iNaturalist adatok a Flóraatlaszban

2024 tavaszán indult el a „Közösségi flóratérképezés Magyarországon” nevű adatgyűjtő projekt az iNaturalist felületén azzal a céllal, hogy felhasználóbarát és megbízható adatbeküldési csatornaként szolgáljon a Magyarországi edényes növények elterjedési atlasza (Atlas Florae Hungariae, AFH) felé. (Lásd még ebben a bejegyzésben.) A projekttagsági feltételeket teljesítő tagok 2024. november 27-ig feltöltött adatainak importja idén tavasszal készült el. Csak az AFH-ra újnak számító rekordokat vittük át, ezekből is csak flóratérképezési kvadrátonként és taxononként egyet. A várakozásainkat messze felülmúlva 1211 KEF kvadrátban 1845 faj 10120 új, ellenőrzött előfordulási adatával gazdagodott az AFH. Az új előfordulások az AFH által eddig alkalmazott szimbólumokkal láthatóak, a részletes adatok között pedig fellelhető az iNaturalistre feltöltött eredeti, fotós megfigyelés linkje, ahol minden előfordulás ellenőrizhető, a határozások szükség esetén revideálhatóak. Ezek a változtatások az iNaturalisten „valós időben” követhetőek, de az AFH-ban csak a következő adatimportkor jelennek meg. Meglehetősen nagy munkát jelentett a két eltérő rendszer nómenklatúrájának és térbeli leképezésének összecsiszolása. A még fennálló apróbb hiányosságok javításán folyamatosan dolgozunk, hogy a következő importtal egy még teljesebb állapotot érhessünk el.

Ebben a pillanatban a projektnek 129 tagja van, közülük 118-an töltöttek fel már adatot, a megfigyelések teljes száma 97719 (ezek nem csak újdonságok, és kb. 80%-uk validált), a megfigyelt taxonok száma az iNaturalist rendszerét követve 2666.

Az iNaturalistre feltöltött adatok a herbáriumi lapokhoz hasonlóan önálló dokumentumokként hivatkozhatóak. Egy megfigyelés feltöltése nem zárja ki a későbbi hagyományos florisztikai adatközlés lehetőségét, sőt kiváló lehetőség bizonyító fotók közzétételére.

A projekt nagy sikerének tartom, hogy általa olyanok megfigyelései is felkeltik a botanikus szakma figyelmét, akik nem foglalkozásszerűen, gyakran képzettség nélkül hódolnak a terepi botanika szenvedélyének. Több olyan faj megfigyelése megtalálható már a projektben, amelynek eddig nem volt ismert magyarországi adata.

A projekt oldala itt érhető el: https://www.inaturalist.org/projects/kozossegi-floraterkepezes-magyarorszagon-community-floristic-mapping-in-hungary

Mindenkit biztatok a csatlakozásra, de kérjük a leírás figyelmes elolvasását és a feltételek betartását.

A projekt szakmai-szervezési munkájának dandárját Schmidt Dávid, Sonkoly Judit, Takács Attila és jómagam végeztük, Kis Szabolcs és Molnár Ábel Péter hozzájárulásaival, melyeket e helyütt is köszönünk. Az OpenBioMaps rendszerébe való integrálásért hálásak vagyunk Bán Miklósnak. Külön köszönet azoknak, akik a megfigyelések határozásában segítettek, köztük kiemelkedő aktivitásáért Rédei Tamásnak. Emellett örömmel látjuk, hogy egyre több hazai botanikus csatlakozott a projekthez, sőt adatfeltöltőként és validálóként is tevékeny.

Bízom benne, hogy a Közösségi flóratérképezés Magyarországon egy széles kört megszólító, szakmailag magas szintű és technikailag modern eszközként állhat a hazai botanikusok rendelkezésére a következő években is.

