Gondolatok a nemrég megjelent Flóraatlasz kapcsán

Az idei Flóra Konferencián került bemutatásra a "Flóraatlasz", vagyis Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza (Atlas Florae Hungariae). A könyvet a Nyugat-magyarországi Egyetem adta ki, s számos szerkesztő, területi koordinátor és terepi adatgyűjtő sokéves munkája kellett ahhoz, hogy végre kezünkbe vehessük. Az atlasz 2832 db megközelítőleg 6,25km * 5,55km oldalhosszú négyzetből álló hálórendszeren ábrázolja a hazai edényes növényfajok (ha jól számoltam, 2231 taxon) előfordulásait. Az adatok saját terepi felvételezésekből, 1990 utáni, pontosan lokalizálható irodalmi forrásokból, valamint herbáriumi gyűjtésekből származnak. A Flóraatlasz megjelenésével a hazai botanikus szakma régóta dédelgetett álma látszik teljesülni. Ezúton is gratulálok az Atlasz szerkesztőinek és adatgyűjtőinek!

Bartha D., Király G., Schmidt D., Tiborcz V., Barina Z., Csiky J., Jakab G., Lesku B., Schmotzer A., Vidéki R., Vojtkó A., Zólyomi Sz. (szerk. / eds.): Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza / Distribution atlas of vascular plants of Hungary. - Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó / University of West Hungary Press, Sopron, 329 pp.

Bár az Atlasz "száraz" információtömege elsőre talán riasztóan hathat, a hazai flóra iránt érdeklődők számára már-már a perverzió határát súrolóan izgalmas böngészni a fajok elterjedési térképei közt. Öröm látni, hogy egyes fajoknál mennyire szépen visszaigazolódik az az area, amit tulajdonképpen eddig is sejtettünk vagy tudtunk (pl. ahogyan az erdőalkotó fafajok eltérő klimatikus/edafikus niche-ei kirajzolódnak, vagy ahogyan vikariáns fajok "leváltják" egymást), máshol a meglepetés erejével hat az elterjedési mintázat szabályossága olyan gyakori fajoknál, amelyekre már egy átlagos botanikus sem fordít elég figyelmet (engem például meghökkentett, hogy a Kiskunság homokterületein hiányzik, illetve szórványszerűen van csak jelen az erdei és a héjakút-mácsonya, és az, hogy a homoki pimpó képes szinte teljesen hiányozni a Nagykunságban).

A puszta gyönyörködésen kívül azonban egy ilyen atlasz, illetve az előfordulások adatbázisa, hatalmas eszköz lehet a botanikai és ökológiai kutatások számára. A kérdés, hogy hogyan?

1. Nyilvánvaló, hogy hatalmas lökést fog adni az Atlasz a hazai florisztikai kutatásoknak. Már csak azért is, mert - mi tagadás - az adatbázis jelenlegi állapotában meglehetősen hiányos. A Szerkesztők az atlas.florae.hungariae@emk.nyme.hu címen várják a kiegészítéseket, valamint a Studia botanica hungarica és a Kitaibelia folyóiratok szerkesztői is jelezték, hogy az Atlasz adatbázisát kiegészítendő és folyamatosan frissítendő új rovatot indítanak florisztikai adatközlések részére. A Studia botanicában már meg is jelent egy ilyen cikk. Mindkét kezdeményezésnek kifejezetten örülök, ugyanis én elsődlegesen nem folytatok florisztikai kutatást, néha azonban mégis rábukkanok egy-egy regionálisan új előfordulásra, amit megérné lepublikálni, viszont általában nem tudok elég időt szánni egy igényesebb, "kerekebb" florisztikai cikk megírására, így végül az adat marad a "fiókban". A fenti lehetőségekkel az érdekes előfordulási adatok lepublikálása könnyebb lesz, s remélem, ez rajtam kívül másokat is arra indít, hogy adataikat közzétegyék.

Mea culpa - a Müller-nőszőfű egy tájegységre új adatával máig adós vagyok...

