Translate

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: European Vegetation Survey. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: European Vegetation Survey. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. május 31., csütörtök

27th Congress of the European Vegetation Survey

Május 23. és 26. között rendezték a 27. EVS kongresszust, amely a vegetációosztályozással és a vegetációtípusok védelmével foglalkozó kutatók éves találkozója. A konferenciasorozat korábbi eseményeiről már írtam itt és itt. A helyszín ezúttal éppen Wroclaw volt, és a szervezői/előkészítői munkában is némi részt vállaltam. Annál kisebb ez a rész, hogy öndicséretnek minősüljön leírnom, hogy az egyik legjobban megszervezett konferencia volt az idei a sorozatban azok közül, amelyre ellátogattam.  Minden flottul ment, a konferenciacsomag 20x-os lupét és speciális kivitelű édességeket rejtett, a péntek esti konferenciavacsorát pedig az Oderán hajózva töltöttük. :) Ezúton is gratulálok a kollégáimnak, akik mindent megtettek azért, hogy sikerüljön.



A 'Classification and Database Management II' szekcióban előadásban számoltam be a Polonez projektes kutatásom első eredményeiről, az előadás absztraktja alább olvasható.

Lengyel, A., Swacha, G. & Kącki, Z.: Trait-based numerical classification of Molinio-Arrhenatheretea grasslands in Poland

Descriptive vegetation science has witnessed a rapid progress in the last decades due to the improvement of broad-scale electronic databases. Most synthetic works aimed at delimiting vegetation types on the basis of numerical analysis of species composition of sample plots. Such classifications are often supposed to serve as a multi-purpose reference of habitat types, since the diversity and composition of natural communities are known to determine general ecosystem properties. However, it has been recognised that focusing on species composition may fail to reveal certain patterns of vegetation that are strongly linked with the functioning of ecosystems. Instead of the taxonomic identities of species, their functional traits could offer more relevant information. Functional classifications are expected to have more general validity than species-based classifications because often the same traits respond to the same environmental gradients in very different places of the world due to convergent evolution. In contrast, species are dispersal-limited, thus their local abundances are informative only within their respective distributional limits. Our aim was to classify managed herbaceous vegetation on deep soils and temperate climate of Molinio-Arrhenatheretea syntaxonomical class in Poland on the basis of phytosociological relevés, plant trait data, and using numerical methods.
19995 vegetation plots representing all major grassland types of Poland were retrieved from the Polish Vegetation Database, from which a narrower subset of cca. 6000 Molinio-Arrhenatheretea relevés were resampled. Records of specific leaf area, canopy height, seed mass, clonality and bud bank were obtained from the LEDA and CLO-PLA databases. Between-plot dissimilarities were expressed by Rao functional dissimilarity index. The dissimilarity matrix was passed to principal coordinates ordination, and its most important axes were classified by Ward’s method. Although, this classification did not reproduce the hierarchy of the syntaxonomical categories at a coarse scale, at finer resolutions the main subtypes of Molinio-Arrhenatheretea were differentiated: mesic and wet hay meadows and pastures, marshes and wet grasslands rich in sedges, tall-forb vegetation, and trampled grasslands. After the first promising results, more subtle differences between types in individual traits are subject to further research.



Egy további előadás társszerzőjeként is szerepeltem:

Willner W., Roleček J., Dengler J., Chytrý M., Janišová M., Lengyel A., Aćić S., Becker T., Demina O., Jandt U., Kącki Z., Krstivojević-Čuk M., Korolyuk A., Kuzemko A., Kropf M., Lebedeva M., Semenishchenkov Y., Šilc U., Stančić Z., Staudinger M., Poluyanovm A., Vassilev K. & Yamalov S.: Syntaxonomic revision of the semi-dry grasslands of Central and Eastern Europe

The Eurasian semi-dry grasslands are among the most species-rich and most valuable habitat types of the northern hemisphere. For our syntaxonomic revision, we used a dataset of 34,173 plot records which were assigned to the class Festuco-Brometea by the EuroVegChecklist expert system. In the first step, we classified the dataset into orders and alliances. As starting point, a TWINSPAN classification of the whole dataset was done and the diagnostic species of the main clusters (first and second division level) were determined. The plots were re-assigned using formal definitions of the orders, and then the subset of the order Brometalia erecti (=Brachypodietalia pinnati), corresponding to all semi-dry grasslands of the study area, was classified again. On the basis of this second TWINSPAN classification, formal definitions of the alliances were established. We distinguished the following alliances: Bromion erecti s.str. (=Mesobromion), Cirsio-Brachypodion pinnati (incl. Fragario-Trifolion montani, Agrostio-Avenulion schellianae, Scabioso ochroleucae-Poion angustifoliae, Adonido vernalis-Stipion tirsae), Scorzonerion villosae and Chrysopogono-Danthonion. The fifth alliance “Koelerio-Phleion phleoidis” is transitional towards the class Koelerio-Corynephoretea and its status needs further study.
We also established formal definitions of all associations of the Bromion erecti and Cirsio-Brachypodion pinnati within the study area. The other alliances were not further classified in the present study. Associations were identified using (i) the TWINSPAN classification of the whole order, (ii) TWINSPAN classifications of regionally restricted data sets (typically all Brometalia plots of one country) and (iii) existing national classification schemes. All formal definitions were written in the expert system language of the JUICE program.