Közösségi Flóratérképezés Magyarországon

Régóta fennállt sokak részéről az igény egy könnyen használható adatbeviteli felületre, amivel a Flóraatlaszba be lehet küldeni növényi előfordulási adatokat. Takács Attilával, Schmidt Dáviddal és Rigó Attilával együttműködve indítottunk egy iNaturalist projektet, amelynek adatait (Bán Miklós segítségével) legalább évente szinkronizálni fogjuk a Flóraatlasszal.

Mindenkit biztatunk a csatlakozásra és az adatbeküldésre, legyenek azok közönséges vagy ritka fajok! A projekt feltételei szigorúbb minőségellenőrzésen esnek át, mint ami az iNaturaliston megszokott, ezért az érdeklődőket kérjük, figyelmesen olvassák el a projekt leírását.

Digitális herbáriumom

Noha van szakmai kimenete is számomra, a florisztikát (vagyis az adott területeken előforduló növényfajok listázását) elsősorban szabadidős tevékenységként űzöm: az egyéb terepmunkák, hobbitevékenységek, mindennapi teendők elvégzése közben talált növényfajok ismert adatait ki szoktam keresni a Flóraatlaszból, és ha netán nem látok pöttyöt abban a kvadrátban, ahol rábukkantam, akkor örülök egy kicsit, néha nagyon. Roppant szórakoztató időtöltés, csak ajánlani tudom, írok rá néhány példát. Idén Nógrád községbe költöztünk a családommal. Az újonnan elfoglalt kertünkben egy Északi-középhegységre új faj várt minket (Aphanes arvensis), de rajta kívül is találtam már két kistáj léptékben nagyon kevés adattal rendelkező fajt, és kb. 10 újat a flóratérképezési kvadrátra - csak a kertben. Munkába menet figyeltem fel arra, hogy a 2-es és a 2104-es utak mentén a Szendehelytől Vácrátótig sokfelé jelen van a Cuscuta campestris - de adata szinte sehonnan nem volt. Szintén kocsiból szúrtam ki két helyen is a sóvirág (Limonium gmelinii) megtelepedéseit. Érdemes tehát mindig résen lenni, és egy percre sem azt hinni, hogy a flóránk maradéktalanul feltárt lenne (FRISSÍTÉS: beleértve a legutóbbi felmérés utáni új megtelepedéseket - ld. Anikó megjegyzését a bejegyzés alatt). (Megjegyzendő, hogy előfordulhat, hogy a Flóraatlaszban bizonyos ismert előfordulások nincsenek benne, pl. mert nem lokalizálták őket pontosan, vagy még nem dolgozták fel a releváns irodalmat. Ettől még az adat leközlése fontos.) Természetesen a publikálatlan adatok meg fognak jelenni cikkben is.

Vöröslő ligetszépe (Oenothera glazioviana) - szintént kocsiból "lett meg"

Az érdekesebb adatok dokumentálása céljából létrehoztam egy képgyűjteményt a Flickr oldalamon "Digitális Herbárium" címmel. Tudom, tudom, az igazi az lenne, ha valódi herbáriumot készítenék - ez is szándékomban áll, de egyelőre a könnyebb végét fogom meg a dolognak és maradok a fotóknál. A már leközölt és a még publikálatlan adataimhoz kapcsolódó fotókat is fel szeretném tenni, de elég sok hosszú téli este és álmatlan éjszaka szükségeltetik az albumaim átböngészéséhez, úgyhogy nem egykettőre lesz kész. A fotókhoz természetesen minden hozzászólást szívesen fogadok.

Flóra Konferencia 2. körlevél

A járványhelyzet okozta bizonytalanság csökkentével megérkezett a XIII. "Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás a Kárpát-medencében" nemzetközi konferencia, röviden "Flóra Konferencia" második körlevele, benne a regisztrációval és programokkal kapcsolatos információkkal. Itt érhető el magyarul és angolul. A konferencia blogja pedig innen nyílik.

PLADIAS: a cseh flóra és vegetáció online adatbázisa

Elindult a PLADIAS (Plant Diversity Analysis and Synthesis Centre) nevű online adatbázis, amely a cseh flóráról és vegetációról közöl minden elképzelhető információt. Nem tudok hasonló mértékben átfogó, igényes kidolgozású, tudományosan alátámasztott, nyilvános adatbázisról, tényleg hatalmas elismerés a cseh kollégáknak érte! Láthatóan sokan dolgoztak rajta, és a felmutatott szakmai kompetencián túl ez nem kis szervezési és együttműködési készséget feltételez. A munka három intézmény összefogásaként folyt: ezek a Masaryk Egyetem Botanikai és Zoológiai Tanszéke (Brno), a Cseh Tudományos Akadémia Botanikai Intézete (Průhonice) és a Dél-Bohémiai Egyetem (České Budějovice) voltak. A honlap a cseh flóra minden tagjáról tartalmaz felismerést segítő, határozóba illő fényképeket, részletes morfológiai, életmenet- és elterjedési információkat (utóbbit aktuális flóratérképezés alapján is), még egy cseh határozó megfelelő oldalai is be vannak linkelve PDF-ben. A vegetációról minden szüntaxonhoz diagnosztikus fajokat, leírást, elterjedési térképet és fotókat találunk. Ezeken kívül fent van a teljes cseh flóralista, az ország fitogeográfiai felosztása (képként vagy GIS rétegként letölthető), az élőhelytípusok fajkészletei, és még sok-sok érdekes összefoglaló adattábla fajokról, szüntaxonokról. Az összes flóratérképezési kvadrát fajlistája lekérdezhető. Tényleg példátlan információforrás, és mindez szabadon elérhető! Az egész honlap csehül és angolul olvasható. Reméljük, Magyarországon is elkészül valami hasonló, talán 1-2 évtizeden belül!

Néhány képernyőfelvétel ízelítőül:

Új florisztikai adatközlő cikk a Kitaibeliában

A Kitaibelia folyóirat legfrissebb számában, a "Pótlások a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához" című cikksorozat második részében közreadom eddig lepublikálatlan florisztikai adataimat. Mivel szisztematikus florisztikai kutatást nem végzek, az adatok mindenkori lakóhelyem közeléből, különböző terepi munkák során meglátogatott tájegységekből, szabadidőmben megtett kirándulásokról, és egyéb, tervezett munkához nem kapcsolódó utakról származnak. Ebben a bejegyzésben egy "fotómellékletet" mutatok be a legérdekesebbnek ítélt előfordulásokról. Az adatok jelentőségét minden esetben az Atlaszban látható elterjedési térképek alapján adom meg, mert nem volt időm ennél sokkal jobban elmélyülni egyik tájegység flórájában sem. Mivel azonban az Atlasz még nem teljes, nem biztos, hogy minden előfordulás annyira új, amennyire annak tűnik.

A cikk hivatkozása: Molnár Csaba, Lengyel Attila, Molnár V. Attila, Nagy Tímea, Csábi Miklós, Süveges Kristóf, Lengyel-Vaskor Dóra, Tóth György & Takács Attila (2016): Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához II. Kitaibelia 21(2): 227-252. DOI: 10.17542/kit.21.227

Közönséges tölgyespáfrány (Gymnocarpium dryopteris)

A közönséges tölgyespáfrányt (Gymnocarpium dryopteris) egy dobogókői kiránduláson találtam - az Atlasz nem mutatja előfordulását a Dunántúli-középhegységből.

Macskatalp (Antennaria dioica)

A macskatalp (Antennaria dioica) térképét két fontos adattal is sikerült kiegészítenem. Először 2012 tavaszán egy pilisborosjenői dolomitra telepített fenyves nyílt, erodálódó rézsűjében bukkantam rá. Azután 2016 májusában találtuk meg Feleségemmel egy barátainkkal közös túrán a Mecsekben, a Misina hegy sípályáján. Már a kézirat benyújtása után tudtam meg, hogy ebben az évben tőlünk függetlenül mások is megtalálták a Mecsekben, csak nem közölték le - így a Nyugat-Dunántúlt leszámítva ez a két adat viszi az első két dunántúli pontot az Antennaria térképére.

Pécsvidéki aszat (Cirsium boujartii)

A pécsvidéki aszat (Cirsium boujartii) egy pannon-balkáni (szub-)endemikus növény, amelynek elsősorban a Dunántúl déli részéről vannak adatai. Zircen a faj ismert areájának legészakabbi előfordulására bukkantunk.

Sárga apácavirág (Nonea lutea)

A sárga apácavirág (Nonea lutea) ritka, délkelet-európai és nyugat-ázsiai eredetű, adventív gyom, amelyet az Atlasz eddig három flóratérképezési kvadrátból jelzett. A pannonhalmi apátság levendulaültetvényén néhány tövét találtam.

Sziki madárhúr (Cerastium dubium)

A sziki madárhúrnak (Cerastium dubium) eddig nem volt adata az Atlaszban a Dunántúli-középhegységből - most már van, 2013-ban a Pilisben, a Dera-patak völgyében bukkantam rá.

Francia lucerna (Medicago monspeliaca)

A francia lucernát (Medicago monspeliaca) az Atlasz nem jelzi a Gödöllői-dombság környékéről, pedig három helyen is előkerült az utóbbi néhány évben: a fóti Somlyón, Veresegyház-Ivacson és az őrbottyáni téglagyárnál.

Magyar here (Trifolium pannonicum)

A magyar herét (Trifolium pannonicum) csak egy helyről, a Visegrádi-hegységből mutatja az Atlasz a Dunántúl területéről. A Mecsekben sikerült rábukkanni.

Fürtös gamandor (Teucrium botrys)

A fürtös gamandort (Teucrium botrys) mindig egy különleges növénykének tartottam a hazai ajakosok közt nem igazán tipikus alakú levelei, a gamandorokra jellemző "félig hiányos" párta és a sajátos ökológiai karakter (meszes pionírgyepek egyéves faja) miatt. Nagy örömömre 2011-ben megtaláltam Pilisborosjenőn a Nagy-Kevélyen. Az Atlasz eddig nem jelezte a Pilisből.

Mirigyes füzike (Epilobium ciliatum)

A mirigyes füzike (Epilobium ciliatum) észak-amerikai eredetű özöngyom. Az Atlasz főleg a Nyugat-Dunántúlról jelzi, a veresegyházi előkerülése az első pontot helyezi a Gödöllői-dombság területére.

Sovány veronika (Veronica dillenii)

A sovány veronika (Veronica dillenii) szintén a Gödöllői-dombságra lett új faj.

Csátés sás (Carex divisa), mellette borzas sás (Carex hirta)

A sovány veronikával azonos napon került elő a veresegyházi piactér egy vízállásos mélyedésében a csátés sás (Carex divisa) egy kis állománya - ennek sincs adata az Atlaszban a Gödöllői-dombságból.

Sárga palka (Cyperus flavescens)

A veresegyházi Ivacsi-tó partján, a más növényritkaságokat is rejtő, beszédes nevű "Orchideás-réten" szép állománya van a sárga palkának (Cyperus flavescens). A fajt az Atlasz csak néhány kvadrátból jelzi, a Gödöllői-dombságból nem mutatja előfordulását.

Csilláros madártej (Ornithogalum refractum)

A csilláros madártej (Ornithogalum refractum) Budapest környékén nem olyan ritka, de adathiányos növény. A Gödöllői-dombságból nem volt még adata, pedig Veresegyház környékén elég gyakori.

Müller-nőszőfű (Epipactis muelleri)

A Müller-nőszőfűre (Epipactis muelleri) a Kelet-Cserhátban, Buják mellett bukkantunk rá Feleségemmel. Új a Cserhát flórájára.

Tömött zabfű (Helictotrichon compressum)

A tömött zabfű (Helictotrichon compressum) mindössze öt előfordulással szerepel az Atlaszban, ezt egy Cserhátra új adattal sikerült gazdagítani.