2. A megbízható adatokkal rendelkező fajok esetén, illetve az adatminőség javítása után az Atlasz alkalmas lesz makroökológiai mintázatok vizsgálatára. A "modellező biogeográfia" manapság az ökológia frontvonalába tartozó irányzat, nívós folyóiratokban jelennek meg olyan cikkek, amelyek gridalapú adatbázisok (atlaszok, flóraművek, faunalisták) alapján komoly statisztikai módszertannal boncolgatnak olyan kérdéseket, mint pl. hogyan változik a fajgazdagság földrajzi és környezeti grádiensek mentén, hogyan jósolható meg egyes fajok vagy közösségek előfordulása, klímaváltozásra adott válasza. Magyarországról egyelőre nem sok efféle vizsgálatot olvashattunk, s ennek egyik oka minden bizonnyal az adathiány. Talán a Flóraatlasz megjelenésével nálunk is többen kezdenek majd modern biogeográfiai kutatásokba. Lássunk néhány példát, milyen kérdésekkel lenne érdemes foglalkozni:

- Milyen a fajgazdagság térbeli mintázata Magyarországon? Milyen klimatikus, tájtörténeti, geológiai és felszín-morfológiai változókkal magyarázható a térségek eltérő fajgazdagsága? Ugyanezt a kérdést megvizsgálhatjuk fajcsoportonként: csak adventív fajokra, csak szubmediterrán flóraelemekre, csak fásszárúakra...

- Alátámaszthatóak-e statisztikai módszerekkel az ország növényföldrajzi mintázatainak leírására tett korábbi kísérletek, pl. a növényföldrajzi régiók lehatárolása, a közép-dunai flóraválasztó, a kontinentális-szubmediterrán-kárpáti hatás alatt álló régiók átmenetei vagy határai.

3. A Flóraatlaszból megkaphatunk olyan flóralistákat, amelyek egy-egy tágabb térség regionális fajkészletét jelentik. Ezek azok a fajok, amelyek a lokális közösségekben ("növénytársulásokban") megjelenhetnek. Pl. hiába lenne alkalmas élőhely egy néhány hektáros nedves talajú legelő a héjakút-mácsonyának a Kiskunság közepén, ha valamilyen okból a környéken nem fordul elő, így nincs honnan betelepüljön, s végül nem fog megjelenni az adott foltban. A Flóraatlasz ilyen módon értékes referenciát szolgáltathat az Atlaszénál finomabb térléptékű növényzeti mintázatok kutatása számára, segíthet megérteni, a lokális közösségek szerveződésének törvényszerűségeit. A regionális fajkészlet és a lokális közösségek szerveződése közti kapcsolat szintén egy divatos, gyorsan fejlődő irányzata az ökológiának - a hazai vizsgálatok azonban itt is ritkák.

A Flóraatlasz megjelenése és folyamatos frissítése tehát a klasszikus florisztikai kutatások mellett több olyan irányzat számára is megtermékenyítően hathat, amelyeknek eddig kevés figyelmet szenteltek a hazai ökológusok, az adathiánynak is köszönhetően. Remélem, hogy a Flóraatlasz és a modern adatelemző módszertan együttesen hozzájárul az ország biogeográfiai és közösségi ökológiai sajátosságainak megismeréséhez.

Akadémiai Ifjúsági Díj

Az Akadémiai Ifjúsági Díjat a tudományos élet területén dolgozó fiatal kutatók munkájának elismerésére az MTA főtitkára alapította 1972-ben. A díj elnyerésére egyéni munkával elért tudományos és műszaki eredménnyel lehet pályázni, ami lehet könyv, cikk, cikksorozat, szabadalom, találmány, doktori értekezés, berendezés tervezés, építés, amelyek elismerő hazai vagy külföldi szakmai visszhangot váltottak ki. Az akadémiai szakbizottságok értékelése és a kutatóintézetek tanácsának javaslatai nyomán az Akadémia elnöke dönt a díjazottak személyéről.

Ezen a héten abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a 18 idei díjazott közt én is átvehettem az Akadémiai Ifjúsági Díjat. "Új módszer a növényzeti adatbázisok reprezentativitásának javítására" című pályázatomban a kötött heterogenitású újramintavételezés nevű módszert mutattam be, amit a Journal of Vegetation Science-ben közöltünk 2011-ben.

Ezúton is köszönöm az elismerést!

