Tudományra új tyúkhúrfaj Közép-Európában: Stellaria ruderalis

Még a növényvakságos bejegyzések kapcsán emlegettem, hogy a pitypangot "mindenki ismeri", valójában azonban kimondottan problémás jószágról van szó: amit pongyola pitypangként ismerünk, az rengeteg, tudományos állásponttól függően akár több száz kisfajból álló taxoncsoport. Közel sem ennyire drámai, kicsit mégis hasonló a helyzet a tyúkhúrral (Stellaria media agg.). Mindenki látott már tyúkhúrt, ez az egyik első növény, amely még a városi parkok bokrai alatt is zöldül kora tavasszal, nagyanyáink ezzel etetik/etették a baromfit, hobbimadarasok pedig a papagájt.

A tyúkhúrok alacsony növésű, rendszerint tövüktől elágazó, ősszel-télen csírázó egyévesek. A szegfűfélék családjának (Caryophyllaceae) tagjaként viselik a család jellemző bélyegeit, melyek közül a legfeltűnőbb a keresztben átellenes levélállás és az öttagú virág. A levelek tojásdadok vagy elliptikusak, többé-kevésbé hegyes csúcsban végződnek, ép lemezűek és ép szélűek, alul kocsányosak, fentebb ülők. A szirmok szabadok, mélyen kéthasábúak, fehérek, vagy hiányoznak. A toktermésben barnás, kerekded, bibircses magok találhatók. A tyúkhúrok a bolygatott, tápanyagban közepesen gazdag és gazdag termőhelyek növényei. Ezen belül előfordulnak útszéleken, kerti és vetési gyomnövényzetben, erdőkben. A tél elmúltával kezdenek nyílni, a virágzás java áprilisra esik, de gyakorlatilag egész évben lehet velük találkozni.

A jelenlegi taxonómiai feldolgozások három tyúkhúrfajt jeleznek Európából. Tavaly decemberben jelent meg cseh kutatóktól egy cikk, amelyben morfológiai és genetikai vizsgálatokat végeztek közép-európai országokban gyűjtött tyúkhúrokon. A korábban leírt három faj (Stellaria media s.str., S. neglecta, S. pallida) mellett sikerült azonosítaniuk egy negyediket, amely a S. pallida és a S. neglecta közti hibridizációból származik. Stellaria ruderalis néven írták le, és a hazai herbáriumi lapok áttekintése során ki is mutatták Magyarországról. Az adat konkrétan a Kisalföld keleti részéről való, de nincs kétségem afelől, hogy még sok helyről előkerül majd. A négy faj egyszerűsített határozókulcsa eszerint a következő:

Törpe tyúkhúr (Stellaria pallida)

Törpe tyúkhúr (Stellaria pallida)

Törpe tyúkhúr (Stellaria pallida) magja

(1a) A szirmok hiányoznak vagy legfeljebb 1/3 olyan hosszúak, mint a csészelevelek. A magok legfeljebb 1 mm hosszúak... Törpe tyúkhúr (Stellaria pallida)

<35 cm magas, rendszerint tömött virágzatú, sárgászöld növény, rendszerint 2-3 porzóval, a magok (világos-)barnák, a magok felszínén rövid bibircsekkel.

(1b) A szirmok általában megvannak, a hosszuk legalább a csésze hosszának 2/3-a, a magok általában 1 mm-nél hosszabbak... (2)

Kövér tyúkhúr (Stellaria neglecta)

(2a) A porzók száma (8-)10, a szirmok olyan hosszúak, vagy kicsit hosszabbak, mint a csészelevelek, a virágkocsányok elég vékonyak, 0.16-0.24 mm vastagok.... Kövér tyúkhúr (Stellaria neglecta)

<80 cm magas, zöld növény. A virágzat laza, a virágzat ágainak első internódiumai hasonló hosszúságúak, a mag sötétbarna, a felszínén hosszúkás, hengeres bibircsekkel.

(2b) A porzók száma általában <8, a szirmok olyan hosszúak, vagy rövidebbek, mint a csészék, a virágkocsányok nem olyan vékonyak (0.16-)0.24-0.40(-0.48) mm... (3)

(3a) A mag bibircsei hengeresek, hosszabbak a szélességüknél, a felső részük felszínén kevés papillával, vagy papillák nélkül... Stellaria ruderalis

<80 cm magas, többé-kevésbé sárgászöld növény, a virágzat eleinte tömött, a virágzat ágainak első internódiumai nem feltűnően különböző hosszúságúak.

(3b) A mag bibircsei rövidek, lapos vagy lekerekített tetejűek, néha kissé hengeresek, általában olyan magasak, mint szélesek, a felső részükön elszórtan vagy sűrűn papillásak... Közönséges tyúkhúr (Stellaria media)

<50 cm magas, de gyakran alacsony és elfekvő, (sötét-)zöld növény, a virágzat nem tömött, a virágzat ágainak első internódiumai jelentősen eltérő hosszúak.

Közönséges tyúkhúr (Stellaria media)

Amint látható, egy erősebb nagyító, vagy inkább egy mikroszkóp jól fog jönni a határozáshoz. Emellett érdemes több példányt megnézni egy állományból, mert a tyúkhúrok morfológiai plaszticitása nem elhanyagolható. Ugyanakkor a szerzők is figyelmeztetnek, hogy a négy faj közül több is előfordulhat ugyanazon a bolygatott élőhelyen.

Jobbról S. pallida, balról akár S. ruderalis is lehetne, de ez már titok marad

Csekély tapasztalatom szerint a S. pallida egy aránylag karakteres, elég jól felismerhető növény. A tömött virágzatról és a sárgászöld színéről már messziről gyanút foghatunk, amit a szirmok gyakori hiánya és a 2-3 porzó igazolhat közelebbi szemrevételezés esetén. A többiek egy fokkal nehezebbek, persze, biztosan azokra is rá tud állni az ember szeme.

Az időjárás most még nem sok jót ígér, de a tyúkhúrok izgalmas kora tavaszi témát nyújtanak a hosszú tél során "kiéhezett" botanikusnak. A fagyok felengedése után nem sokkal már virágoznak, és ha kitart a jó idő, nem sokára termést is érlelnek. Megérdemlik a figyelmet!

Forrás:

Lepší M., Lepší P., Koutecký P., Lučanová M., Koutecká E. & Kaplan Z. (2019) Stellaria ruderalis, a new species in the Stellaria media group from central Europe. – Preslia 91: 391–420.

Abstract

A new allotetraploid species in the Stellaria media group, S. ruderalis M. Lepší, P. Lepší, Z. Kaplan & P. Koutecký, which is possibly of hybridogenous origin between S. pallida and S. neglecta, is distinguished and described based on a biosystematic revision of the S. media group. A suite of biosystematic techniques, including molecular (internal transcribed spacer sequencing), karyological (chromosome counting, flow cytometry), multivariate morphometrics and phenological observations, was used to assess the variation in this species group and determine the taxonomic status of the species. All the methods employed produced similar results and supported the delimitation of four species within the Stellaria media group in central Europe: Stellaria ruderalis (2n = 4x = 44), S. pallida (2n = 2x = 22), S. neglecta (2n = 2x = 22) and S. media s. str. (2n = 4x = 40). Stellaria ruderalis is a winter annual growing mainly in disturbed ruderal open or semi-open communities. This species’ broad ecological amplitude allows it to commonly co-occur with its three related species. It is probably a widespread species in southern and central Europe. It is currently spreading in the northern part of central Europe. Photographs of the type specimen and individuals of the new species in situ are presented. Scanning electron micrographs of seeds, microphotographs of seeds and mitotic chromosome spreads and a key for the identification of all four species are provided.

