iNaturalist adatok a Flóraatlaszban

2024 tavaszán indult el a „Közösségi flóratérképezés Magyarországon” nevű adatgyűjtő projekt az iNaturalist felületén azzal a céllal, hogy felhasználóbarát és megbízható adatbeküldési csatornaként szolgáljon a Magyarországi edényes növények elterjedési atlasza (Atlas Florae Hungariae, AFH) felé. (Lásd még ebben a bejegyzésben.) A projekttagsági feltételeket teljesítő tagok 2024. november 27-ig feltöltött adatainak importja idén tavasszal készült el. Csak az AFH-ra újnak számító rekordokat vittük át, ezekből is csak flóratérképezési kvadrátonként és taxononként egyet. A várakozásainkat messze felülmúlva 1211 KEF kvadrátban 1845 faj 10120 új, ellenőrzött előfordulási adatával gazdagodott az AFH. Az új előfordulások az AFH által eddig alkalmazott szimbólumokkal láthatóak, a részletes adatok között pedig fellelhető az iNaturalistre feltöltött eredeti, fotós megfigyelés linkje, ahol minden előfordulás ellenőrizhető, a határozások szükség esetén revideálhatóak. Ezek a változtatások az iNaturalisten „valós időben” követhetőek, de az AFH-ban csak a következő adatimportkor jelennek meg. Meglehetősen nagy munkát jelentett a két eltérő rendszer nómenklatúrájának és térbeli leképezésének összecsiszolása. A még fennálló apróbb hiányosságok javításán folyamatosan dolgozunk, hogy a következő importtal egy még teljesebb állapotot érhessünk el.

Ebben a pillanatban a projektnek 129 tagja van, közülük 118-an töltöttek fel már adatot, a megfigyelések teljes száma 97719 (ezek nem csak újdonságok, és kb. 80%-uk validált), a megfigyelt taxonok száma az iNaturalist rendszerét követve 2666.

Az iNaturalistre feltöltött adatok a herbáriumi lapokhoz hasonlóan önálló dokumentumokként hivatkozhatóak. Egy megfigyelés feltöltése nem zárja ki a későbbi hagyományos florisztikai adatközlés lehetőségét, sőt kiváló lehetőség bizonyító fotók közzétételére.

A projekt nagy sikerének tartom, hogy általa olyanok megfigyelései is felkeltik a botanikus szakma figyelmét, akik nem foglalkozásszerűen, gyakran képzettség nélkül hódolnak a terepi botanika szenvedélyének. Több olyan faj megfigyelése megtalálható már a projektben, amelynek eddig nem volt ismert magyarországi adata.

A projekt oldala itt érhető el: https://www.inaturalist.org/projects/kozossegi-floraterkepezes-magyarorszagon-community-floristic-mapping-in-hungary

Mindenkit biztatok a csatlakozásra, de kérjük a leírás figyelmes elolvasását és a feltételek betartását.

A projekt szakmai-szervezési munkájának dandárját Schmidt Dávid, Sonkoly Judit, Takács Attila és jómagam végeztük, Kis Szabolcs és Molnár Ábel Péter hozzájárulásaival, melyeket e helyütt is köszönünk. Az OpenBioMaps rendszerébe való integrálásért hálásak vagyunk Bán Miklósnak. Külön köszönet azoknak, akik a megfigyelések határozásában segítettek, köztük kiemelkedő aktivitásáért Rédei Tamásnak. Emellett örömmel látjuk, hogy egyre több hazai botanikus csatlakozott a projekthez, sőt adatfeltöltőként és validálóként is tevékeny.

Bízom benne, hogy a Közösségi flóratérképezés Magyarországon egy széles kört megszólító, szakmailag magas szintű és technikailag modern eszközként állhat a hazai botanikusok rendelkezésére a következő években is.

Adatgyűjtő projekt a hazai idegenhonos növényekről az iNaturalisten

Kaktuszok, prérifüvek, kokárdavirág... csak néhány azok közül az idegenhonos növények közül, amelyek az utóbbi években különféle természetközeli élőhelyeken újonnan jelentek meg. A legsúlyosabb esetekkel a kutatók és természetvédők "hivatalból" is foglalkoznak, a kapacitás azonban véges, mindig jönnek újabb és újabb fajok. Azt gondolom (és nem csak én), hogy az amatőr (mármint nem ezért fizetett) természetjárók, "hobbibotanikusok" népes közössége az efféle nehézségek leküzdésében nagy segítséget nyúthatna. Ez nem más, mint a 'citizen science', amiről már írtam néhányszor.

A telet átvészelő kaktuszok Ágasegyházán

Az iNaturalist nemzetközi szinten az egyik legelterjedtebb, legprofibb biológiai adatgyűjtő oldal, ahová fotóval dokumentált előfordulásokat lehet feltenni. Ez egy minden élőlénycsoportra kiterjedő adatgyűjtő oldal, ahol fajok észleléseit lehet közzétenni, illetve határozási segítséget kérni. Elsősorban az amatőr természetbúvárok tudományos hozzájárulásának egy fontos tere, fejlettebb országokban a kutatásban és az oktatásban is komoly hasznát veszik. Böngészőből és applikációról is működik, egy egyszerű regisztráció vagy Google vagy Facebook-os belépés, és már kész is. Magyarul is elérhető (bár még nem 100%-osan). Mindenkinek ajánlom!