Flóra Konferencia 2016 (FRISSÍTVE)

Február 12 és 14 között a Magyar Természettudományi Múzeum ludovikai épületében került sor a XI. "Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás a Kárpát-medencében" nevű konferenciára. A "Flóra Konferencia" a kárpát-medencei botanikusok kétévente megrendezésre kerülő találkozója. A szervezők, az MTM Növénytár munkatársai, nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a konferenciát a szomszédos országok szakemberei számára is nyitottá tegyék, így erősödött a rendezvény nemzetközi jellege, ami az előadások és poszterek, valamint a szervezői információk egyre általánosabb magyar/angol kétnyelvű szövegezésében mutatkozott meg, s valóban, "szokatlanul" magas volt a külföldi résztvevők aránya. A rendezvény honlapja itt érhető el, lehet, hogy hamarosan lesznek fotók is.*

*Képes beszámoló olvasható a Múzeum blogján.

A konferencián egy előadást tartottam, továbbá egy előadásban és egy poszterben szerepeltem társszerzőként**:

Lengyel Attila, Bauer Norbert, Csiky János, Illyés Eszter (†), Király Gergely, Purger Dragica & Botta-Dukát Zoltán: Mezofil gyepek osztályozása és szüntaxonómiája Magyarországon. (Classification and syntaxonomy of mesic meadows of Hungary.)

Baráth Kornél, Lengyel Attila, Schmidt Dávid & Csiky János: A hazai arankafajok élőhelyi különbözőségének okai. (Reasons for the habitat differences of the Hungarian Cuscuta species.)

Deme J., Lengyel A., Tóth A., Papp B. & Csiky J.: A Mecsek hegység és a Dél-Zselic forrásgyepjeinek (Montio-Cardaminetea) társulástani és ökológiai vizsgálata. (Phytosociological and ecological research of spring plant communities (Montio-Cardaminetea) in the Mecsek and the South-Zselic)

**Az összes előadások és poszterek összefoglalói elérhetők itt.

Hagyományosan a Flóra Konferencián adják át a Boros Ádám-díjat, amely a hazai botanikusok legrangosabb szakmai díja. Idén a díjat Peter Erzberger, valamint Farkas Edit és Lőkös László (megosztottan) kapták. Peter a mohák, Edit és László a zuzmók kutatásának magas színvonalú művelésével, a hazai flóra feltárásával, valamint a kutatói utánpótlás képzésével érdemelték ki az elismerést. Gratulálok nekik! (A díjról kicsivel bővebben ír Molnár V. Attila.)

A konferencia még legalább egy szempontból mindenképpen emlékezetes marad: itt mutatták be a frissen kiadott Flóraatlaszt, vagyis a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza című könyvet - erről hamarosan kicsit bővebben is írok.

Dr. Zólyomi Bálintné Barna Piroska Emlékdíj

Zólyomi Bálint (1908-1997) a XX. század kiemelkedő botanikusa volt Magyarországon. Kutatásai elsősorban a hazai vegetáció földrajzi és történeti kérdéseit feszegették, de számos egyéb rokonítható tudományterületen jelentek meg művei, pl. a klimatológia, a paleobotanika vagy a talajtan témájában. Elkészítette Magyarország 1:1500000 léptékű vegetációtérképét, elsőként alkalmazta nálunk a pollenanalízist vegetációtörténeti kérdések megválaszolására, és az ő nevéhez fűződik olyan fontos növényföldrajzi jelenségek felismerése, mint a közép-dunai flóraválasztó (a szubmediterrán-szubatlanti és a szubkontinentális-kárpáti fajok találkozási zónája a Középhegységben) és a dolomitjelenség (a dolomit alapkőzet fizikai és kémiai sajátosságai miatt kialakuló mikroklíma, és az ennek köszönhető reliktumőrző képesség).

Magyarország természetes növénytakarója - a Zólyomi Bálint-féle térkép
(forrás: novenyzetiterkep.hu)

Foglalkozott az alföldi erdőssztyepp növényzet történetével, ő hívta fel a figyelmet az alföldperemi-hegylábi lösztölgyesek feltételezhető reliktumjellegére. Ő írta le (az előbbit Jakucs Pállal közösen) a szubkontinentális erdőssztyepp tölgyeseket összefoglaló asszociációcsoportot, az Aceri tatarici-Quercion roboris-t, valamint a tatárjuharos lösztölgyest (Aceri tatarici-Quercetum), amelyet az Alföld löszfedte részein klímazonális erdőtársulásnak tartunk. Összefoglalta Magyarország növényzetének változásait a legutolsó eljegesedés óta. 1954-től 1977-ig volt az MTA vácrátóti Botanikai Kutatóintézetének (vagyis mostani munkahelyem jogelődjének) igazgatója. Munkásságát Kossuth-díjjal és akadémiai rendes tagsággal is elismerték.