Keywords: Caryophyllaceae, flow cytometry, internal transcribed spacer (ITS) sequencing, karyology, multivariate morphometrics, Stellaria media agg., taxonomy

Meghívó - Növényökológus és botanikus doktoranduszok találkozója

2018. október 26-28-án kerül sor a csehországi Telčben az "8th Meeting of PhD students in Plant Ecology and Botany" nevű találkozóra. A "mini-konferencia" célja, hogy a doktoranduszi kutatásaik idején, főleg annak első éveiben járó hallgatók gyakorolják a nemzetközi, angol nyelvű szereplést. A résztvevők főleg a V4-es országok fiataljai, tehát csehek, szlovákok, lengyelek és magyarok szoktak lenni. Hallgatók csak előadással jelentkezhetnek, de nagy előny, hogy az előadásnak egyáltalán nem kell tartalmaznia eredményeket (hiszen egy kezdő doktorandusznak honnan is lennének eredményei), elég elmondani a terveket, kérdéseket. A résztvevők közt tapasztaltabb kutatók is vannak, akik igyekeznek segíteni a hallgatóknak. Nagyon jó hangulatú találkozó szokott lenni, ezért a doktoranduszokat és a védés előtt álló fiatal növényökológusokat, botanikusokat biztatom a jelentkezésre. A családias hangulatú, kötetlen konferenciának a 6. és 7. alkalmáról már írtam itt, illetve itt.

Telč
(fotó: wikipedia.org)

A konferencia első körlevele letölthető itt, benne van a jelentkezési lap linkje. A magyarországi jelentkezők jelezzék szándékukat Botta-Dukát Zoltánnak is a kiutazás megszervezése érdekében!

PLADIAS: a cseh flóra és vegetáció online adatbázisa

Elindult a PLADIAS (Plant Diversity Analysis and Synthesis Centre) nevű online adatbázis, amely a cseh flóráról és vegetációról közöl minden elképzelhető információt. Nem tudok hasonló mértékben átfogó, igényes kidolgozású, tudományosan alátámasztott, nyilvános adatbázisról, tényleg hatalmas elismerés a cseh kollégáknak érte! Láthatóan sokan dolgoztak rajta, és a felmutatott szakmai kompetencián túl ez nem kis szervezési és együttműködési készséget feltételez. A munka három intézmény összefogásaként folyt: ezek a Masaryk Egyetem Botanikai és Zoológiai Tanszéke (Brno), a Cseh Tudományos Akadémia Botanikai Intézete (Průhonice) és a Dél-Bohémiai Egyetem (České Budějovice) voltak. A honlap a cseh flóra minden tagjáról tartalmaz felismerést segítő, határozóba illő fényképeket, részletes morfológiai, életmenet- és elterjedési információkat (utóbbit aktuális flóratérképezés alapján is), még egy cseh határozó megfelelő oldalai is be vannak linkelve PDF-ben. A vegetációról minden szüntaxonhoz diagnosztikus fajokat, leírást, elterjedési térképet és fotókat találunk. Ezeken kívül fent van a teljes cseh flóralista, az ország fitogeográfiai felosztása (képként vagy GIS rétegként letölthető), az élőhelytípusok fajkészletei, és még sok-sok érdekes összefoglaló adattábla fajokról, szüntaxonokról. Az összes flóratérképezési kvadrát fajlistája lekérdezhető. Tényleg példátlan információforrás, és mindez szabadon elérhető! Az egész honlap csehül és angolul olvasható. Reméljük, Magyarországon is elkészül valami hasonló, talán 1-2 évtizeden belül!

