65. IAVS szimpózium, Ausztrália

2023. augusztus 27. és szeptember 9. között az International Association for Vegetation Science (IAVS) éves szimpóziumán jártam az ausztráliai Új-Dél-Walesben. A kétnapos repülőút után először az egyhetes szimpózium előtti tanulmányi kiránduláson vettem részt. Ezen az úton a konferenciaszervezők bemutatták a résztvevőknek a környékbeli növényzet változatosságát. A terepi látnivalók igen sokszínűek voltak. Magukban foglalták a szubtrópusi és mérsékelt övi esőerdőket, köztük érintetlennek mondható állományokat, a tengerparti növényzetet, valamint kaptunk betekintést a helyi növényi inváziókba is. A kutatásom szempontjából mindenképpen tanulságos volt látni, ahogyan a jórészt Európából betelepített gyepi fajok a táji szinten gyakorolt külterjes legeltetéssel gyakorlatilag önálló ökoszisztémát alakítottak ki egy olyan kontinensen, ahol a taposó-legelő négylábúak (pl. szarvasmarha, birka, ló) teljesen hiányoztak. Szintén tanulságos volt viszontlátni itt a hazánkban elterjedt legelőgyomokat (pl. Cirsium vulgare) és útszéli gyomokat (Anagallis arvensis, Euphorbia peplus). Ausztrália élővilága a több százmillió éves, nagyfokú elszigeteltség miatt nagyon gazdag bennszülött kládokban. Az elszigeteltség miatt azonban a biológiai inváziók is igen drasztikusan hatottak, amikor a 18-19. században a többi kontinenssel való kapcsolat felélénkül. Jelenleg a Magyarországon kedvelt dísznövény, sétányrózsa (Lantana camara) inváziója jelenti az egyik legsürgetőbb veszélyt. E faj sokféle üde, főleg erdő élőhelyen terjed, irtását kézzel és vegyszerrel végzik. Mellette számos egyéb behurcolt fajjal találkoztunk, pl. Bidens pilosus, Ageratum houstonianum, Ligustrum lucidum, Emilia javanica, Ageratina adenophora. De természetesen a szűkebb kutatási témámtól függetlenül is lenyűgöző volt a korábban csak könyvekből és természetfilmekből ismert állatok és a változatos és meglehetősen bizalmas madarak látványa.

A konferencia szeptember 3-án kezdődött Coffs Harbour városban. Én az alábbi előadással szerepeltem:

Lengyel Attila & Botta-Dukát Zoltán: Guiding through between-community functional dissimilarity measures

Abstract - One of the effective tools to study the variation between communities is the use of pairwise dissimilarity indices. Besides species as variables, the involvement of trait information provides valuable insight into the functioning of ecosystems. In recent years, a variety of indices have been proposed to quantify functional dissimilarity between communities. These indices follow different approaches to account for between-species similarities in calculating community dissimilarity, yet they all have been proposed as straightforward tools.

In this paper, we review the trait-based dissimilarity indices available in the literature and identify the most important conceptual and technical properties that differentiate among them, and that must be considered before their application.

We identify two primary aspects that need to be considered before choosing a functional dissimilarity index. The first one is the way communities are represented in the trait space. The three main types of representations are the typical values, the discrete sets using the combination of species×sites and species×trait matrices, and the hypervolumes. The second decision is the concept of dissimilarity to follow, including two options: distances and disagreements. We use the above scheme to discuss the available functional dissimilarity indices and evaluate their relations to each other, their capabilities, and accessibility.

Emellett az alábbi elektronikus posztert mutattam be:

Lengyel Attila & Rigó Attila: Testing the main and interaction effects of invasive herbs on community diversity

Abstract - Invasions of alien plants are known to reduce the diversity and functioning of resident communities. Even though the spread of multiple invasive species in the same community is relatively common, the interaction between their effects gained attention relatively recently. Asclepias syriaca, and Solidago species (incl. S. gigantea and S. canadensis) are high-concern invasive herbs on Hungarian sandy old-fields. In this study, we examined how their cover is related to taxonomical and functional diversity of the resident plant communities, also accounting for the interaction effect between Asclepias and Solidago.

We sampled vascular plant composition and percentage cover in 80 plots of 4 sq-m on four old-field sites. We assembled trait data for canopy height, seed mass, specific leaf area, bud bank and vegetative spread for all species. We modelled species richness, community completeness, community weighted mean for each trait separately and Rao’s quadratic entropy for each trait and all combined as functions of Asclepias cover, Solidago cover and their interaction term.

Solidago cover had a negative main effect on species richness and community completeness, while Asclepias had no significant effect. Both invasive species had a weak effect on functional composition and diversity. The interaction effect was never significant.

Solidago cover decreased resident plant diversity; however, the filtering effect of Solidago cannot be explained by the traits involved in the analysis. Interaction between Asclepias and Solidago cover has no significant effect.

A konferencia programja elérhető itt: https://iavsaustralia2023.com/program/

Az utazást és a konferenciarészvételt az NKFIH PD 138859 pályázata támogatta.