Az Olvasók számára ismerős lehet a Másfélmillió lépés Magyarországon (1979) című sorozatból is, amelyben a keleméri Mohos-tavaknál fogadja Rockenbauer Pálékat (videó itt).

Zólyomi Bálint a keleméri Mohos-lápban a Másfélmillió lépés Magyarországon sorozatban

Zólyomi Bálint felesége, Barna Piroska létrehozott egy alapítványt a hazai botanikus szakma támogatására. Az alapítvány időről időre emlékdíjjal jutalmaz néhány (többnyire fiatal) botanikust, akik a Zólyomi Bálint által művelt tudományterületeken kiemelkedő eredményeket értek el. Ezúttal nekem is ebben a megtiszteltetésben volt részem. A díjat Fekete Gábor akadémikus úrtól, az alapítvány kuratóriumának elnökétől vehettem át az MTA székházában. Külön öröm számomra, hogy az idei díjakon olyan kiváló kollégákkal osztozhattam, mint Babai Dániel, Lendvai Gábor, Máté András és Szabó Péter. Ezúton is köszönöm az Alapítvány nagylelkű és megtisztelő díját!

Magyarország növénytársulásai: Franciaperjés rétek (Arrhenatherion és Pastinaco-Arrhenatheretum)

A sorozat első bejegyzését az eddigi munkáim miatt hozzám legközelebb álló társuláscsoportnak, a mezofil réteknek, illetve ezek egy társulásának szentelem. Mezofil réteknek az egyenletesen üde vagy enyhén ingadozó vízellátottságú, mérsékelt, közepes vagy bőséges tápanyagtartalmú, kötött talajokon kialakuló, többé-kevésbé rendszeresen kaszált gyepeket nevezzük. Ilyenek Magyarországon a legalább évi 600-650 mm csapadékot kapó területeken, főleg az Északi-középhegységben (a hegységek magasabb régióiban), a Dunántúl csapadékosabb részein (Dél-Dunántúl, Nyugat-Dunántúl, Bakony), illetve az Alföld peremterületein (Drávamenti-síkság, Beregi-sík) alakulnak ki a gyertyános-tölgyes és bükkös zónában.
A kaszálórétek mint vegetációtípus létrejötte az istállózó állattartás takarmányozási igényeinek köszönhető, ennek megfelelően viszonylag fiatal, mai formájában mindössze néhány száz éves, noha legeltetés nyomán kialakult gyepek létéről több ezer éves bizonyítékok is rendelkezésre állnak. A "rétek fajai" egy gyors evolúciós folyamat révén váltak azokká, amiknek ma ismerjük őket, és hogy korábban hol éltek arról csak találgathatunk. Talán erdőlékek, vadcsapások, vadlegelők voltak a természetes élőhelyeik, hiszen a gazdálkodó ember megjelenése előtt az üde lomberdők övében más módon aligha alakulhattak ki mezofil rétekre kicsit is emlékeztető növényzeti foltok, mint fadőlések és a vadak nyomán. A gyepgazdálkodás fejlődésével azonban, amely az értékes szénát adó fajok magjainak vetését is jelentette, nagyon gyorsan nagyon széles körben elterjedtek, így a réti flóra eredete részleteiben kibogozhatatlanná vált.

Mezofil kaszáló a Ranunculus acris májusi virágtömegével Pilisszentkereszten

A szüntaxonómiai rendszerben az Arrhenatherion asszociációcsoport foglalja magában őket. A mezofil rétek osztályozása mindig is komoly nehézségek elé állította a cönológusokat. Az egyetlen dolog, amiben minden a témán dolgozó szakember egyetért, hogy természetes határok nem húzhatók az egyes társulások között, mivel az elkülöníthető réttípusok fajösszetétele folytonos változatosságot mutat a talajadottságok, a klíma és a használati grádiensek mentén. A társulások körülhatárolása és elválasztása tehát önkényesnek is tűnhet. A mezofil réti társulásokat ezért mindig az adott asszociáció "legtipikusabb" esetének leírásával ismertetem, és nem a határainak az egzakt kijelölésével - utóbbi ugyanis nem létezik. Az ÁNÉR 2011 élőhelykategória-rendszer két típusba sorolja a mezofil réteket: a magasabb füvű, franciaperjés rétek (E1) kategóriába és az alacsonyabb füvű veres csenkeszes (E2) típusba. A Natura 2000 rendszerben pedig 6510-es és a 6520-as kategóriák fedik le ezt a növényzeti egységet.