Csorbókák

Egyik nap munkába menet arra lettem figyelmes, hogy a vácrátóti botanikus kert előtt egy árokparton a Magyarországon honos négy csorbókafaj közül három is virágzik néhány négyzetméteren belül. A közeli Sződrákosi-patak és Tece-patak nádasaiban a negyedik fajjal is lehet találkozni. Ennek örömére közreadok egy rövid ismertetőt a hazai csorbókákról.

A csorbóka (Sonchus) nemzetség a fészkesvirágzatúak családjának (Asteraceae) Cichorieae alcsaládjába tartozik, amelyre jellemző, hogy a fészkeket csak nyelves virágok alkotják, a növények pedig tejnedvet tartalmaznak. A nemzetségbe egyéves, kétéves és évelő fajok tartoznak, melyek néhány kanári-szigeteki kivételtől eltekintve lágyszárúak. A levelek jellemzően tagoltak, vagy ha ép lemezűek, akkor is fogas vagy fűrészes szélűek. A virágok sárgák, a fészkek többesével alkotják a bugás vagy fürtös összetett virágzatot. A termés lapított, csőr nélküli kaszat. A repítőszőrök fehérek.

Szúrós csorbóka (Sonchus asper)

30-100 cm magas, egyéves növény. Levelei többnyire tagolatlanok, kemény, tüskés-fogas szélűek, fényes felületű élénkzöldek, merevek. A felső levelek kerek vagy szíves vállal szárölelők. Májustól októberig virágzik. Tápanyagban gazdag, üde gyomtársulásokban, szántókon, útszéleken fordul elő, országszerte elterjedt. További információkat olvashatunk róla a Gyomos blogban.

Szelíd csorbóka (Sonchus oleraceus)

30-100 cm magas, egyéves növény. A levelek lantosan vagy kacúrosan szeldeltek, puhák, szürkések, matt felületűek, puhán tüskés-fogas szélűek. A felső levelek nyilas vállal szárölelők. Szántóföldi és útszéli gyomnövényzetben él, országszerte gyakori. A Gyomos blog is ír róla.

Mezei csorbóka (Sonchus arvensis)

30-150 cm magas, évelő növény. Kúszó gyöktörzse legfeljebb fél cm átmérőjű. A szára nem szárnyas. A levelek finoman fogas szélűek, tagolatlanok vagy az alsók öblösen fogasak. A felső levél válla lekerekített, szárra simulóan szárölelő. A virágzat mirigyessége alapján két alfaját különítik el: subsp. arvensis sűrűbben, a subsp. uliginosus alig vagy nem mirigyes. Nedves réteken és gyomtársulásokban országszerte gyakori. A Gyomos blog erről sem feledkezik meg.

Mocsári csorbóka (Sonchus palustris)

1-3 méter magas, évelő növény. A szár a tövén szárnyas. A felső levelek tagolatlanok, az alsó öblösen hasogatottak. A felső levelek hegyesen elálló fülekkel szárölelők. A virágzat sok fészkű, sűrűn mirigyszőrös. Főleg a dombvidékeken és a Középhegységben elterjedt, nádasokban és magaskórósokban él. Védett faj (természetvédelmi értéke 5000 Ft), noha alacsony természetességű nádasokban is nagy tömegben léphet fel. Egy hónapja írt róla Molnár V. Attila.

További képek a Botanikai Fórumon érhetők el.

A fentiek közül a S. asper, a S. oleraceus és a S. arvensis közt figyeltek meg gyakrabban hibrideket, noha az ilyen egyedek gyakran terméketlenek vagy kevéssé életképesek. Itt egy cikk a három faj hibridjeiről: Hsien et al. (1972).

Magas tarackbúza (Elymus elongatus) Veresegyházon

Az előző télen Veresegyház külterületén, egy szántóföld és egy földút közti mezsgyén a magas tarackbúza (Elymus elongatus, szinoním nevei a The Plant List szerint itt) száraz kóróira bukkantam. A növényt igen jellegzetes virágzata és termete alapján akkor is sikerrel azonosítottam, de az állomány és a példányok tüzetesebb átvizsgálásához már nem voltak optimálisak a körülmények. Nemrég a feleségemmel virágozni láttuk a növényeket, így részletesebben szemügyre vehettem őket.