Néhány fotó az útról:

Az előadásom (Sonkoly Judit fotója)

A magyar csapat egy része (Botta-Dukát Zoltán, Török Péter, Lengyel Attila, Sonkoly Judit fotóján)

Bidens pilosus, egy gyakori idegenhonos faj

A digitális poszterem első ...

... és második diája

Konferenciakiránduláson egy regenerálódó keménylombú erdőben

Dűnenövényzet

Kék lugasépítő

Gondwana Rainforest Nature Reserve, a 100 millió éves esőerdők egyik utolsó menedéke

Hegyi esőerdő

Az erdőket súlyosan veszélyezteti az erdőirtás. A kivágott eukaliptuszfák nagy részét villamosenergia fejlesztése, "zöld energia" nyerése céljából égetik el.

Tengerparti fenyér

Szubtrópusi esőerdő

Koalamama és kicsinye

Prezentációk a 12. Magyar Ökológus Kongresszuson

A héten rendezték a 12. Magyar Ökológus Kongresszust Vácott. Ez a hazai ökológus szakma három évente esedékes, legnagyobb találkozója. A konferencián egy előadást tartottam, illetve három prezentációban szerepeltem társszerzőként.

Lengyel Attila, Barabás Sándor, Berki Boglárka, Csecserits Anikó, Gyalus Adrienn, Kabai Melinda, Lhotsky Barbara, Rédei Tamás, Ónodi Gábor, Botta-Dukát Zoltán

A véletlen szerepe a kiskunsági gyepek térbeli szerveződésében a fajok és a növényi jellegek tükrében

Az élő közösségek térbeli szerveződése a közösségi ökológia egyik „örökzöld” témájának tekinthető. Fő kérdése, hogy a térbeli közelség milyen mértékben határozza meg a lokális közösségek összetételét, ez milyen mechanizmusokra vezethető vissza és mennyire köszönhető más környezeti tényezők térbeli strukturáltságának. Kutatásunkban azt vizsgáltuk, hogy hogyan változik a térbeli véletlenszerűség („megjósolhatatlanság”) a produktivitási grádiens mentén. Ehhez a ’distance decay’ modellt alkalmaztuk.

Az elmúlt években három kiskunsági mintaterületen felvételeztünk 4 m2-es kvadrátokban különböző gyepeket a produktivitási grádiens mentén, a nyílt homokpusztagyeptől a magassásos és mocsári magaskórós társulásokig. A mostani vizsgálatba 369 felvételt vontunk be. A fajokhoz jellegadatokat is rendeltünk a lombozat magasságára, fajlagos levélterületre (SLA), magtömegre, vegetatív terjedésre és az első virágzási időre vonatkozóan. A felvételekhez terepi NDVI-értéket becsültünk, amit a produktivitás közelítő értékeként használunk. Kiszámoltuk a felvételek közötti kompozíciós disszimilaritást a jellegadatok figyelembevételével és anélkül, valamint a kettő kapcsolatát leíró funkcionális redundanciát.

A felvételpárok disszimilaritásait a térbeli távolságok függvényében modelleztük, majd a 0 távolságra jósolt disszimilaritást alkalmaztuk a térbeli véletlenszerűség becsléseként minden egyes felvételre külön. Ezután vizsgáltuk a becsült randomitás és az NDVI-értékek összefüggését.

A jellegadatokat figyelmen kívül hagyó véletlenszerűség nem mutatott egyértelmű trendet a produktivitás mentén. A jellegadatokkal azonban mindhárom mintaterületen csökkenő függvényt kaptunk, ezzel párhuzamosan nőtt a 0 távolságra becsült funkcionális redundancia. Ennek egy lehetséges magyarázata, hogy a bőségesebb források esetén a fajoknak nem kell akkora mértékben különbözniük egymástól a stabil együttéléshez, mint forráshiányos helyzetben, így nagyobb lehet a közösségek közötti átfedés a jellegeloszlásban. Ugyanakkor az is lehetséges, hogy a produktivitás növekedése többféle gyengén reguláló tényezővel jár együtt, s ezekre a növények többféle jelleggel válaszolnak. Mivel azonban a vizsgálatba csak korlátozott számú növényi jelleget vontunk be, magas produktivitás esetén nem tudtuk detektálni az összes válaszmechanizmust, a vizsgált jellegek köre pedig így egyre nagyobb átfedést mutat a közösségek között.

Szitár Katalin, Csőszi Mónika, Vaszócsik Vilja, Schneller Krisztián, Csecserits Anikó, Kollányi László, Teleki Mónika, Kiss Dániel, Bánhidai András, Jáger Katalin, Petrik Ottó, Pataki Róbert, Lehoczki Róbert, Halassy Melinda, Tanács Eszter, Kertész Miklós, Csákvári Edina, Somodi Imelda, Lengyel Attila, Gallé Róbert, Weiperth András, Konkoly-Gyuró Éva, Máté Klaudia, Keszthelyi Ákos Bence, Török Katalin

A zöldinfrastruktúra-hálózat kijelölésének módszertana és a fejlesztés lehetséges célterületei Magyarországon

