Az idei Flóra Konferencián került bemutatásra a "Flóraatlasz", vagyis Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza (Atlas Florae Hungariae). A könyvet a Nyugat-magyarországi Egyetem adta ki, s számos szerkesztő, területi koordinátor és terepi adatgyűjtő sokéves munkája kellett ahhoz, hogy végre kezünkbe vehessük. Az atlasz 2832 db megközelítőleg 6,25km * 5,55km oldalhosszú négyzetből álló hálórendszeren ábrázolja a hazai edényes növényfajok (ha jól számoltam, 2231 taxon) előfordulásait. Az adatok saját terepi felvételezésekből, 1990 utáni, pontosan lokalizálható irodalmi forrásokból, valamint herbáriumi gyűjtésekből származnak. A Flóraatlasz megjelenésével a hazai botanikus szakma régóta dédelgetett álma látszik teljesülni. Ezúton is gratulálok az Atlasz szerkesztőinek és adatgyűjtőinek!
Bartha D., Király G., Schmidt D., Tiborcz V., Barina Z., Csiky J., Jakab G., Lesku B., Schmotzer A., Vidéki R., Vojtkó A., Zólyomi Sz. (szerk. / eds.): Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza / Distribution atlas of vascular plants of Hungary. - Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó / University of West Hungary Press, Sopron, 329 pp.
Bár az Atlasz "száraz" információtömege elsőre talán riasztóan hathat, a hazai flóra iránt érdeklődők számára már-már a perverzió határát súrolóan izgalmas böngészni a fajok elterjedési térképei közt. Öröm látni, hogy egyes fajoknál mennyire szépen visszaigazolódik az az area, amit tulajdonképpen eddig is sejtettünk vagy tudtunk (pl. ahogyan az erdőalkotó fafajok eltérő klimatikus/edafikus niche-ei kirajzolódnak, vagy ahogyan vikariáns fajok "leváltják" egymást), máshol a meglepetés erejével hat az elterjedési mintázat szabályossága olyan gyakori fajoknál, amelyekre már egy átlagos botanikus sem fordít elég figyelmet (engem például meghökkentett, hogy a Kiskunság homokterületein hiányzik, illetve szórványszerűen van csak jelen az erdei és a héjakút-mácsonya, és az, hogy a homoki pimpó képes szinte teljesen hiányozni a Nagykunságban).
A puszta gyönyörködésen kívül azonban egy ilyen atlasz, illetve az előfordulások adatbázisa, hatalmas eszköz lehet a botanikai és ökológiai kutatások számára. A kérdés, hogy hogyan?
1. Nyilvánvaló, hogy hatalmas lökést fog adni az Atlasz a hazai florisztikai kutatásoknak. Már csak azért is, mert - mi tagadás - az adatbázis jelenlegi állapotában meglehetősen hiányos. A Szerkesztők az atlas.florae.hungariae@emk.nyme.hu címen várják a kiegészítéseket, valamint a Studia botanica hungarica és a Kitaibelia folyóiratok szerkesztői is jelezték, hogy az Atlasz adatbázisát kiegészítendő és folyamatosan frissítendő új rovatot indítanak florisztikai adatközlések részére. A Studia botanicában már meg is jelent egy ilyen cikk. Mindkét kezdeményezésnek kifejezetten örülök, ugyanis én elsődlegesen nem folytatok florisztikai kutatást, néha azonban mégis rábukkanok egy-egy regionálisan új előfordulásra, amit megérné lepublikálni, viszont általában nem tudok elég időt szánni egy igényesebb, "kerekebb" florisztikai cikk megírására, így végül az adat marad a "fiókban". A fenti lehetőségekkel az érdekes előfordulási adatok lepublikálása könnyebb lesz, s remélem, ez rajtam kívül másokat is arra indít, hogy adataikat közzétegyék.
 |
| Mea culpa - a Müller-nőszőfű egy tájegységre új adatával máig adós vagyok... |
2. A megbízható adatokkal rendelkező fajok esetén, illetve az adatminőség javítása után az Atlasz alkalmas lesz makroökológiai mintázatok vizsgálatára. A "modellező biogeográfia" manapság az ökológia frontvonalába tartozó irányzat, nívós folyóiratokban jelennek meg olyan cikkek, amelyek gridalapú adatbázisok (atlaszok, flóraművek, faunalisták) alapján komoly statisztikai módszertannal boncolgatnak olyan kérdéseket, mint pl. hogyan változik a fajgazdagság földrajzi és környezeti grádiensek mentén, hogyan jósolható meg egyes fajok vagy közösségek előfordulása, klímaváltozásra adott válasza. Magyarországról egyelőre nem sok efféle vizsgálatot olvashattunk, s ennek egyik oka minden bizonnyal az adathiány. Talán a Flóraatlasz megjelenésével nálunk is többen kezdenek majd modern biogeográfiai kutatásokba. Lássunk néhány példát, milyen kérdésekkel lenne érdemes foglalkozni:
- Milyen a fajgazdagság térbeli mintázata Magyarországon? Milyen klimatikus, tájtörténeti, geológiai és felszín-morfológiai változókkal magyarázható a térségek eltérő fajgazdagsága? Ugyanezt a kérdést megvizsgálhatjuk fajcsoportonként: csak adventív fajokra, csak szubmediterrán flóraelemekre, csak fásszárúakra...
- Alátámaszthatóak-e statisztikai módszerekkel az ország növényföldrajzi mintázatainak leírására tett korábbi kísérletek, pl. a növényföldrajzi régiók lehatárolása, a közép-dunai flóraválasztó, a kontinentális-szubmediterrán-kárpáti hatás alatt álló régiók átmenetei vagy határai.
3. A Flóraatlaszból megkaphatunk olyan flóralistákat, amelyek egy-egy tágabb térség regionális fajkészletét jelentik. Ezek azok a fajok, amelyek a lokális közösségekben ("növénytársulásokban") megjelenhetnek. Pl. hiába lenne alkalmas élőhely egy néhány hektáros nedves talajú legelő a héjakút-mácsonyának a Kiskunság közepén, ha valamilyen okból a környéken nem fordul elő, így nincs honnan betelepüljön, s végül nem fog megjelenni az adott foltban. A Flóraatlasz ilyen módon értékes referenciát szolgáltathat az Atlaszénál finomabb térléptékű növényzeti mintázatok kutatása számára, segíthet megérteni, a lokális közösségek szerveződésének törvényszerűségeit. A regionális fajkészlet és a lokális közösségek szerveződése közti kapcsolat szintén egy divatos, gyorsan fejlődő irányzata az ökológiának - a hazai vizsgálatok azonban itt is ritkák.
A Flóraatlasz megjelenése és folyamatos frissítése tehát a klasszikus florisztikai kutatások mellett több olyan irányzat számára is megtermékenyítően hathat, amelyeknek eddig kevés figyelmet szenteltek a hazai ökológusok, az adathiánynak is köszönhetően. Remélem, hogy a Flóraatlasz és a modern adatelemző módszertan együttesen hozzájárul az ország biogeográfiai és közösségi ökológiai sajátosságainak megismeréséhez.