A franciaperjés mezofil kaszálók elterjedése az ÁNÉR 2011 szerint
(forrás: novenyzetiterkep.hu)

A veres csenkeszes mezofil rétek elterjedése az ÁNÉR 2011 szerint
(forrás: novenyzetiterkep.hu)

A bejegyzéseimben a szüntaxonómiai rendszert követve asszociációnként fogom ismertetni a mezofil réteket a doktori értekezésemben, illetve az azóta már elfogadott cikkünkben közölt eredmények szerint. Az első társulás a Pastinaco-Arrhenatheretum lesz, amelyet magyarul franciaperjerétnek nevezett az eddigi irodalom, ez azonban kissé félrevezetővé vált azzal, hogy legalább három további franciaperje (Arrhenatherum elatius) uralta társulást mutattunk ki Magyarországról.


Érvényes név

Pastinaco sativae-Arrhenatheretum elatioris (Knapp 1954) Passarge 1964

Szüntaxonómiai besorolás

Molinio-Arrhenatheretea asszociációosztály - Üde és nedves talajú lágyszárú növényzet

Arrhenatheretalia asszociációrend - Mezofil gyepek

Arrhenatherion asszociációcsoport - Mezofil kaszálók

Pastinaco-Arrhenatheretum Szederkény mellett egy mocsaras terület szárazabb peremén

Ismertető

Tápanyagban gazdag, üde, kiszáradástól és vízelöntéstől mentes talajú kaszálókon kialakuló társulás, amellyel a mezofil rétek elterjedési területén bármerre találkozhatunk. Szokásosan évente legalább 2 alkalommal kaszálják, mára azonban a hagyományos gazdálkodás visszaszorulásával ezzel sokfelé felhagytak.

Franciaperje (Arrhenatherum elatius)

Közönséges bakszakáll (Tragopogon orientalis)

Az uralkodó fűfajok a magasra növő szálfüvek, mint a franciaperje (Arrhenatherum elatius), a réti csenkesz (Festuca pratensis), a réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis), a csomós ebír (Dactylis glomerata). Az alacsonyabb füvek, mint az aranyzab (Trisetum flavescens) és a réti perje (Poa pratensis) mellett sok kétszikű jellemző, pl. réti here (Trifolium pratense), terebélyes harangvirág (Campanula patula), réti margitvirág (Leucanthemum vulgare), réti zörgőfű (Crepis biennis), mezei boglárka (Ranunculus acris), közönséges galaj (Galium mollugo agg.), pasztinák (Pastinaca sativa), közönséges bakszakáll (Tragopogon orientalis). 25 négyzetméteres kvadrátokban általában 30-40 faj előfordulása regisztrálható, ami valamivel alacsonyabb az Arrhenatherion többi társulásában tapasztalhatónál.

Réti perje (Poa pratensis)

Pasztinák (Pastinaca sativa)

Sok cönológus szerint a Pastinaco-Arrhenatheretum egyfajta "központi" helyzetet foglal el az Arrhenatherion asszociációcsoportban: ez a társulás nevezhető a "legtipikusabb" mezofil rétnek. Ez alatt az értendő, hogy sem a félszáraz gyepek fajai (pl. közönséges tarkakoronafürt - Securigera varia, réti útifű - Plantago media, sudár rozsnok - Bromus erectus, hegyi here - Trifolium montanum), sem a nedves gyepek fajai (pl. fekete nadálytő - Symphytum officinale, kúszó boglárka - Ranunculus repens, berki sás - Carex otrubae, nyúlkömény - Selinum carvifolia, ördögharaptafű - Succisa pratensis), sem a tápanyagszegény gyepi növények (pl. cérnatippan - Agrostis capillaris, veres csenkesz - Festuca rubra, mezei perjeszittyó - Luzula campestris, hegyi kakukkfű - Thymus pulegioides), sem a bolygatásjelző gyomok (pl. apró szulák - Convolvulus arvensis, takarmánylucerna - Medicago sativa, nagy bakszakáll - Tragopogon dubius) nem fordulnak elő benne jelentős arányban, noha kisebb borítással ezek a fajcsoportok rendre megjelennek. A társulás lehatárolásának nehézségét mutatja ugyanakkor az is, hogy más cönológusok szerint a Pastinaco-Arrhenatheretumnak több szubasszociációja létezik, amelyek a hegyvidéki, lápréti vagy félszáraz gyepi fajokkal jellemezhetők.