Az EU Biodiverzitás Stratégia zöldinfrastruktúra koncepciója szerint a biodiverzitás megőrzése csak működő élőhelyhálózattal biztosítható. Hazánk egy KEHOP projekt zöldinfrastruktúra-fejlesztési elemének keretében alapozta meg a zöldinfrastruktúra-hálózat kijelölésének, értékelésének és fejlesztésének módszertanát. Ehhez vizsgálatainkban három szempont, az ökológiai állapot, a térbeli összekapcsoltság és a multifunkcionalitás (az ökoszisztéma-szolgáltatások szintje) ötfokozatú kompozit indikátorai alapján értékeltük hazánk ökoszisztémáit. Az ökoszisztéma-típusok meghatározásához a projekt 20 m × 20 m-es térbeli felbontású raszteres Ökoszisztéma-alaptérképét használtuk. Az ökológiai állapotértékeléshez a projekt fő felszínborítási típusai (mesterséges felszínek, agrárterületek, gyepek, erdők, vizes élőhelyek) ökoszisztéma-állapotértékelését, valamint a víztestek esetében a Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv víztestállapot-értékelését használtuk, amiből kompozitot képeztünk. A térbeli összekapcsoltságot a Vos-féle C-index módosított változatából és az effektív hálóméret indexből alkotott kompozitindikátorral, valamint a víztestek és pufferterületeik esetében a Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv víztestkategória-beosztásával jellemeztük. A multifunkcionalitást a projekt által értékelt és térképezett szabályozó/fenntartó és kulturális ökoszisztéma-szolgáltatás indikátoraiból képzett kompozitindikátor alapján értékeltük.

Az értékelés szerint hazánk területének 48%-a rossz, míg 4,9%-a kiváló ökológiai állapotban van, 1,3%-a rossz, míg 16,8%-a kiváló térbeli kapcsolatokkal rendelkezik, 38,5%-a rossz, míg 7,3%-a kiváló ökoszisztéma-szolgáltatás szintet mutat. Jelenleg az ország 49%-a tekinthető a három szempontból összességében megfelelőnek, így a jelenlegi zöldinfrastruktúra-hálózat részének. A javasolt hálózat 54%-a erdő, 11%-a vizes élőhely és felszíni víztest, 20%-a gyep, 5%-a szántó.

A kiváló ökológiai állapotú területeken elsősorban az állapot fenntartására érdemes helyezni a hangsúlyt, míg a rosszabb ökológiai állapotú területeket potenciális fejlesztési területnek tekintettük. A fejlesztési területeken belül lehatároltuk azokat a területeket, ahol javasolhatunk, és ahol nem javaslunk ökoszisztéma-váltást az állapotjavítás érdekében (utóbbit a természetközeli típusok esetében). A fejlesztési javaslat részeként a kiváló és jó ökológiai állapotú területek térbeli összekapcsoltságának javítását célzó tájökológiai folyosók lehetséges nyomvonalát is meghatároztuk a legkisebb költségű útvonal módszerével, ahol az ellenállás-térkép az átjárhatósággal volt fordítottan arányos.

Biró Marianna, Molnár Zsolt, Öllerer Kinga, Lengyel Attila, Ulicsni Viktor, Szabados Klára, Kiš Alen, Ranko Perić, Demeter László, Babai Dániel

Extenzív legeltetés hatása mocsaras élőhelyekre természetvédők és pásztorok élőhelyminőség-indikátorai alapján

A vizes élőhelyek legeltetése az elmúlt évszázadokban széles körben elterjedt volt Európában. A 20. század közepétől a legeltetés megszűnése egyre több helyen eredményezte a fennmaradó mocsarak biodiverzitásának csökkenését, mely elsősorban a magas termetű mocsári növények homogén állományokká záródása és a nyílt víz- és iszapfelszínek eltűnése miatt következett be. Napjainkban egyre több helyen legeltetik a náddal, gyékénnyel, sással benőtt mocsarakat, főként természetvédelmi kezelésként. Az ilyen típusú élőhelykezelésekhez együttműködés szükséges a természetvédelem szakemberei és a helyi területhasználók között, amely ezen érdekcsoportok élőhelyminőség-indikátoraira is épülhet.

Kutatásunk célja az volt, hogy azonosítsuk a természetvédők és pásztorok által preferált indikátorokat a legelt mocsarak élőhelyminőségére vonatkozóan, illetve megtudjuk, hogy ezek az indikátorok hogyan változnak a legeltetés intenzitásának függvényében. Első lépésként az indikátorok és változásaik preferált trendjének azonosítása céljából free-listing interjúkat készítettünk a két érdekcsoport tagjaival. A vegetációfelméréseket három kutatási helyszínen végeztük (Kunkápolnási-mocsár/Magyarország; Tőz mente/Románia; Boszut mente/Szerbia), helyszínenként 15 lokalitásban (ötfokú legelésintenzitási gradiens mentén, intenzitásonként 3–3 lokalitásban). A vegetációra vonatkozó attribútumokat minden lokalitásban 8–8 mintavételi körben mértük fel, és a legelésintenzitási gradiens mentén elemeztük.

A legelésintenzitás növekedésével mindhárom kutatási helyszínen szignifikánsan nőtt a nyílt víz- és iszapfelszínek aránya, illetve szignifikánsan csökkent az avar felhalmozódása, a magas mocsári növényzet aránya, továbbá a vegetáció magassága és összegzett borítása. Az alfa, béta és gamma diverzitás, illetve a védett/veszélyeztetett fajok és a ritka iszapfajok száma mindhárom helyszínen növekvő tendenciát mutatott a legelésintenzitás növekedésével. Terepi felméréseink szerint a 15 vegetációs attribútum 73%-ban a preferált trend szerint változott a legelésintenzitási gradiens mentén. A magas mocsári növények csökkenése és a nyílt felszínek növekedése mindkét csoport esetében fontos indikátor volt. A természetvédők számára az élőhelyminőség javulását jelző legfontosabb indikátorok ezeken kívül a védett növényfajok és a vízimadarak mennyiségének növekedése, illetve a növekvő habitat-heterogenitás volt, míg a pásztorok elsősorban a „jószágnak hasznos füvek” mennyiségének növekedését tartották még fontosnak. A legelésintenzitás erősödésével a természetvédelmi szempontból fontos nyílt felszínek aránya, a védett növényfajok és a ritka iszapfajok előfordulása egyaránt növekedett, a magas, homogén vegetáció és az avarfelhalmozódás pedig csökkent; ugyanakkor mindez együtt járt a pásztorok számára fontos „jószágnak hasznos füvek” mennyiségének növekedésével.

Megállapítható, hogy nem volt olyan indikátor, amely a két csoport számára ellentétes irányú preferált trendet mutatott volna, így a mocsarak legeltetése nem ütközik a két vizsgált csoport érdekeivel. A természetvédelmi kezelések tervezésénél figyelembe vehető a foltos, helyenként erős mocsári legeltetés, mely fontos lehet a biodiverzitás fenntartásában, és a vizsgált közép-európai tájakban hasznosnak mutatkozik a kezelést végző mindkét csoport, a pásztorok és a természetvédelem számára egyaránt.

Hegedüs Márk, Lengyel Attila, Tiborcz Viktor

A kúszó szentperje (Hierochloe repens) magyarországi nagyléptékű elterjedésének becslése

A kúszó szentperje (Hierochloe repens) a magyar flóra azon fajainak egyike, amelyről hiányos adatok állnak rendelkezésre az elterjedését illetően. Az említett hiányosság feloldása mellett szól az az érv, hogy a faj természetvédelmi státuszának megítélése országonként eltérő. Ezt bizonyítja az is, hogy a fajt Lengyelországban invazívként tartják számon, miközben Csehországban ”veszélyeztetett” besorolást kapott. Ugyan Magyarországon több élőhelyről is dokumentálták a H. repens előfordulását, de ez önmagában nem elegendő ahhoz, hogy a faj teljes hazai elterjedése kirajzolódjon.

A bemutatott hiányos ismeretek feloldása céljából a Beals Smoothing nevű módszerrel becsültem meg, hogy a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza (”Flóraatlasz”) egyes kvadrátjain mekkora valószínűséggel fordul elő a faj. A folytonos valószínűségi értékeket diszkrét kategóriákhoz rendeltem, amelyek értelmezhetőbb, kezelhetőbb információt szolgáltatnak arról, hogy mely területek a faj további potenciális élőhelyei.

Az elterjedési modell alapján készült térképen kirajzolódik, hogy a Hierochloe repens további, eddig nem dokumentált előfordulásaira a Gödöllői-dombság és környéke, a Kisalföld, Pesti-síkság, Tolnai-dombság, Kiskunság déli része, Velencei-hegység, Vértes, Visegrádi-hegység, Dunántúli-dombság területén lehet számítani. Az elterjedési modell eredményeit erősíti az, hogy a felsorolt területek többségére megfeleltethetőek a szakirodalom által bemutatott élőhelyi jellemzők, hiszen ezeken kevés kivétellel a száraz talaj és homokos, vagy löszös alapkőzet jellemző.

62. IAVS szimpózium, Bréma

A Nemzetközi Vegetációtudományi Társaságról (IAVS) már többször írtam. Mint általában, most is az évente megtartandó szimpóziumról terelődik rá a szó, amit idén július 14. és 19. között tartottak a németországi Brémában.

Bréma jelképe, a brémai muzsikusok szobra

A konferencián egy posztert mutattam be az alábbi címmel:

Lengyel, A. & Botta-Dukát, Z.: Silhouette width using generalized mean – a flexible method for assessing clustering efficiency

A tartalma gyakorlatilag megegyezett azzal a bírálat alatt lévő cikkünkkel, amelynek a preprint változatáról már írtam itt.

Minden második szimpóziumon az IAVS elnöksége a Humboldt-díjjal kitüntet egy kiemelkedő munkásságú ökológust. Az idei évben Pierre Legendre kapta, aki minden bizonnyal az egyik legnevesebb ma élő ökológus, elsősorban a statisztikai módszerfejlesztés terén elért eredményei miatt. A díjazott plenáris előadása egy "időbeli" béta-diverzitási indexcsaládról szólt, ami frissen jelent meg egy cikkében. A laudációjában Peter Minchin sok egyéb anekdota és karrierinformáció mellett bemutatta Legendre egy klasszifikációs cikkét 1994-ből, amelyben a skót whisky-k numerikus osztályozását végzi el. Külön érdekesség, hogy a cikkben már R-et használnak, amelynek az első hivatalos megjelenése a Wikipédia szerint 1995-ben történt. Legendre nagyságát mutathatja, hogy efféle paradoxonokat Chuck Norrisnak szokás tulajdonítani. :) Persze, a dolgot megmagyarázza, hogy maga az R fejlesztése már néhány évvel korábban megkezdődött. 

A konferenciakirándulások közül a Nyugati-Fríz-szigetek közé tartozó Spikeroog szigetet választottam. Itt tengerparti mocsári és dűnevegetációt láthattunk, a komppal megtett úton fókákkal is találkoztunk. Íme néhány kép az útról:

Fókafej a tengeren

Már cserjésedő homokdűne

Dűnére lépni tilos!

Tengerparti mocsári gyep

Árapály-zóna

A tengerparti mocsarak egy zónájában monodomináns faj az Elymus athericus

Eryngium maritimum

Homoktövis-borította dűnék

Cakile maritima

Pionír dűnevegetáció Elymus farctus-szal

61. IAVS szimpózium Montanában

Egy hónapja az Egyesült Államokban, a Montana állambeli Bozemanban jártam, a boziták rendezték ugyanis a Nemzetközi Vegetációtudományi Szövetség (IAVS) éves találkozóját, szám szerint a 61.-et. A rendezvény az érdekes szakmai tematika mellett a közeli Sziklás-hegységbe szervezett kirándulások miatt is vonzó volt. A konferencia honlapja elérhető itt. Az alábbi három prezentációban szerepeltem:

A. Lengyel, G. Swacha, Z. Kącki: Preliminary results from the trait-based numerical classification of Molinio-Arrhenatheretea grasslands in Poland

Descriptive vegetation science has witnessed rapid progress in the last decades due to the improvement of broad-scale electronic databases. Most synthetic works aimed to delimit vegetation types on the basis of numerical analysis of species composition of sample plots. Such classifications are often used as multi-purpose references of habitat types, since the diversity and composition of natural communities are known to determine general ecosystem properties. However, it has been recognized that focusing on species composition may fail to reveal certain patterns of vegetation that are strongly linked with the functioning of ecosystems. Instead of the taxonomic identities of species, their functional traits could offer more relevant information. Functional classifications are expected to have more general validity than speciesbased classifications because often the same traits respond to the same environmental gradients in very different places of the world due to convergent evolution. In contrast, species are dispersal-limited, thus their local abundances are informative only within their respective distributional limits. Our aim was to classify managed herbaceous vegetation on deep soils and temperate climate of Molinio-Arrhenatheretea syntaxonomical class in Poland on the basis of phytosociological relevés, plant trait data, and using numerical methods. A total of 19,995 vegetation plots representing all major grassland types of Poland were retrieved from the Polish Vegetation Database, from which a narrower subset of ca. 6061 Molinio-Arrhenatheretea relevés were resampled. Records of specific leaf area, canopy height, seed mass, clonality and bud bank were obtained from the LEDA and CLOPLA databases. Gaps in the species by traits matrix were filled using Bayesian probabilistic matrix factorization, thus we had measurements or estimates for over 900 species. Several methods for expressing between-plot dissimilarities, noise elimination, and grouping plots were examined. The tested combinations of methods resulted in very different classifications in terms of biological interpretability. Among the several trials, Rao functional dissimilarity index with noise elimination by principal coordinate analysis and Ward’s agglomerative clustering provided the biologically most relevant results. Although, this classification did not reproduce the hierarchy of the syntaxonomical categories at a coarse scale, at finer resolutions the main subtypes of Molinio-Arrhenatheretea were differentiated: mesic and wet hay meadows and pastures, marshes and wet grasslands rich in sedges, herb-dominated tall-forb vegetation, trampled and grazed grasslands. After the first promising results, more specific differences between types in individual traits are subject to further research.

Z. Kącki, G. Swacha, A. Lengyel, M. Chytrý, L. Tichý, E. Stefańska-Krzaczek, M. Czarniecka, J. Korzeniak: Multilevel formalized classification of grasslands (Molino-Arrhenatheretea) in Poland

One of the most important goals of contemporary vegetation science is to create a universal and consistent classification system of vegetation at least at continental scale. This goal is becoming more and more realistic with the advent of new numerical methods and intensive development of vegetation-plot databases around the world. Formalized vegetation classification can be achieved by creating Cocktail definitions of vegetation units. Multi-level formalized classification approach has been proposed for the first time by Janišová and Dúbravková (2010) under the name Hierarchical Expert System. This approach has subsequently been used to create formal definitions of higher vegetation units at the level of alliances or classes. Formal definitions of vegetation units developed so far comprised at most two hierarchical levels, while theoretical basis of vegetation classification according to Braun-Blanquet approach requires development of complete hierarchical systems. The goal of our study was to create a multi-level and nested hierarchical classification system comprising associations, alliances, orders and classes. This system requires the assignment of a relevé to an association to be allowed on condition that this relevé was matched by the definition of alliance, order and class. In order to create formal definitions of vegetation units we used the Cocktail method and methodological achievements of Bruelheide (1997, 2000) and Landucci et. al (2015). Formal definitions were created using two types of groups: sociological species groups and functional species groups. A sociological species group is recorded in a relevé if the relevé contains at least a half of species from the group. Functional species group is recorded in a relevé if total cover of species from the group exceeds the arbitrarily set threshold. Functional species groups include species with a diagnostic value of particular vegetation unit from a hierarchical system. In order to create a functional species group we grouped species based on expert knowledge and extensive phytosociological literature surveys. Multi-level expert system was developed for grassland vegetation of the class Molinio-Arrhenatheretea. We used 85,000 relevés from the Polish Vegetation Database and 9 500 from Grasslands in the Polish Carpathians database. The main focus was on mesic grasslands. We created formal definitions for 17 associations and their superior syntaxonomical units (alliances: Arrhenatherion, Polygono-Trisetion, Cynosurion and Poion alpinae, order: Arrhenatheretalia, class: Molinio-Arrhenatheretea).