Ezen a platformon csináltam egy "Idegenhonos növények Magyarországon / Alien Plants in Hungary" nevű projektet. A célja, hogy az amatőr természetbúvárok által gyűjtött előfordulási adatok láthatóvá tételével pontosabb képet kapjunk a hazai jövevényfajok elterjedéséről, különös tekintettel az olyan fajokra, amelyek egy lehetséges invázió korai fázisában járnak.

Intenzíven terjedő jövevényünk a csókalábú útifű (Plantago coronopus)

A projekthez való hozzájárulás roppant egyszerű: növények előfordulásait kell feltölteni az iNaturalistre fotóval, pontos hellyel és dátummal, onnan a honlap szerint "Behurcolt" státuszú fajok magyarországi adatai automatikusan bekerülnek a projektbe.

Örülnék, ha minél többen csatlakoznának a projekthez, de valójában enélkül is lehet feltölteni adatot, amiért szintén hálás lennék. Az adatokra az iNaturalist jogosultságai vonatkoznak, tehát mindenki maga dönti el, milyen licenszet állít be hozzájuk.

A nyárutó és az ősz az adventív fajok "csúcsidőszaka", töltsünk fel minél több adatot róluk!

Digitális herbáriumom

Noha van szakmai kimenete is számomra, a florisztikát (vagyis az adott területeken előforduló növényfajok listázását) elsősorban szabadidős tevékenységként űzöm: az egyéb terepmunkák, hobbitevékenységek, mindennapi teendők elvégzése közben talált növényfajok ismert adatait ki szoktam keresni a Flóraatlaszból, és ha netán nem látok pöttyöt abban a kvadrátban, ahol rábukkantam, akkor örülök egy kicsit, néha nagyon. Roppant szórakoztató időtöltés, csak ajánlani tudom, írok rá néhány példát. Idén Nógrád községbe költöztünk a családommal. Az újonnan elfoglalt kertünkben egy Északi-középhegységre új faj várt minket (Aphanes arvensis), de rajta kívül is találtam már két kistáj léptékben nagyon kevés adattal rendelkező fajt, és kb. 10 újat a flóratérképezési kvadrátra - csak a kertben. Munkába menet figyeltem fel arra, hogy a 2-es és a 2104-es utak mentén a Szendehelytől Vácrátótig sokfelé jelen van a Cuscuta campestris - de adata szinte sehonnan nem volt. Szintén kocsiból szúrtam ki két helyen is a sóvirág (Limonium gmelinii) megtelepedéseit. Érdemes tehát mindig résen lenni, és egy percre sem azt hinni, hogy a flóránk maradéktalanul feltárt lenne (FRISSÍTÉS: beleértve a legutóbbi felmérés utáni új megtelepedéseket - ld. Anikó megjegyzését a bejegyzés alatt). (Megjegyzendő, hogy előfordulhat, hogy a Flóraatlaszban bizonyos ismert előfordulások nincsenek benne, pl. mert nem lokalizálták őket pontosan, vagy még nem dolgozták fel a releváns irodalmat. Ettől még az adat leközlése fontos.) Természetesen a publikálatlan adatok meg fognak jelenni cikkben is.

Vöröslő ligetszépe (Oenothera glazioviana) - szintént kocsiból "lett meg"

Az érdekesebb adatok dokumentálása céljából létrehoztam egy képgyűjteményt a Flickr oldalamon "Digitális Herbárium" címmel. Tudom, tudom, az igazi az lenne, ha valódi herbáriumot készítenék - ez is szándékomban áll, de egyelőre a könnyebb végét fogom meg a dolognak és maradok a fotóknál. A már leközölt és a még publikálatlan adataimhoz kapcsolódó fotókat is fel szeretném tenni, de elég sok hosszú téli este és álmatlan éjszaka szükségeltetik az albumaim átböngészéséhez, úgyhogy nem egykettőre lesz kész. A fotókhoz természetesen minden hozzászólást szívesen fogadok.

Alacsony libatop a Cserhátban

Már számtalanszor megtapasztaltam, hogy érdekes, vagy akár kifejezetten ritka növények megtalálásához nem kell feltétlenül rendkívüli erőfeszítéseket tennünk, elég "csupán" nyitva tartanunk a szemünket, és persze nem árt némi intuíció sem annak megsejtéséhez, hogy hol érdemes kicsit jobban elbogarásznunk, ha már úgyis éppen arra járunk. Nyár végén például aránylag könnyen találhatunk érdekes adventív fajokat, ha jártunkban-keltünkben az útszélek, építkezések, parkolók gyomnövényzetét szemügyre vesszük. "Hála" az egyre növekvő ütemű közlekedésnek, áruszállításnak és a talaj bolygatásával járó emberi tevékenységeknek, gyakran ezeken a területeken jelennek meg először a távoli tájakról származó jövevényfajok, amelyek megtalálása egyszerre öröm és bánat. Öröm, hiszen ki ne örülne egy olyan faj megpillantásának, amit talán senki, vagy csak nagyon kevesen láttak Magyarországon? És bánat is, hiszen az adventív fajok gyakran nem szívélyes meghívásnak eleget téve illemtudó vendégnek jönnek, hanem hódítani, ezért az említett élőhelyek könnyen válhatnak a biológiai inváziók gócpontjaivá.

Legutóbb a Cserhátban, a családi nyaralásunkon, a strandot egy étterem parkolóján át megközelítve, fagyival, babakocsival, hangosan kerregő játék fűnyíróval felfegyverkezve (ám fényképező nélkül...) szúrt szemet egy karéjos levelű libatop, amelyet kicsivel később, a szállásunkon, az esti rutinműveletek hangulatát fokozandó, alacsony libatopnak  (Chenopodium pumilio, syn. Dysphania pumilio) határoztam. A faj a karéjos levelekről, a levélhónaljakban csomókban fejlődő virágzatokról, valamint arról ismerhető fel, hogy a lepellevelek nem borítják be teljesen az érett termést. Az egész növény mirigyszőrös és citrusos illatot áraszt - a határozók szerint ez nem túl erős, terepen azonban határozottan érezhető volt. Másnap szerencsére alaposan körbe tudtam fotózni a növényt.

Eddig csupán két nagyon régi dunántúli előfordulás mellett két aktuális, publikált adata volt a fajnak, mindkettő Budapestről, és a sors sajátos játékának tekinthető, hogy az első aktuális előfordulást is én találtam, még 2011-ben (Lengyel 2012, ill. blogbejegyzés). Emlékszem, akkor kimondottan azzal a szándékkal mentem sétálni a forgalmas utcákra (Bartók Béla út és környéke), hogy találjak valami érdekes adventív fajt - és szerencsém volt. A másik fővárosi, zuglói adat Molnár & Juhász (2016) nevéhez fűződik, továbbá Barina Zoltán megtalálta még két helyen Pesten, de ez még leközlés alatt áll. Ez tehát az első aktuális előfordulása Budapesten kívül, s feltételezhető, hogy terjedőben van a faj, ezért elő fog kerülni többfelé. Az állomány néhány nagyobb, virágzó és termést érlelő egyedből és sok csíranövényből, összesen max. 100 egyedből állt. Az alacsony libatop kísérőfajai az élőhelyen a kövér porcsin (Portulaca oleracea), fehér libatop (Chenopodium album), pongyola pitypang (Taraxacum sect. Ruderalia), fakó muhar (Setaria pumila).

És hogy ez mennyire igaz...:

forrás: airmodus.com

Tegyünk a növényvakság ellen!

A növényvakság (plant blindness) fogalmat James Wandersee és Elizabeth Schussler amerikai botanikusok alkották meg arra a jelenségre, miszerint az emberek az ökoszisztémában betöltött szerepükhöz és valós sokféleségükhöz képest jóval kevésbé veszik észre a növényeket. Ez rengeteg hétköznapi példán tetten érhető. Például gondoljunk bele, mire emlékszünk jobban, az utolsó növény- vagy állatfajra (pláne gerincesre), amit láttunk? Vagy miért van az, hogy állatokkal (köztük kihaltakkal, tehát gyakorlati szempontból irreleváns csoporttal) foglalkozó, kisgyermekeknek szóló könyvekből rengeteg van, míg kifejezetten növényeset én még egyet sem láttam. Úgy tűnik, minél hasonlóbb hozzánk egy lény méretében, színében, viselkedésében, az agyunk annál könnyebben dolgozza fel és raktározza el annak részleteit. Arra vagyunk programozva, hogy a magunkhoz képest statikus és lassan változó, többé-kevésbé egyöntetűen zöld növényvilág részleteit negligáljuk, s ezzel együtt azt folyamatosnak és állandónak feltételezzük. A természetközeli életforma, a növényzetre való ráutaltság ezen sokat javít (ld. a kollégáim kutatásait ezen a téren), de a társadalom nagyon nagy része (főleg az ún. "fejlett" világban) nem gazdálkodik, ezért a növényzet fontosságára és szépségére való fogékonysága erősen csökken. Ez csökkenti a társadalom növényzettel kapcsolatos problémák iránti érzékenységét, a botanikai kutatások fontosságának értékelését, valamint növényzet védelmének támogatottságát. Bár a fogalom az ezredforduló környékéről való, az utóbbi időben népszerűvé vált, több nemzetközi (BBC, The Conversation, Allen 2003, Balding & Williams 2016) és hazai cikk (1, 2) is született róla.

Hogyan tehetnénk a növényvakság ellen? Például azzal a kampánnyal, amely "kihívás" formájában terjed a közösségi médiában (Facebookon és Instagramon). Az elindítója Lovranits Júlia Villő - író, mesemondó, és a lényege, hogy tegyünk közzé 10 napon keresztül 1-1 növényfotót, amit munkába menet készítünk, és esetleg írjunk hozzá pár sort a növényről. A cél, hogy felhívjuk a figyelmet arra, milyen sokféle növény él a mindennapi környezetünkben. Ez lehetne akár egy citizen science program, amennyiben az adatok valahol összegyűlnének. A kihívás a #plantsonmyroad, #viragomutközben, #urbanbotanic, #citizenscientists hash tagekkel fut. Nem igazán csatlakoztam eddig hasonló szociálismédia-kampányokhoz, ez azonban túl magas labda, ezért kivételt teszek. A növényeket ide a blogomra is feltöltöm egy leírás kíséretében, de megosztom Facebookon is.

Addig is díszelegjen itt egy kecskebúza (Aegilops cylindrica), amely pár napja került elő egy veresegyházi útszélen, és új pöttyöt jelent majd a Flóraatlaszban.

Fajvadászat

Madarászok közt igen közkedvelt az ún. fajvadászat (twitchelés, tvícselés), amely a minél több madárfaj megfigyelésére irányuló tevékenységet jelenti. Lényegében a gyűjtőszenvedély vagy a vadászösztön egy sajátos megnyilvánulási formájáról van szó. Sok madarász vezet 'life list'-et, amely az egész életében látott fajokat tartalmazza, vagy éves listát ('year list'). Ezek tartalmazhatnak földrajzi szűkítést is, pl. országra, kontinensre, faunatartományra, de akár a saját kertünkre vagy kedvenc tájegységünkre. A listák jellemzően versennyé fajulnak, amelyben az nyer, aki több fajt észlel. A nyeremény általában kimerül néhány dicsérő szóban és baráti vállveregetésben, de a lényeg itt általában az egészséges vagy egészségtelen versenyszellem kiélése. Az USA-ban, Nagy-Britanniában, Hollandiában és a skandináv államokban ez egészen elképesztő tömegeket mozgat, ezek az emberek pedig néha horribilis összegeket, időt és nem számszerűsíthető ráfordítást szentelnek ennek a tevékenységnek. Az észlelések önbevalláson alapulnak, így teljes mértékben nem ellenőrizhetőek, de mivel minden adat nyilvánossá válik, egyfajta közösségi kontroll mégis van, az irreális megfigyelések hamar felébresztik a gyanút, a többség pedig (szerintem) nem kockáztatja a szavahihetőségét. A jelenségnek aránylag hű és szórakoztató karikatúráját adja a Vad évad ('The Big Year') című amerikai vígjáték.

Twitcherek valahol Nyugaton
forrás: thedabbler.co.uk

A birding.hu oldalon a hazai madarászok között a legkedveltebbek a Magyar lista (Magyarország területén az egész életünk során látott fajok), az éves listák (adott évben Magyarországon látott fajok) és a WP lista (Nyugat-Palearktisz faunatartományban megfigyelt fajok). A Magyar listát jelenleg 376 fajjal vezetik, de 300 faj alatt az első 85-be sem lehet bekerülni. Az ország teljes fajszáma egyébként 410 körüli, de ez minden évben növekszik 1-2-vel. Az éves listák minden újévkor nullázódnak, így viszonylag rendszeres és változatos versenyzési lehetőséget biztosítanak a nagyreményű próbálkozóknak. Én is írok magyar és éves listákat, de rendre a középmezőnyben találom magam (285, illetve évente kb. 210 fajjal), ami a ráfordított idő és költségek függvényében teljesen reális.

Rózsás gödény (Pelecanus onocrotalus) a hortobágyi Kondás-tavon - a kevés idei tvícseim egyike

A madarak és növények iránt is fogékony kollégákkal néha előkerül a téma, hogy vajon a botanikusok között miért nem alakult ki ekkora listaőrület. Persze, sok oka van ennek: a taxonómia képlékenysége, a határozások nehézsége és bizonytalansága, a helyüket gyorsan változtató és váratlanul feltűnő madarakkal szemben a jellemzően helytülő növények kiszámíthatósága, ezzel a szerencse és vakmerőség kisebb szerepe, a florisztika magasabb tudományos igénye - hogy csak az első négyet említsem, ami eszembe jut. Jól van ez így, hiszen ha valami csoda folytán a hazai természetbúvárokban tömegesen felébredne a növénytvícselés szenvedélye, borítékolható, hogy több fokozottan védett faj állománya látná kárát, hiszen a 'mega' ritkaságokhoz zarándokló fotósok vagy növénygyűjtők károkozása mindig is tapasztalható volt. Nem véletlenül őrzik a Bükki Nemzeti Park dolgozói és önkéntesei a papucskosbor (Cypripedium calceolus) egyedeit... Ugyanakkor megjegyzendő, hogy sokat profitálhatna a hazai botanika abból, ha legalább néhányakat megszállna az olyan, kevéssé ismert fajcsoportok etikus és tudományos színvonalú adatgyűjtési mániája, mint a hölgymálok, pitypangok, szedrek, rózsák, csenkeszek, hínárok... Hogy a laikusok kellő motivációval milyen tudás birtokába juthatnak és mennyi adattal gazdagíthatják a tudományt, arra jó példa a kosborfélék kutatása. Néhány kiváló, profi kutató mellett számos amatőr természetbúvár járult hozzá a hazai orchideák, főleg a kevésbé látványos nőszőfüvek pontosabb taxonómiai megismeréséhez, az elterjedésük feltérképezéséhez, nem utolsó sorban magas szintű fotódokumentálásukhoz, ld. pl. Csábi Miklós fotóit.

Tallós-nőszőfű (Epipactis tallosii)
2009-ben új előfordulását találtam, azóta az állomány eltűnt, Naszály (község)

Ami miatt ezt a bejegyzést írni kezdtem, az az, hogy összeszámoltam, hány edényesnövény-fajt láttam eddig Magyarországon. Egészen pontosan, hány olyat, amelynek a faji hovatartozásáról magam is meggyőződtem. Nem kell túl komoly listára számítani, mert csak emlékezetből húzkodtam a pipákat, könnyen lehet, hogy néhány fajt kifelejtettem. A referencia az Új magyar füvészkönyv taxonlistája volt (Excel táblázatként letölthető). Ez nem összevethető sem a birding.hu fajlistájával, sem a Magyarország madarainak névjegyzékével, amit a Nomenclator Bizottság állít össze, de számolni lehet rajta. Az ÚMF listája tartalmaz többek között gyakori dísz- és haszonnövényeket (pl. himalájai selyemfenyő - Pinus wallichiana, sárgabarack - Armeniaca vulgaris) - ilyeneket csak akkor számoltam, ha láttam kivadulva a fajt, ültetett vagy vetett állomány egyedeit nem vettem figyelembe. Az ÚMF kiadása után előkerült fajok természetesen nem szerepelnek a listán (pl. Rostraria cristata, Plantago coronopus). A taxonómiai feldolgozottságtól függően változóan kezeli az ÚMF a kisfajok és gyűjtőfajok viszonyát is, pl. a Ranunculus auricomus agg. vagy a Taraxacum officinale agg. csak a fajcsoport szintjén szerepel, míg a Stellaria media agg. kisfajokkal (S. media s.str., S. pallida, S. neglecta). Az ÚMF olyan fajokat is tárgyal, amelyeknek még nem volt hazai adatuk, de előkerülésük várható (pl. Callitriche platycarpa), illetve amelyek kipusztultak Magyarországról (pl. Trichophorum alpinum), habár ezek nem befolyásolták az általam itthon látott fajok számát. Ha a listán fajszintű név helyett csak fajcsoport (agg.) szerepelt, akkor azt pipáltam, egyébként mindig csak a fajt jelöltem, faj alatti szintekkel nem foglalkoztam. Mindezen sajátosságokkal egy közelítő becslésre mindenképpen alkalmas a lista. Végül, a látott fajaim száma: 1586, ami a 2721 fajt, köztük kultúrnövényeket és "várható" fajokat számláló teljes lista 58%-a. Hogy ez soknak számít vagy nem, azt nyilván nem lehet tudni összehasonlítás nélkül, de a kíváncsiságom legalább kielégült. Szisztematikus florisztikai kutatómunkát végző botanikusok azonos listázási elveket követve valószínűleg rám "vernek" több száz fajt. Érdeklődéssel fogadnám, ha valaki megosztaná a saját fajszámát.

A képen "elbújt" egy dél-dunántúli növényritkaság - vajon melyik?
A megfejtés itt érhető el

A lista összeszámolásának legfontosabb hozadéka számomra az volt, hogy rávilágított, mely fajokra, fajcsoportokra fordítottam eddig a kelleténél kevesebb figyelmet. Alig van olyan nagyobb növénycsalád, amelyben ne szerepelne még legalább 1-2 faj a határozóban, ami felett korábban elsiklottam, pedig az elterjedése alapján találkozhattam volna vele. Pl. a perjeszittyók (Luzula) közül gyanús néhány faj hiánya... Tehát van még hová fejlődnöm, továbbá remélem, hogy más is kedvet kap a fajismerete bővítéséhez. Végezetül mutatok néhány, talán kevesek által látott fajt a listámról:

Csinos lórom (Rumex pulcher)
bolygatott gyepek, útszélek ritka gyomfaja, Pécsváradról

Kisvirágú pacsirtafű (Polygala amarella)
sovány gyepek, láprétek apró növénye, Veresegyházról

Déli egércsenkesz (Vulpia bromoides)
dél- és nyugat-dunántúli sovány legelők szerény küllemű faja, Kisújbányáról

Új florisztikai adatközlő cikk a Kitaibeliában

A Kitaibelia folyóirat legfrissebb számában, a "Pótlások a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához" című cikksorozat második részében közreadom eddig lepublikálatlan florisztikai adataimat. Mivel szisztematikus florisztikai kutatást nem végzek, az adatok mindenkori lakóhelyem közeléből, különböző terepi munkák során meglátogatott tájegységekből, szabadidőmben megtett kirándulásokról, és egyéb, tervezett munkához nem kapcsolódó utakról származnak. Ebben a bejegyzésben egy "fotómellékletet" mutatok be a legérdekesebbnek ítélt előfordulásokról. Az adatok jelentőségét minden esetben az Atlaszban látható elterjedési térképek alapján adom meg, mert nem volt időm ennél sokkal jobban elmélyülni egyik tájegység flórájában sem. Mivel azonban az Atlasz még nem teljes, nem biztos, hogy minden előfordulás annyira új, amennyire annak tűnik.

A cikk hivatkozása: Molnár Csaba, Lengyel Attila, Molnár V. Attila, Nagy Tímea, Csábi Miklós, Süveges Kristóf, Lengyel-Vaskor Dóra, Tóth György & Takács Attila (2016): Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához II. Kitaibelia 21(2): 227-252. DOI: 10.17542/kit.21.227

Közönséges tölgyespáfrány (Gymnocarpium dryopteris)

A közönséges tölgyespáfrányt (Gymnocarpium dryopteris) egy dobogókői kiránduláson találtam - az Atlasz nem mutatja előfordulását a Dunántúli-középhegységből.

Macskatalp (Antennaria dioica)

A macskatalp (Antennaria dioica) térképét két fontos adattal is sikerült kiegészítenem. Először 2012 tavaszán egy pilisborosjenői dolomitra telepített fenyves nyílt, erodálódó rézsűjében bukkantam rá. Azután 2016 májusában találtuk meg Feleségemmel egy barátainkkal közös túrán a Mecsekben, a Misina hegy sípályáján. Már a kézirat benyújtása után tudtam meg, hogy ebben az évben tőlünk függetlenül mások is megtalálták a Mecsekben, csak nem közölték le - így a Nyugat-Dunántúlt leszámítva ez a két adat viszi az első két dunántúli pontot az Antennaria térképére.

Pécsvidéki aszat (Cirsium boujartii)

A pécsvidéki aszat (Cirsium boujartii) egy pannon-balkáni (szub-)endemikus növény, amelynek elsősorban a Dunántúl déli részéről vannak adatai. Zircen a faj ismert areájának legészakabbi előfordulására bukkantunk.

Sárga apácavirág (Nonea lutea)

A sárga apácavirág (Nonea lutea) ritka, délkelet-európai és nyugat-ázsiai eredetű, adventív gyom, amelyet az Atlasz eddig három flóratérképezési kvadrátból jelzett. A pannonhalmi apátság levendulaültetvényén néhány tövét találtam.

Sziki madárhúr (Cerastium dubium)

A sziki madárhúrnak (Cerastium dubium) eddig nem volt adata az Atlaszban a Dunántúli-középhegységből - most már van, 2013-ban a Pilisben, a Dera-patak völgyében bukkantam rá.

Francia lucerna (Medicago monspeliaca)

A francia lucernát (Medicago monspeliaca) az Atlasz nem jelzi a Gödöllői-dombság környékéről, pedig három helyen is előkerült az utóbbi néhány évben: a fóti Somlyón, Veresegyház-Ivacson és az őrbottyáni téglagyárnál.

Magyar here (Trifolium pannonicum)

A magyar herét (Trifolium pannonicum) csak egy helyről, a Visegrádi-hegységből mutatja az Atlasz a Dunántúl területéről. A Mecsekben sikerült rábukkanni.

Fürtös gamandor (Teucrium botrys)

A fürtös gamandort (Teucrium botrys) mindig egy különleges növénykének tartottam a hazai ajakosok közt nem igazán tipikus alakú levelei, a gamandorokra jellemző "félig hiányos" párta és a sajátos ökológiai karakter (meszes pionírgyepek egyéves faja) miatt. Nagy örömömre 2011-ben megtaláltam Pilisborosjenőn a Nagy-Kevélyen. Az Atlasz eddig nem jelezte a Pilisből.

Mirigyes füzike (Epilobium ciliatum)

A mirigyes füzike (Epilobium ciliatum) észak-amerikai eredetű özöngyom. Az Atlasz főleg a Nyugat-Dunántúlról jelzi, a veresegyházi előkerülése az első pontot helyezi a Gödöllői-dombság területére.

Sovány veronika (Veronica dillenii)

A sovány veronika (Veronica dillenii) szintén a Gödöllői-dombságra lett új faj.

Csátés sás (Carex divisa), mellette borzas sás (Carex hirta)

A sovány veronikával azonos napon került elő a veresegyházi piactér egy vízállásos mélyedésében a csátés sás (Carex divisa) egy kis állománya - ennek sincs adata az Atlaszban a Gödöllői-dombságból.

Sárga palka (Cyperus flavescens)

A veresegyházi Ivacsi-tó partján, a más növényritkaságokat is rejtő, beszédes nevű "Orchideás-réten" szép állománya van a sárga palkának (Cyperus flavescens). A fajt az Atlasz csak néhány kvadrátból jelzi, a Gödöllői-dombságból nem mutatja előfordulását.

Csilláros madártej (Ornithogalum refractum)

A csilláros madártej (Ornithogalum refractum) Budapest környékén nem olyan ritka, de adathiányos növény. A Gödöllői-dombságból nem volt még adata, pedig Veresegyház környékén elég gyakori.

Müller-nőszőfű (Epipactis muelleri)

A Müller-nőszőfűre (Epipactis muelleri) a Kelet-Cserhátban, Buják mellett bukkantunk rá Feleségemmel. Új a Cserhát flórájára.

Tömött zabfű (Helictotrichon compressum)

A tömött zabfű (Helictotrichon compressum) mindössze öt előfordulással szerepel az Atlaszban, ezt egy Cserhátra új adattal sikerült gazdagítani.

Magas tarackbúza (Elymus elongatus) Veresegyházon

Az előző télen Veresegyház külterületén, egy szántóföld és egy földút közti mezsgyén a magas tarackbúza (Elymus elongatus, szinoním nevei a The Plant List szerint itt) száraz kóróira bukkantam. A növényt igen jellegzetes virágzata és termete alapján akkor is sikerrel azonosítottam, de az állomány és a példányok tüzetesebb átvizsgálásához már nem voltak optimálisak a körülmények. Nemrég a feleségemmel virágozni láttuk a növényeket, így részletesebben szemügyre vehettem őket.

A magas tarackbúza 2 méteresre is megnő

Virágzata közelről

A magas tarackbúza akár 2 méter magasra is megnövő, zsombékokat képező pázsitfűfaj. A virágzata 10-30 cm hosszú, valódi kalász (a füzérkék közvetlenül a virágzati tengelyen ülnek). A füzérkék 5-12 virágból állnak, 12-25 mm hosszúak, gyakran kifelé görbülnek. A toklászok szálkátlanok, tompa csúcsúak. A levelek 2-5 mm szélesek, érdesek. Nyelvecskéje hártyásan felszakadozik. A többi hazai tarackbúzafajtól általában könnyen megkülönböztethető robusztus termete, zsombékos növekedése és ritkásan álló, nagy füzérkéi alapján.

Virágzata...