Az értékes takarmányt adó réti here (Trifolium pratense) elterjedtsége szándékos vetésének is köszönhető

Pastinaco-Arrhenatheretum májusban Bükkösdön

A többi mezofil kaszálóhoz hasonlóan a Pastinaco-Arrhenatheretum is május második felében mutatja legszebb képét, ekkor virágzik az itt élő fajok többsége, valamint a tavaszi-nyár eleji csapadékbőség miatt zöldell a gyep. Általában júniusban az állományokat lekaszálják, vagy ha ezt elmulasztják, akkor kiszáradnak, megsárgulnak.

Pastinaco-Arrhenatheretum június végén Abaligeten

Pastinaco-Arrhenatheretum-jellegű állományokat Magyarországon elsősorban a Dunántúlon és az Északi-középhegységben találunk. Falvak határában érdemes keresni, hiszen ezek a területek nyújtottak takarmányt a település állatállományának. Ha a környéken a társulásra jellemző fajkészlet jelen van, megfelelő kaszálás mellett kb. 5-10 év alatt akár korábbi szántók helyén is kialakulhat. Állományait a kaszálás visszaszorulása fenyegeti. Felhagyás után néhány év is elég lehet a becserjésedéshez vagy az agresszívebb fajok (pl. Calamagrostis epigeios) térfoglalásához 

Magyarország növénytársulásai sorozat indul

Ebben a most induló bejegyzéssorozatban rövid, fényképes ismertetőket fogok közölni hazai növénytársulásokról. A sorozat egyik alapja a nem rég elkészült doktori értekezésem, amelyben a hazai mezofil gyepek társulásait vizsgáltam. A másik, hogy elég sokféle vegetációtípusban dolgoztam eddig, és terveim szerint ez folytatódni és bővülni fog a jövőben, ami alkalmat nyit arra, hogy a különböző társulásokban szerzett ismereteimet gyarapítsam és közreadjam. Természetesen egyéb forrásokra is támaszkodom majd: mindenekelőtt a Borhidi-féle Magyarország növénytársulásaira, az Á-NÉR 2011 élőhelykategória-rendszerre és a Natura2000 élőhelyek ismertető kézikönyvére, de használni fogom a szomszédos országok vegetációmonográfiáit és az adott témákban megjelent cikkeket is. Nem tudományos szintézisnek vagy kritikai revíziónak szánom a bejegyzéseket, mert a társulások többségéről ehhez nincs elég ismeretem. Nem is fogom mindenhol szigorúan követni a szüntaxonómiai nómenklatúrát, és az is előfordulhat, hogy több hasonló társulás tárgyalását összevonom. Lehet, hogy egyes társulásokról csak helyi perspektívából tudok nyilatkozni, tágabb földrajzi kitekintés nélkül. Ha ezeket a hiányosságokat az Olvasó ki tudja egészíteni a saját tudásával, azt csak köszönni fogom. Mivel eddig főleg gyepekben dolgoztam, a lágyszárú vegetációtípusok gyakrabban és nagyobb részletességgel fognak szerepelni. Ennek ellenére remélem, hogy lesznek, akiknek új ismeretekkel szolgálnak majd a bejegyzések.

A fenti képen egy fűz-nyárliget, egy rekettyefüzes és egy kékperjés láprét mozaikja látható.

Cikkolvasó kihívás: #365papers (FRISSÍTVE)