W. Willner, J. Roleček, J. Dengler, M. Chytrý, M. Janišová, A. Lengyel, O. Demina, Z. Kącki, A. Korolyuk, A. Kuzemko, U. Šilc, Z. Stančić, K. Vassilev, S. Yamalov: Formal definition of associations using diagnostic species: a case study of European meadow steppes 

In 1910, the International Botanical Congress in Brussels defined the association as "plant community of definite floristic composition, uniform habitat conditions and uniform physiognomy". However, the question of what exactly is a "definite floristic composition" has puzzled vegetation scientists for almost a century. In recent decades, it has become clear that a floristic composition can only be considered "definite" if the membership of new plot records can be unambiguously determined on the basis of floristic assignment rules. In our case study, we aimed at establishing formal definitions for all associations of European meadow steppes, using a dataset of 34,173 plot records of dry and semi-dry grasslands of Central and Eastern Europe. Meadow steppes are semi-dry grasslands with a high portion of steppe species, i.e. of species with Siberian-Pontic-Pannonian distribution. In a first step, we classified the dataset into orders and alliances. As starting point, a TWINSPAN classification of the whole dataset was done and the diagnostic species of the main clusters were determined. The plots were re-assigned using formal definitions of the orders, and then the subset of the order Brometalia erecti, corresponding to all semi-dry grasslands of the study area, was again classified. On the basis of this second TWINSPAN classification, formal definitions of the alliances were established. Meadow steppes correspond to the alliance Cirsio-Brachypodion pinnati, which is distributed from Germany in the west to Russia in the East. Finally, we established formal definitions of all associations within this alliance. Associations were identified using (1) the TWINSPAN classification of the whole order, (2) TWINSPAN classifications of regionally restricted data sets (typically all Brometalia plots of one country) and (3) existing national classification schemes. All formal definitions were written in the expert system language of the JUICE program. Altogether, 6,742 plots were assigned to the Cirsio-Brachypodion pinnati. The expert system assigned 89% of these plots to one of 37 associations, while 11% of the plots remained unclassified. The formal definitions follow the logic of a determination key based on diagnostic species. Regional associations are particularly challenging since the constancy of geographical differential species is usually not high enough for them being present in all records of a region. Thus, a certain amount of miss-classified plots seems to be unavoidable unless associations are merged into rather heterogeneous units with very large distribution area. On the other hand, we suggest that sympatric associations should be clearly different in habitat conditions.

A kiránduláson a Yellowstone Nemzeti Park északi szomszédságában, a Yellowstone folyó völgyében jártunk, egy csapadékárnyékos területen, ahol a tengerszint feletti magasság (1000-2000 m) alapján várttól eltérően nem tűlevelű erdők, hanem Artemisia tridentata uralta préri a természetes növényzet. Persze, kicsit üdébb helyeken, illetve még magasabban azért előjön az erdő és a hegyi rétek zónája is. Néhány kép a kirándulásról.

Kiránduló csapatunk

Ürmös préri

Az északi oldalon előkerül az erdő

Szemben a Yellowstone Nemzeti Park hegyei

Legelés-kizárásos kísérlet

Villásszarvú antilop

"Ördögcsúszda"

A Yellowstone folyó

Stílusos terepi járgányunk

Legeltetett préri

1st International Conference on Community Ecology

Még szeptember végén rendezték az 1st International Conference on Community Ecology című találkozót Budapesten. A rendező a magyar kiadású Community Ecology folyóirat szerkesztői gárdája volt. A színvonalas konferencián számos nagyon érdekes és aktuális téma került "terítékre", mint például a diverzitás és a produktivitás közti összefüggés vagy az ökológiai hálózatok. Én az alábbi poszterrel szerepeltem:

További információ és képek a konferencia honlapján és Facebook oldalán.
A konferenciarészvételt a GINOP 2.3.3-15-2016-00019 projekt finanszírozta.

Flóra Konferencia 2016 (FRISSÍTVE)

Február 12 és 14 között a Magyar Természettudományi Múzeum ludovikai épületében került sor a XI. "Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás a Kárpát-medencében" nevű konferenciára. A "Flóra Konferencia" a kárpát-medencei botanikusok kétévente megrendezésre kerülő találkozója. A szervezők, az MTM Növénytár munkatársai, nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a konferenciát a szomszédos országok szakemberei számára is nyitottá tegyék, így erősödött a rendezvény nemzetközi jellege, ami az előadások és poszterek, valamint a szervezői információk egyre általánosabb magyar/angol kétnyelvű szövegezésében mutatkozott meg, s valóban, "szokatlanul" magas volt a külföldi résztvevők aránya. A rendezvény honlapja itt érhető el, lehet, hogy hamarosan lesznek fotók is.*

*Képes beszámoló olvasható a Múzeum blogján.