... és levélalapja

A magas tarackbúza a Földközi-tenger medencéjétől és Kelet-Európától a Kaszpi-tenger térségéig és az Arab-félszigetig őshonos, betelepítették Dél-Amerikába és Ausztráliába. Az első magyarországi adatai a XX. század második feléből származnak, és egészen 10 évvel ezelőttig az ismert hazai állományai egy kézen megszámolhatóak voltak. Ezek az adatok korábbi emberi behatás alatt álló, enyhén szikes gyepekből származnak az Alföldről, és esetükben vélelmezhető az faj természetes eredete, habár a témával foglalkozó botanikusok nézetei megoszlanak a kérdésről. A fajt ritkasága és sztyeppi jellege miatt védetté is nyilvánították (természetvédelmi értéke 5000 Ft). A XX. század végén az ipar potenciális energianövényként fedezte fel a magas tarackbúzát, és a 2000-es évek közepén többfelé megjelentek az országban a "Szarvasi-1 energiafű" néven jegyzett, alföldi és kelet-kaukázusi állományokból keresztezett fajta ültetvényei. Egy új fajta vagy hibrid termesztésének megkezdése egy új tájban mindig magában hordozza azt a kockázatot, hogy a termesztésből (szinte elkerülhetetlenül) kikerülő példányok kedvezőtlen hatást gyakorolnak a természetes élő és élettelen környezetre. Ez a gyanú az energiafű termesztésbe vonása kezdetén is fennállt, s azóta úgy tűnik, igazolást is nyert. Az utóbbi években az Alföldön egyre több helyen jelezték a magas tarackbúza új előfordulását, tartós megtelepedését, helyenként tömegessé válását. Igen valószínű, hogy ezek az új előfordulások az energiafű magjainak kiszóródásával jöttek létre, gyakran utak mentén. A "kivadult" energiafű természetközeli állapotú gyepekben, pl. az Alföldön tipikusan mezsgyéken fennmaradt löszgyepekben, is képes megjelenni, ezért invazív növénynek (vagy özönnövénynek) tekinthető. Az energiafű egy másik természetvédelmi veszélyt is hordoz: hozzájárulhat a magas tarackbúza esetlegesen őshonos állományainak genetikai leromlásához. A kivadulásra való hajlam és a genetikai szennyezés esélyének tükrében az eddig ismert előfordulások őshonossága is kétes megítélésű. A Flóraatlasz az első néhány adatot bizonytalan eredetűnek, az újabbakat adventív megjelenésnek tartja, az itt bemutatott lelőhely minden bizonnyal az utóbbiak közé sorolandó.

A Flóraatlaszban egy közép-dunántúli (nagyjából a Bársonyos tájegységhez sorolható) négyzet mellett az Alföld különböző részeiről vannak előfordulásai. A veresegyházi adat így a hazai elterjedés északnyugati peremére esik, a legközelebb a Kiskunságból és Jászságból írja a könyv. Az új adat egy most íródó florisztikai közleményben fog megjelenni.

FRISSÍTÉS: Olvasóim kiegészítései szerint az Elymus elongatus a Flóraatlaszban közöltnél már jóval szélesebb körben elterjedt.

Néhány irodalom a fajról

Bagi I. & Székely Á. (2006): Az Elymus elongatus (Host) Runemark, magas tarackbúza előfordulása a Kiskunság déli részén - a korábbi lelőhelyek rövid áttekintés. Botanikai Közlemények 93: 77-92. PDF

Clayton, W.D., Vorontsova, M.S., Harman, K.T. and Williamson, H. (2006 onwards). GrassBase - The Online World Grass Flora. http://www.kew.org/data/grasses-db.html, Elymus elongatus

Nótári K. & mtsai. (2011): A Szarvasi-1 energiafű (Elymus elongatus subsp. ponticus 'Szarvasi-1' energiafű) inváziója Szarvas környékén. NyME Kari Tudományos Konferencia, 2011. október 5., Konferenciakiadvány 255-259. oldal PDF

Néhány érdekes növény a Cserhátból

Az alábbi összeállításban néhány olyan érdekesebb növényfajt mutatok be, amelyekre a Cserhát délnyugati részein találtam rá az elmúlt hetekben.

Janka-sallangvirág (Himantoglossum jankae)

Janka-sallangvirág (Himantoglossum jankae)

Janka-sallangvirág (Himantoglossum jankae)

A Janka-sallangvirág faji különállására az utóbbi évek taxonómiai vizsgálatai világítottak rá (Molnár V. et al. 2012, Sramkó et al. 2012), korábban a hazai állományait a Krím-félszigetről leírt bíbor sallangvirághoz (H. caprinum) sorolták. A Balkán-félszigeten és Kis-Ázsiában elterjedt fajnak Magyarországon a Dunántúli-középhegység több pontján, a Naszály környékén és Baranyában vannak ismert előfordulásai. Rendszerint kissé bolygatott vagy pionír jellegű felszíneken, száraz gyepekben és erdőszegélyekben fordul elő. Fokozottan védett.