A színvonalas és eredményes kutatómunkához (vagyis ahhoz, aminek szerintem értelme van) elengedhetetlen a szakirodalom naprakész követése. Az irodalmazás módja és stílusa tudományáganként eltérő, még az én érdeklődési körömön belül is. Míg egy-egy tájegység florisztikai vagy cönológiai feltárásához gyakran igen régi (akár 50-100-150 éves), különböző nyelveken írt, csak néhány könyvtárban hozzáférhető irodalmakat kell előbányásznunk az elvétve megjelenő új, releváns tanulmányok mellett, az általános ökológiai szabályszerűségekről olyan tömegben látnak napvilágot cikkek, hogy a újdonságokról csak komoly időráfordítással, tudatos irodalmazás útján kaphatunk teljes képet. Mindkét (végletekig leegyszerűsített) esetnek megvan a maga nehézsége: az egyiknek az utánajárás, gyakran a fordítás és a szövegértelmezés nehézségei, a másiknak az információáradat kezelése és a lényeg kihámozása. A #365papers hashtaggel jelölt cikkolvasó kihívás elsősorban az utóbbi problémával szembesülő kutatók fejéből pattant ki, én a Dynamic Ecology blogon olvastam róla először, amúgy láthatóan Jacquelyn Gill paleoökológus az ötletgazda. (Jacquelyn bejegyzését érdemes elolvasni annak, aki szeretne bepillantást nyerni a kutatói élet mindennapi nehézségeibe!) A kihívás egész röviden kb. így fogalmazható meg:

Olvass el 365 cikket egy évben!

Vagyis kapj átlagosan naponta egy új impulzust, új ötletet, új tárgyi ismeretet a tudományterületedről. A cél, hogy jobban képben legyél a szakmádban és frissítsd a tudásod. Ha megosztod az ez irányú erőfeszítésedet (az elolvasott cikkek listáját), az szervezettebbé teszi az irodalmazást, motiválhat másokat, valamint felhívhatja mások figyelmét egy-egy érdekes közleményre. Nem verseny, a nyeremény mindenki számára annyi, amennyi energiát belefektet, és az sem baj, ha az ember nem jut el 365-ig (amúgy 2016 éppen szökőév, de ezzel most ne foglalkozzunk); a lényeg a törekvés.* 

Keresési eredmények #365papers hashtagre a Twitteren

Őszintén szólva, nem tudom, mennyire tud és fog egy ilyen ötlet begyűrűzni hazai kutatói körökbe, nem kapja-e a nyugati kutatói elit hóbortjának bélyegét, már ha egyáltalán átlépi az ingerküszöböt, de én mégis úgy döntöttem, csatlakozom a kihíváshoz, talán elsőként kis hazánkból. Ezt azért teszem, mert egyébként is szeretek cikkeket olvasni, de sajnos nem mindig tudok rá elegendő időt fordítani, pedig az idei terveim megvalósításához szükség lesz nagy mennyiségű irodalom áttekintésére. Nem gondolom, hogy széles néprétegeket érdekelne, mit olvasok, viszont a nyilvánosság kontrolljával együtt magam számára hasznosnak tartom a dolog dokumentálását, és ha valaki ebből profitál, annak csak örülök. A blogomnak ezen az oldalán fogom felsorolni, az idén elolvasott cikkeket, néha pedig lehet, hogy bejegyzésben megosztok egy-két egyéb tapasztalatot, összefoglalót. Egy cikket akkor tekintek elolvasottnak, ha a klasszikus tagolás (Bevezetés, Anyag és módszer, Eredmények, Diszkusszió, Következtetések) szerint legalább 2 fejezetet és az absztraktot elolvastam belőle. (Azért csak ennyit, mert a cikkek többségének nem minden részlete érdekes egyformán számomra. Pl. egy kelet-ázsiai fonálférgek diverzitását vizsgáló cikk valószínűleg csak a módszerek és a velük kapott eredmények miatt lehet érdekes, máshol inkább a bevezetés és a diszkusszió lehet fontos.) Mivel már 1 hosszú hónap eltelt az évből, lemaradásban vagyok. Soha még becslést sem adtam arra, hány cikket olvasok el egy évben, de a kihívásban megfogalmazott cél felének elérésével már elégedett lennék.

Egyúttal meghívok minden Olvasót, hogy tűzzön ki egy objektív célt a szakirodalmazásban, valamint kövesse és ossza meg az év során tett erőfeszítéseit. Utóbbira a blogok, a Twitter, a Facebook kiválóan alkalmasak, bár a tanszéki faliújságnak is megvan a maga bája. :) Ha esetleg valaki kedvet kapna hozzá, örülnék egy visszajelzésnek hozzászólásban vagy más módon.

*A kihívás kissé módosított verzióját javasolta E. Vojtkó Anna. Továbbá a Dynamic Ecology blogon található több elgondolkodtató bejegyzés olvasási szokásokról, tanácsokról, ld. ezt, ezt, ezt, és még egy közvélemény-kutatás is van rajta.