A konferencián egy előadást tartottam, továbbá egy előadásban és egy poszterben szerepeltem társszerzőként**:

Lengyel Attila, Bauer Norbert, Csiky János, Illyés Eszter (†), Király Gergely, Purger Dragica & Botta-Dukát Zoltán: Mezofil gyepek osztályozása és szüntaxonómiája Magyarországon. (Classification and syntaxonomy of mesic meadows of Hungary.)

Baráth Kornél, Lengyel Attila, Schmidt Dávid & Csiky János: A hazai arankafajok élőhelyi különbözőségének okai. (Reasons for the habitat differences of the Hungarian Cuscuta species.)

Deme J., Lengyel A., Tóth A., Papp B. & Csiky J.: A Mecsek hegység és a Dél-Zselic forrásgyepjeinek (Montio-Cardaminetea) társulástani és ökológiai vizsgálata. (Phytosociological and ecological research of spring plant communities (Montio-Cardaminetea) in the Mecsek and the South-Zselic)

**Az összes előadások és poszterek összefoglalói elérhetők itt.

Hagyományosan a Flóra Konferencián adják át a Boros Ádám-díjat, amely a hazai botanikusok legrangosabb szakmai díja. Idén a díjat Peter Erzberger, valamint Farkas Edit és Lőkös László (megosztottan) kapták. Peter a mohák, Edit és László a zuzmók kutatásának magas színvonalú művelésével, a hazai flóra feltárásával, valamint a kutatói utánpótlás képzésével érdemelték ki az elismerést. Gratulálok nekik! (A díjról kicsivel bővebben ír Molnár V. Attila.)

A konferencia még legalább egy szempontból mindenképpen emlékezetes marad: itt mutatták be a frissen kiadott Flóraatlaszt, vagyis a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza című könyvet - erről hamarosan kicsit bővebben is írok.

10. Magyar Ökológus Kongresszus

Augusztus 12. és 14. között rendezték a 10. Magyar Ökológus Kongresszust, a hazai ökológusok hagyományosan legnagyobb találkozóját Veszprémben, a Pannon Egyetem Limnológia Tanszéke szervezésében. A konferencia tematikája felölelte a hazai ökológiai kutatások széles palettáját az ökofiziológiától és viselkedésökológiától a közösségi ökológián át az elméleti ökológiáig. Én egy előadást és egy posztert mutattam be:

LENGYEL ATTILA, ASZALÓS RÉKA, BOTTA-DUKÁT ZOLTÁN, ÓNODI GÁBOR, KERTÉSZ MIKLÓS: Egy tűzeset hatása nyílt homokpusztagyepek dinamikájára (előadás) PDF

LENGYEL ATTILA, CSECSERITS ANIKÓ, KERTÉSZ MIKLÓS, KOVÁCS BENCE, LHOTSKY BARBARA, ÓNODI GÁBOR, RÉDEI TAMÁS, BOTTA-DUKÁT ZOLTÁN: Fajkompozíciós és funkcionális 'distance decay' kiskunsági gyepekben (poszter) PDF

A konferencia honlapja (programmal és absztraktkötettel) itt érhető el.

A kongresszuson Lövei Gábor (Aarhusi Egyetem) a MÖTE (Magyar Ökológusok Tudományos Egyesülete) senior, Valkó Orsolya (Debreceni Egyetem) pedig az ifjúsági díját kapta meg. Ezúton is gratulálok nekik!

A következő MÖK-öt a Nyíregyházi Főiskolán fogják rendezni.

IAVS Symposium, Brno, Csehország

Az IAVS (International Association for Vegetation Science) 2015. július 19. és 25. között tartotta éves szimpóziumát a csehországi Brnóban. Ez egy elég nagyszabású konferencia a tudományterület viszonyaihoz képest, több mint 500-an vettünk rajta részt idén a világ minden tájáról. Ritka és kivételes esemény, hogy Magyarországhoz ennyire közel rendezzék meg, így a hazai vegetációkutatók is szép számban, 20 feletti résztvevővel képviseltették magukat.

A főszervező, Milan Chytry megnyitó előadása

A konferencia fő témáját a durva földrajzi léptékű növényzeti mintázatok adták. A plenáris előadásokat olyan nagy nevű ökológusok tartották, mint Michael Huston, Eddy van der Maarel, Sandra Díaz, Sandra Lavorel, David Storch, Marcel Rejmánek és még néhányan. Számomra különösen Huston és Storch előadásai voltak gondolatébresztőek, ők a fajszám, a biomassza és az elsődleges biológiai produkció makroléptékű földrajzi eloszlásával kapcsolatos kérdéseket feszegettek, a tankönyvi ismeretekhez szokottak számára provokatív módon.