A magas tarackbúza 2 méteresre is megnő

Virágzata közelről

A magas tarackbúza akár 2 méter magasra is megnövő, zsombékokat képező pázsitfűfaj. A virágzata 10-30 cm hosszú, valódi kalász (a füzérkék közvetlenül a virágzati tengelyen ülnek). A füzérkék 5-12 virágból állnak, 12-25 mm hosszúak, gyakran kifelé görbülnek. A toklászok szálkátlanok, tompa csúcsúak. A levelek 2-5 mm szélesek, érdesek. Nyelvecskéje hártyásan felszakadozik. A többi hazai tarackbúzafajtól általában könnyen megkülönböztethető robusztus termete, zsombékos növekedése és ritkásan álló, nagy füzérkéi alapján.

Virágzata...

... és levélalapja

A magas tarackbúza a Földközi-tenger medencéjétől és Kelet-Európától a Kaszpi-tenger térségéig és az Arab-félszigetig őshonos, betelepítették Dél-Amerikába és Ausztráliába. Az első magyarországi adatai a XX. század második feléből származnak, és egészen 10 évvel ezelőttig az ismert hazai állományai egy kézen megszámolhatóak voltak. Ezek az adatok korábbi emberi behatás alatt álló, enyhén szikes gyepekből származnak az Alföldről, és esetükben vélelmezhető az faj természetes eredete, habár a témával foglalkozó botanikusok nézetei megoszlanak a kérdésről. A fajt ritkasága és sztyeppi jellege miatt védetté is nyilvánították (természetvédelmi értéke 5000 Ft). A XX. század végén az ipar potenciális energianövényként fedezte fel a magas tarackbúzát, és a 2000-es évek közepén többfelé megjelentek az országban a "Szarvasi-1 energiafű" néven jegyzett, alföldi és kelet-kaukázusi állományokból keresztezett fajta ültetvényei. Egy új fajta vagy hibrid termesztésének megkezdése egy új tájban mindig magában hordozza azt a kockázatot, hogy a termesztésből (szinte elkerülhetetlenül) kikerülő példányok kedvezőtlen hatást gyakorolnak a természetes élő és élettelen környezetre. Ez a gyanú az energiafű termesztésbe vonása kezdetén is fennállt, s azóta úgy tűnik, igazolást is nyert. Az utóbbi években az Alföldön egyre több helyen jelezték a magas tarackbúza új előfordulását, tartós megtelepedését, helyenként tömegessé válását. Igen valószínű, hogy ezek az új előfordulások az energiafű magjainak kiszóródásával jöttek létre, gyakran utak mentén. A "kivadult" energiafű természetközeli állapotú gyepekben, pl. az Alföldön tipikusan mezsgyéken fennmaradt löszgyepekben, is képes megjelenni, ezért invazív növénynek (vagy özönnövénynek) tekinthető. Az energiafű egy másik természetvédelmi veszélyt is hordoz: hozzájárulhat a magas tarackbúza esetlegesen őshonos állományainak genetikai leromlásához. A kivadulásra való hajlam és a genetikai szennyezés esélyének tükrében az eddig ismert előfordulások őshonossága is kétes megítélésű. A Flóraatlasz az első néhány adatot bizonytalan eredetűnek, az újabbakat adventív megjelenésnek tartja, az itt bemutatott lelőhely minden bizonnyal az utóbbiak közé sorolandó.

A Flóraatlaszban egy közép-dunántúli (nagyjából a Bársonyos tájegységhez sorolható) négyzet mellett az Alföld különböző részeiről vannak előfordulásai. A veresegyházi adat így a hazai elterjedés északnyugati peremére esik, a legközelebb a Kiskunságból és Jászságból írja a könyv. Az új adat egy most íródó florisztikai közleményben fog megjelenni.