Néhány képernyőfelvétel ízelítőül:

A sóvirág a cseh flórában

Tavaly nyáron, az IAVS konferenciára menet, Brno közelében cammogtunk a kisbusszal a cseh autópályán vácrátóti és debreceni kollégákkal. A kocsiból észrevettem egy éppen virágzó sóvirágot (Limonium gmelinii) az útszélen. Magyarországon ez nem számítana különösebben érdekesnek, mivel szikes pusztáinkon helyenként tömeges ez a faj, és elég sok sziki fajunk terjedésnek indult az útszegélyeken a műutak sózása miatt. Néhány másodperc múlva viszont leesett a tantusz, hogy a szikes élőhelyekben szűkölködő Csehországban ez közel sem triviális, és a buszban ülő kollégák is megerősítették az adat potenciális érdekességét.

Magyar sóvirág (Limonium gmelinii subsp. hungarica) a Hortobágyon

Sóvirág virágzás előtt

A konferencián első utam Jiři Danihelkához, a Masaryk Egyetem herbáriumának kurátorához vezetett. Ő megerősítette, hogy az adat valóban érdekes, az utóbbi néhány évben került elő a faj Brno környékén forgalmas közutak, főleg autópályák szegélyein, de eddig nem publikálták. Megadtam neki a hozzávetőleges koordinátákat, ezek után ő kereste terepen, illetve a korábbi adatok szerzőivel is felvette a kapcsolatot. Az így felgöngyölített szálakból pedig most jelent meg egy cikkünk, amelyben a sóvirág csehországi adventív megjelenéséről számolunk be. Azt feltételezzük, hogy a sóvirág Magyarországról érhette el Csehországot, bár ezt bizonyítani nem tudjuk. A közlemény ingyenesen elérhető az interneten, azonban a potenciális olvasótábort bizonyára jelentősen megszűri az a körülmény, hogy csehül íródott (emiatt még én sem olvastam). Az összefoglalót és az ábraaláírásokat viszont angolul is megadtuk.

Kocián, P., Danihelka, J., Lengyel, A., Chrtek jun., J., Ducháček, M. & Kúr, P. (2016): Limonka Gmelinova (Limonium gmelinii) na dálnicích České republiky / Limonium gmelinii on the motorways in the Czech Republic. Acta rerum naturalium 19: 1-6.

Abstract: The paper describes finds of Limonium gmelinii on the D1 and D2 motorways in southern Moravia (south-eastern part of the Czech Republic). Limonium gmelinii is a plant of continental halophytic vegetation, such as saline steppes and marshlands, with a large distribution range extending from south-eastern Europe over southern Ukraine, south-eastern European Russia to southern Siberia in the east and some parts of Central Asia in the south. It is reported here for the first time as a naturalized alien species of the Czech flora. Until now it has been known from four sites, of which one is situated on the D1 motorway near the village of Ostrovačice, west of the city of Brno (first recorded by J. Danihelka in 2009), and three on the D2 motorway southeast of Brno, near the villages of Otmarov, Opatovice and Rakvice (first recorded by P. Kocián in 2013 but already recognizable on Street View photographs of Google Maps from August 2009). The Ostrovačice site, harbouring a single specimen, is the only place where L. gmelinii is found at the road verge under steel beam barriers. At the remaining three sites, in contrast, plants are always found in the central reservation. While the population near Rakvice consists of up to 40 flowering specimens, the populations near Opatovice and Otmarov are less numerous, consisting of about 5 and 2 flowering individuals, respectively. The identification of our specimens (deposited at BRNU and OL) as L. gmelinii seems to be almost certain; however, we refrained from identification to the microspecies level (as L. hungaricum or L. hypanicum, both described by M. V. Klokov) because the infraspecific variation of L. gmelinii is insufficiently known. We assume that the seeds of L. gmelinii were introduced to the Czech motorways via international traffic from Hungary but this assumption is based solely on geographic considerations and cannot be supported by any other arguments. This may have happened as soon as in the early 2000s, and now the species seems to be naturalized and about to spread. However, it will most likely remain confined to motorway central reservations and verges of main roads because of its specific habitat requirements.

Key words: Plumbaginaceae, alien species, neophyte, halophyte, Czech Republic, Central Europe, phytogeography, motorway