Zöldellő törpezanót (Chamaecytisus virescens)

Zöldellő törpezanót (Chamaecytisus virescens)

A selymes törpezanót alakkörébe (Chamaecytisus austriacus agg.) tartozó taxont korábban különböző neveken és különböző taxonómiai szinteken (varietas, alfaj, faj) említették. Több más problémás törpezanót mellett ezt a fonalat is Pifkó Dániel (2004) göngyölítette fel Magyarországon, javasolta a faji rangon történő megkülönböztetést, közölte a fajcsoport határozókulcsát és az elterjedési adatokat. Az Új Magyar Füvészkönyvben már megtalálható a faj, de a korábbiakból hiányzik, talán ennek is köszönhető, hogy még mindig egy viszonylag kevéssé ismert növénynek tekinthető a hazai botanikusok között. A Budai-hegységtől a Zemplénig fordul elő, főleg löszgyepekben, sztyeppréteken él, a Cserhátban sem ritka ezeken az élőhelyeken.

Hengeresfészkű peremizs (Inula germanica)

Löszgyep hengeresfészkű peremizzsel, zöldellő törpezanóttal és magyar kutyatejjel

Hengeresfészkű peremizs (Inula germanica)

Löszgyepek karakterfaja, előfordulási helyei többnyire maguk is értékes, védendő élőhelyek, ezért a faj is törvényes védelmet élvez.

Nyúlánk sárma (Ornithogalum brevistylum)

Nyúlánk sárma (Ornithogalum brevistylum)

A látványos küllemű nyúlánk sárma (vagy nyúlánk madártej) minden bizonnyal nem ritkasága miatt lett védett, ugyanis a jó állapotú szárazgyepek, sztyepprétek mellett bolygatott gyepekben, mezsgyéken és parlagokon is előfordul, helyenként tömegesen.

Ebtippan (Agrostis canina)

Ebtippan (Agrostis canina)

Ez a pázsitfű változó vízellátottságú, főleg láposodó réteken fordul elő. A Flóraatlasz szerint a Dunántúl nyugati részéről, az Északi-középhegységből (főleg a Mátrától keletre) és az Észak-Alföldről vannak adatai. A Cserhát Naszályhoz közeli részéről nem mutatja az előfordulását, ezért külön öröm számomra, hogy rátaláltam.

Sárga rezeda (Reseda luteola)

Sárga rezeda (Reseda luteola)

Közeli rokonához, a vadrezedához (Reseda lutea) hasonlóan útszéli gyomnövényzetben, néha legelőkön vagy szántókon fordul elő, de annál sokkal ritkább. Abból a flóratérképezési kvadrátból ennek a fajnak sem volt adata, ahol megtaláltam, de a Cserhát más részéről ismert.

Idén sem találtam az ágas holdrutát a Mecsekben

Az ágas holdrutát (Botrychium matricariifolium) az ezredfordulón kihaltnak tekintették Magyarországon, miután korábban ismert termőhelyein (a Kőszegi-hegységben, a Zalai-dombságban, a Balaton-felvidéken, a Zempléni-hegységben) eltűnt, és máshol sem került elő évtizedeken keresztül (ld. a Vörös Listát). 2008 júniusában nagy meglepetésemre és örömömre a Mecsekben, a kisújbányai rétek felvételezésekor, egy mintakvadrátomban megtaláltam a kígyónyelvfélék családjába (Ophioglossaceae) tartozó haraszt egy példányát. A begyűjtése törvénysértő és etikátlan lett volna, ezért csak fotóval dokumentáltam az előfordulást. Erről a (talán nem túlzás azt állítanom, hogy) kisebb szenzációnak számító florisztikai felfedezésről írtam az egyik első (meglehetősen "zsenge") tudományos közleményem, amely 2009-ben jelent meg az Acta Botanica Hungarica folyóiratban.

Ágas holdruta (Botrychium matricariifolium)
Hosszúhetény-Kisújbánya, 2008. június 4.

A megtalálás óta többször, így idén is, kerestem a fajt az egykori lelőhelyen - sajnos eredménytelenül. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy nem is volt jelen, mivel a kis termetű, talaj feletti levelet nem minden évben fejlesztő holdruták terepi megtalálása nem könnyű, és nekem csak a korábbi előfordulás közvetlen környezetének átvizsgálására volt időm.

A gyepen az elmúlt években sokféleképpen gazdálkodtak: hol lekaszálták, hol legeltették, és lehetett olyan év is, amikor egyik sem történt. Idén május közepén marhalegelés egyértelmű nyomai látszottak. Ez némi bizakodásra adhat okot, hiszen tapasztalatom szerint a legeltetett, üde gyepek alkalmas élőhelyek lehetnek a holdruták számára. Az azonban bizonyos, hogy a megtelepedést számunkra nehezen vizsgálható tényezők is meghatározzák: azon gombák jelenléte, amelyekkel a holdruták mikorrhiza-kapcsolatot létesítve felveszik a tápanyagot. Mindenesetre a legelés jótékony hatását látom abban, hogy egy korábbi látogatásom óta jelentősen visszaszorult a gyepen terjeszkedő siskanádtippan (Calamagrostis epigeios), viszont agár-sisakoskosborból (Anacamptis morio) többet találtam, mint korábban. Remélem, hogy hamarosan újra előkerül az ágas holdruta is, és a kisújbányai adat nem csak a véletlenszerű, eseti megjelenések számát gyarapítja.

Az alábbiakban közreadok néhány friss fotót a lelőhelyről és az ott élő fajokról.

A kisújbányai gyepek

A rövidre legelt gyepben tömeges a Trifolium campestre

Rigószegfű (Moenchia mantica)

Közönséges ínfű (Ajuga genevensis)

Agár-sisakoskosbor (Anacamptis morio)

Az ágas holdrutáról 2015-ben született egy bejegyzés a Botanikai Fórum blogján.