FRISSÍTÉS: Olvasóim kiegészítései szerint az Elymus elongatus a Flóraatlaszban közöltnél már jóval szélesebb körben elterjedt.

Néhány irodalom a fajról

Bagi I. & Székely Á. (2006): Az Elymus elongatus (Host) Runemark, magas tarackbúza előfordulása a Kiskunság déli részén - a korábbi lelőhelyek rövid áttekintés. Botanikai Közlemények 93: 77-92. PDF

Clayton, W.D., Vorontsova, M.S., Harman, K.T. and Williamson, H. (2006 onwards). GrassBase - The Online World Grass Flora. http://www.kew.org/data/grasses-db.html, Elymus elongatus

Nótári K. & mtsai. (2011): A Szarvasi-1 energiafű (Elymus elongatus subsp. ponticus 'Szarvasi-1' energiafű) inváziója Szarvas környékén. NyME Kari Tudományos Konferencia, 2011. október 5., Konferenciakiadvány 255-259. oldal PDF

Néhány érdekes növény a Cserhátból

Az alábbi összeállításban néhány olyan érdekesebb növényfajt mutatok be, amelyekre a Cserhát délnyugati részein találtam rá az elmúlt hetekben.

Janka-sallangvirág (Himantoglossum jankae)

Janka-sallangvirág (Himantoglossum jankae)

Janka-sallangvirág (Himantoglossum jankae)

A Janka-sallangvirág faji különállására az utóbbi évek taxonómiai vizsgálatai világítottak rá (Molnár V. et al. 2012, Sramkó et al. 2012), korábban a hazai állományait a Krím-félszigetről leírt bíbor sallangvirághoz (H. caprinum) sorolták. A Balkán-félszigeten és Kis-Ázsiában elterjedt fajnak Magyarországon a Dunántúli-középhegység több pontján, a Naszály környékén és Baranyában vannak ismert előfordulásai. Rendszerint kissé bolygatott vagy pionír jellegű felszíneken, száraz gyepekben és erdőszegélyekben fordul elő. Fokozottan védett.

Zöldellő törpezanót (Chamaecytisus virescens)

Zöldellő törpezanót (Chamaecytisus virescens)

A selymes törpezanót alakkörébe (Chamaecytisus austriacus agg.) tartozó taxont korábban különböző neveken és különböző taxonómiai szinteken (varietas, alfaj, faj) említették. Több más problémás törpezanót mellett ezt a fonalat is Pifkó Dániel (2004) göngyölítette fel Magyarországon, javasolta a faji rangon történő megkülönböztetést, közölte a fajcsoport határozókulcsát és az elterjedési adatokat. Az Új Magyar Füvészkönyvben már megtalálható a faj, de a korábbiakból hiányzik, talán ennek is köszönhető, hogy még mindig egy viszonylag kevéssé ismert növénynek tekinthető a hazai botanikusok között. A Budai-hegységtől a Zemplénig fordul elő, főleg löszgyepekben, sztyeppréteken él, a Cserhátban sem ritka ezeken az élőhelyeken.

Hengeresfészkű peremizs (Inula germanica)

Löszgyep hengeresfészkű peremizzsel, zöldellő törpezanóttal és magyar kutyatejjel

Hengeresfészkű peremizs (Inula germanica)

Löszgyepek karakterfaja, előfordulási helyei többnyire maguk is értékes, védendő élőhelyek, ezért a faj is törvényes védelmet élvez.

Nyúlánk sárma (Ornithogalum brevistylum)

Nyúlánk sárma (Ornithogalum brevistylum)

A látványos küllemű nyúlánk sárma (vagy nyúlánk madártej) minden bizonnyal nem ritkasága miatt lett védett, ugyanis a jó állapotú szárazgyepek, sztyepprétek mellett bolygatott gyepekben, mezsgyéken és parlagokon is előfordul, helyenként tömegesen.

