Új cikk Pécs flórájának változásáról

Egyetemi éveimre visszanyúló közös munkánk gyümölcseként megjelent a Pécs flórájának változását bemutató cikkünk. Csiky János mint vezető kutató és Wirth Tamás mint a témán dolgozó doktorjelölt neveihez köthetően egy hazánkban példátlan, és nemzetközi viszonylatban is figyelemre méltó, meglehetősen finom térléptékű flóratérképezést zajlott/zajlik Pécsett, amely egy 40-es évekből származó, Horvát Adolf Olivér által jegyzett, a kor standardjaihoz mérten szintén eléggé részletes cenzussal együtt értékes összehasonlításokra adott lehetőséget. A munkához én elsősorban adatelemzések, módszertani tanácsadás és a szövegírás révén kapcsolódom. A cikkben megerősítettük azt az általános megfigyelést, hogy a várost érintő urbanizációs folyamatok, amelyek a beépített területek növekedésével, szocioökonómiai és technológiai változásokkal, intenzifikációval jártak, elsősorban az újjövevény (neofiton) fajok összetételét változtatták meg. A két vizsgálat között eltelt 70 év alatt nőtt a fásszárú és a rövid életű (egyéves, kétéves), valamint az állatok által terjesztett neofitonok száma, míg az évelő lágyszárúak és a széllel terjedő fajok aránya csökkent. A kutatás sajátossága volt, hogy a két felmérés között megváltozott városhatárok problémájával is meg kellett küzdenünk: az összehasonlítást mindkét lehatárolásra elvégeztük, ez azonban nem adott jelentősen eltérő eredményt.

Jöjjön néhány kép a pécsi Mecsek-oldal jellegzetes növényeiről, a végén pedig egy új megtelepülőről:

Majomkosbor (Orchis simia)

Pirítógyökér (Tamus communis)

Sétaút a Misina és a Tubes között a medvehagyma (Allium ursinum) tengerében

Arab lucerna (Medicago arabica), útszélek, nyírt gyepek jellegzetes faja

Közönséges tarajosperje (Rostraria cristata), egyedül Pécsről van aktuális adata Magyarországon

A cikk elérhetősége és absztraktja:

Tamás Wirth, Dániel Kovács, Krisztina Sebe, Attila Lengyel & János Csiky (2020) Changes of 70 years in the non-native and native flora of a Hungarian county seat (Pécs, Central Europe), Plant Biosystems - An International Journal Dealing with all Aspects of Plant Biology, DOI: 10.1080/11263504.2020.1829734

Abstract

The research of European urban flora is still based on the study of Western and Central European settlements, while relatively few data are available from the southern and eastern parts of Europe. This paper presents the first grid-based approach that surveyed the spontaneous and sub-spontaneous flora and its temporal changes of a Hungarian city located in this latter region of Europe. The changes during 70 years in the flora of a Hungarian county seat, Pécs were investigated. The contemporary city areas were used as two different study areas in the analyses. Changes in species richness, proportions of dispersal types, life form traits and alien statuses were examined during the mentioned period. With 1641 vascular plant species found at 232.88 km2 in the last 70 years, the flora of Pécs represents a diversity hotspot within Europe. In contrast with other European cities we found significant (19.37%) increase in the number of species over the last 70 years. As a result of temporal changes in the city flora, differnces were found only in the case of neophytes’ life forms regardless of the spatial approach. Similar to the other cities globally the number of woody species neophytes and short-lived alien plants increased.

Idén sem találtam az ágas holdrutát a Mecsekben

Az ágas holdrutát (Botrychium matricariifolium) az ezredfordulón kihaltnak tekintették Magyarországon, miután korábban ismert termőhelyein (a Kőszegi-hegységben, a Zalai-dombságban, a Balaton-felvidéken, a Zempléni-hegységben) eltűnt, és máshol sem került elő évtizedeken keresztül (ld. a Vörös Listát). 2008 júniusában nagy meglepetésemre és örömömre a Mecsekben, a kisújbányai rétek felvételezésekor, egy mintakvadrátomban megtaláltam a kígyónyelvfélék családjába (Ophioglossaceae) tartozó haraszt egy példányát. A begyűjtése törvénysértő és etikátlan lett volna, ezért csak fotóval dokumentáltam az előfordulást. Erről a (talán nem túlzás azt állítanom, hogy) kisebb szenzációnak számító florisztikai felfedezésről írtam az egyik első (meglehetősen "zsenge") tudományos közleményem, amely 2009-ben jelent meg az Acta Botanica Hungarica folyóiratban.

Ágas holdruta (Botrychium matricariifolium)
Hosszúhetény-Kisújbánya, 2008. június 4.

A megtalálás óta többször, így idén is, kerestem a fajt az egykori lelőhelyen - sajnos eredménytelenül. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy nem is volt jelen, mivel a kis termetű, talaj feletti levelet nem minden évben fejlesztő holdruták terepi megtalálása nem könnyű, és nekem csak a korábbi előfordulás közvetlen környezetének átvizsgálására volt időm.

A gyepen az elmúlt években sokféleképpen gazdálkodtak: hol lekaszálták, hol legeltették, és lehetett olyan év is, amikor egyik sem történt. Idén május közepén marhalegelés egyértelmű nyomai látszottak. Ez némi bizakodásra adhat okot, hiszen tapasztalatom szerint a legeltetett, üde gyepek alkalmas élőhelyek lehetnek a holdruták számára. Az azonban bizonyos, hogy a megtelepedést számunkra nehezen vizsgálható tényezők is meghatározzák: azon gombák jelenléte, amelyekkel a holdruták mikorrhiza-kapcsolatot létesítve felveszik a tápanyagot. Mindenesetre a legelés jótékony hatását látom abban, hogy egy korábbi látogatásom óta jelentősen visszaszorult a gyepen terjeszkedő siskanádtippan (Calamagrostis epigeios), viszont agár-sisakoskosborból (Anacamptis morio) többet találtam, mint korábban. Remélem, hogy hamarosan újra előkerül az ágas holdruta is, és a kisújbányai adat nem csak a véletlenszerű, eseti megjelenések számát gyarapítja.

Az alábbiakban közreadok néhány friss fotót a lelőhelyről és az ott élő fajokról.

A kisújbányai gyepek

A rövidre legelt gyepben tömeges a Trifolium campestre

Rigószegfű (Moenchia mantica)

Közönséges ínfű (Ajuga genevensis)

Agár-sisakoskosbor (Anacamptis morio)

Az ágas holdrutáról 2015-ben született egy bejegyzés a Botanikai Fórum blogján.