegeti. Felhagyás után néhány év is elég lehet a becserjésedéshez vagy az agresszívebb fajok (pl. Calamagrostis epigeios) térfoglalásához
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése