62. IAVS szimpózium, Bréma

A Nemzetközi Vegetációtudományi Társaságról (IAVS) már többször írtam. Mint általában, most is az évente megtartandó szimpóziumról terelődik rá a szó, amit idén július 14. és 19. között tartottak a németországi Brémában.

Bréma jelképe, a brémai muzsikusok szobra

A konferencián egy posztert mutattam be az alábbi címmel:

Lengyel, A. & Botta-Dukát, Z.: Silhouette width using generalized mean – a flexible method for assessing clustering efficiency

A tartalma gyakorlatilag megegyezett azzal a bírálat alatt lévő cikkünkkel, amelynek a preprint változatáról már írtam itt.

Minden második szimpóziumon az IAVS elnöksége a Humboldt-díjjal kitüntet egy kiemelkedő munkásságú ökológust. Az idei évben Pierre Legendre kapta, aki minden bizonnyal az egyik legnevesebb ma élő ökológus, elsősorban a statisztikai módszerfejlesztés terén elért eredményei miatt. A díjazott plenáris előadása egy "időbeli" béta-diverzitási indexcsaládról szólt, ami frissen jelent meg egy cikkében. A laudációjában Peter Minchin sok egyéb anekdota és karrierinformáció mellett bemutatta Legendre egy klasszifikációs cikkét 1994-ből, amelyben a skót whisky-k numerikus osztályozását végzi el. Külön érdekesség, hogy a cikkben már R-et használnak, amelynek az első hivatalos megjelenése a Wikipédia szerint 1995-ben történt. Legendre nagyságát mutathatja, hogy efféle paradoxonokat Chuck Norrisnak szokás tulajdonítani. :) Persze, a dolgot megmagyarázza, hogy maga az R fejlesztése már néhány évvel korábban megkezdődött. 

A konferenciakirándulások közül a Nyugati-Fríz-szigetek közé tartozó Spikeroog szigetet választottam. Itt tengerparti mocsári és dűnevegetációt láthattunk, a komppal megtett úton fókákkal is találkoztunk. Íme néhány kép az útról:

Fókafej a tengeren

Már cserjésedő homokdűne

Dűnére lépni tilos!

Tengerparti mocsári gyep

Árapály-zóna

A tengerparti mocsarak egy zónájában monodomináns faj az Elymus athericus

Eryngium maritimum

Homoktövis-borította dűnék

Cakile maritima

Pionír dűnevegetáció Elymus farctus-szal