Eddy van der Maarel személyesen

A szerdai napon a résztvevők 10 szervezett kirándulás egyikén vehettek részt előzetes jelentkezés szerint. Én a 2-es számúra iratkoztam fel, amelynek útvonalán három fontosabb állomás szerepelt. Először a Mohelno nevű település melletti terület szerpentinnövényzetét láthattuk. A szerpentin egy magas magnézium- és nehézfém-tartalmú, jól aprózódó kőzet, amelynek sajátos fizikai és kémiai sajátosságai erősen leszűkítik a rajta előforduló növényfajok körét. A túrát a nyílt, délies kitettségű sziklaformációkon kezdtük, ahol a cselling (Notholaena marantae) és a szerpentinfodorka (Asplenium cuneifolium) volt a két legnagyobb kuriózum, de volt még deres csenkesz (Festuca pallens), bozontos árvalányhaj (Stipa dasyphylla) és az istác szerpentinen élő alfaja (Armeria elongata subsp. serpentini).

Kilátás a mohelnoi szerpentinsziklákról

A közeli atomerőművek jó fotótémákat szolgáltattak

Szerpentinsztyepp

Szerpentinfodorka (Asplenium cuneifolium)

Szerpentin sziklagyep csellinggel

Cselling (Notholaena marantae)

Ezután szerencsére árnyékba vonultunk egy szurdokba (tikkasztó meleg volt az egész konferencián, kb. 35 fokos nappali csúcshőmérsékletekkel), ahol egy sekély folyó mentén haladtunk. A következő helyszín a Krumlov-erdő volt Moravský Krumlov mellett. Itt gyertyános-tölgyest láttunk olyan fajokkal, mint a fürtös zörgőfű (Crepis praemorsa), nemes májvirág (Hepatica nobilis), májusi gyöngyvirág (Convallaria majalis) és csodás ibolya (Viola mirabilis). Ugyanitt egy olyan cseres tölgyest is meglátogattunk, amelynek a gyepszintjében aránylag sok lápréti faj fordult elő, pl. buglyos szegfű (Dianthus superbus) és nyúlkapor (Selinum carvifolia).

Gyertyános tölgyes aljnövényzete

Cseres-tölgyes lápréti fajokkal

Buglyos szegfű (Dianthus superbus)

Az utolsó helyszín Morvaský Krumlov közvetlen közelében volt egy konglomerátum-sziklatömbön, melynek a csúcsán csinos kápolna állt, az oldalában pedig sziklagyepek díszlettek. Itt láttuk a bennszülött Dianthus moravicus hét ismert állománya közül az egyiket, illetve olyan fajokat, mint a fürtös kőtörőfű (Saxifraga paniculata), sárga kövirózsa (Jovibarba globifera) és a fehér varjúháj (Sedum album). A cseh szervezők egyébként egy komplett, profi túravezető kötetet adtak ki az alkalomra, amiben az összes kirándulás útvonala, leírása, fajlistái benne voltak, jó minőségű fotókkal és térképekkel illusztrálva.

Botanászás Moravský Krumlov "felett"

Nyílt sziklagyep

Dianthus moravicus

Csoportképünk

Moravský krumlovi kápolna

A konferencián egy posztert mutattam be:

Attila Lengyel, Anikó Csecserits, Miklós Kertész, Bence Kovács, Barbara Lhotsky, Gábor Ónodi,

Tamás Rédei & Zoltán Botta-Dukát: Distance decay of functional similarity along a spatial and a productivity gradient

... és kettő továbbiban társszerző voltam:

Tamás Rédei Zoltán Botta-Dukát, János Bölöni, Anikó Csecserits, Attila Lengyel, Barbara Lhotsky, Attila Molnár, József Nagy, Gábor Ónodi & Miklós Kertész: Estimation of the plant biodiversity of a biogeographical region with stratified sampling

Miquel De Cáceres, Milan Chytrý, Emiliano Agrillo, Fabio Attorre, Zoltán Botta-Dukát, Jorge Capelo, Bálint Czúcz, Jürgen Dengler, Jörg Ewald, Don Faber-Langendoen, Enrico Feoli, Scott B. Franklin, Rosario Gavilán, François Gillet, Florian Jansen, Borja Jiménez-Alfaro, Pavel Krestov, Flavia Landucci, Attila Lengyel, Javier Loidi, Ladislav Mucina, Robert K. Peet, David W. Roberts, Jan Roleček, Joop H.J. Schaminée, Sebastian Schmidtlein, Jean-Paul Theurillat, Lubomír Tichý, Donald A. Walker, Otto Wildi, Wolfgang Willner & Susan K. Wiser: A comparative framework for broad-scale plot-based vegetation classification.

A konferencia absztraktkötete elérhető itt

A konferencia honlapja pedig innen nyitható meg.

A végén szerencsére városnézésre, valamint a híres cseh sördiverzitás mintázatainak kutatására is jutott némi idő. Brnóról tudni érdemes, hogy itt élt Gregor Mendel Ágoston-rendi szerzetes, akit a klasszikus ("mendeli") genetika megalapozójaként tart számon a tudomány.

Ebben a kolostorban élt Mendel

A következő IAVS konferenciát Brazíliában rendezik - de jó lenne részt venni!