Ebtippan (Agrostis canina)

Ebtippan (Agrostis canina)

Ez a pázsitfű változó vízellátottságú, főleg láposodó réteken fordul elő. A Flóraatlasz szerint a Dunántúl nyugati részéről, az Északi-középhegységből (főleg a Mátrától keletre) és az Észak-Alföldről vannak adatai. A Cserhát Naszályhoz közeli részéről nem mutatja az előfordulását, ezért külön öröm számomra, hogy rátaláltam.

Sárga rezeda (Reseda luteola)

Sárga rezeda (Reseda luteola)

Közeli rokonához, a vadrezedához (Reseda lutea) hasonlóan útszéli gyomnövényzetben, néha legelőkön vagy szántókon fordul elő, de annál sokkal ritkább. Abból a flóratérképezési kvadrátból ennek a fajnak sem volt adata, ahol megtaláltam, de a Cserhát más részéről ismert.

Idén sem találtam az ágas holdrutát a Mecsekben

Az ágas holdrutát (Botrychium matricariifolium) az ezredfordulón kihaltnak tekintették Magyarországon, miután korábban ismert termőhelyein (a Kőszegi-hegységben, a Zalai-dombságban, a Balaton-felvidéken, a Zempléni-hegységben) eltűnt, és máshol sem került elő évtizedeken keresztül (ld. a Vörös Listát). 2008 júniusában nagy meglepetésemre és örömömre a Mecsekben, a kisújbányai rétek felvételezésekor, egy mintakvadrátomban megtaláltam a kígyónyelvfélék családjába (Ophioglossaceae) tartozó haraszt egy példányát. A begyűjtése törvénysértő és etikátlan lett volna, ezért csak fotóval dokumentáltam az előfordulást. Erről a (talán nem túlzás azt állítanom, hogy) kisebb szenzációnak számító florisztikai felfedezésről írtam az egyik első (meglehetősen "zsenge") tudományos közleményem, amely 2009-ben jelent meg az Acta Botanica Hungarica folyóiratban.

Ágas holdruta (Botrychium matricariifolium)
Hosszúhetény-Kisújbánya, 2008. június 4.

A megtalálás óta többször, így idén is, kerestem a fajt az egykori lelőhelyen - sajnos eredménytelenül. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy nem is volt jelen, mivel a kis termetű, talaj feletti levelet nem minden évben fejlesztő holdruták terepi megtalálása nem könnyű, és nekem csak a korábbi előfordulás közvetlen környezetének átvizsgálására volt időm.

A gyepen az elmúlt években sokféleképpen gazdálkodtak: hol lekaszálták, hol legeltették, és lehetett olyan év is, amikor egyik sem történt. Idén május közepén marhalegelés egyértelmű nyomai látszottak. Ez némi bizakodásra adhat okot, hiszen tapasztalatom szerint a legeltetett, üde gyepek alkalmas élőhelyek lehetnek a holdruták számára. Az azonban bizonyos, hogy a megtelepedést számunkra nehezen vizsgálható tényezők is meghatározzák: azon gombák jelenléte, amelyekkel a holdruták mikorrhiza-kapcsolatot létesítve felveszik a tápanyagot. Mindenesetre a legelés jótékony hatását látom abban, hogy egy korábbi látogatásom óta jelentősen visszaszorult a gyepen terjeszkedő siskanádtippan (Calamagrostis epigeios), viszont agár-sisakoskosborból (Anacamptis morio) többet találtam, mint korábban. Remélem, hogy hamarosan újra előkerül az ágas holdruta is, és a kisújbányai adat nem csak a véletlenszerű, eseti megjelenések számát gyarapítja.

Az alábbiakban közreadok néhány friss fotót a lelőhelyről és az ott élő fajokról.

A kisújbányai gyepek

A rövidre legelt gyepben tömeges a Trifolium campestre

Rigószegfű (Moenchia mantica)

Közönséges ínfű (Ajuga genevensis)

Agár-sisakoskosbor (Anacamptis morio)

Az ágas holdrutáról 2015-ben született egy bejegyzés a Botanikai Fórum blogján.