Összesen kb. 180 résztvevő érkezett, ha jól emlékszem, kb. 20 országból. A konferencia programját és absztraktjait tartalmazó weboldal itt érhető el.

2017. november 20., hétfő

Meghívó a "27th Congress of the European Vegetation Survey" konferenciára

A European Vegetation Survey program éves találkozóiról már többször írtam, legutóbb éppen 2 hónapja a 2017-es bilbaói konferenciáról. Az EVS kongresszus (eleinte 'workshop' néven futott, az utóbbi években jött divatba a 'congress') a kontinens vegetációjának leírásával, főleg osztályozásával foglalkozó kutatók éves találkozója. Az előadások és poszterek jellemzően egy-egy terület vegetációtípusaival, vegetációtérképezésével, szüntaxonok numerikus revíziójával, Natura2000 élőhelytípusok lehatárolásával, definiálásával, veszélyeztetett vegetációtípusokkal, a növényzet időbeli változásával, invazív fajok alkotta növényzettel, növényzeti adatbázisokkal, a témát érintő statisztikai problémákkal és szoftverefejlesztésekkel foglalkoznak. Általában 150-250 résztvevő szokott érkezni, különféle európai, ritkábban Európán kívüli országokból. A közelmúltbeli alkalmakon magyarok változó, de kb. 5-10 résztvevővel képviseltették magukat. 2018-ban éppen a mostani munkahelyemen, a Wroclawi Egyetemen fogják rendezni, és a helyi szervezőbizottságnak én is tagja leszek. A pontos dátum: 2018. május 23-26.

forrás: http://evs2018wroclaw.uni.wroc.pl

A találkozó fő témáját ezúttal egy évforduló adja. 1928-ban jelent meg a cönológia és vegetációosztályozás egy alapműve a tudományterület atyjától, Josias Braun-Blanquet-tól. A konferencián szeretnénk azzal foglalkozni, hogy az eltelt 90 év alatt milyen utat járt be a növényzet leírásának tudománya, milyen kérdések, elméletek, módszerek, eszközök jelentek meg, maradtak fenn vagy tűntek el, s milyen irányban képzelhető el a tudományterület jövője. Ezen a fő témán belül az alábbi résztémákkal szeretnénk foglalkozni specifikusabban:
- durvaléptékű vizsgálatok sajátosságai, avagy a kutatás skálájának kiterjesztése földrajzi, időbeli és környezeti dimenziók mentén;
- a növényközösségek válasza a kezelés megváltozására;
- adventív fajok szerepe a növényzet átalakulásában;
- Natura2000-es élőhelyek ismerete és védelme;
- az elméleti ökológia és a vegetációskutatás kapcsolata;
- adatbázis-kezelés.

A témákat azok elismert szakértői fogják felvezetni plenáris előadások formájában, majd lesznek hagyományos konferenciaszekciók rövidebb előadásokkal, valamint poszterek is. Az egyik napon konferenciakirándulásokat szervezünk, a résztvevők három lehetséges helyszín közül választhatnak: (1) Stołowe Nemzeti Park, (2) Kaczawskie vulkanikus hegyvidék, (3) az Odra (Odera) folyó völgye. A Stołowe-hegységben nem rég jártam én is, íme néhány fotó kedvcsinálóul:





További részletek a helyszínről, a határidőkről, a részvételi díjakról és minden egyébről olvashatók a kongresszus honlapján. Mindenkit szeretettel várunk!

2017. szeptember 21., csütörtök

26th Congress of the 'European Vegetation Survey'

Szeptember 13. és 16. között Bilbaóban rendezték a 'European Vegetation Survey' mozgalom éves találkozóját. Az EVS a Nemzetközi Vegetációtudományi Társaság (IAVS) egy munkacsoportja, amely a növényzeti változatosság leírása, főleg a növényzet osztályozása iránt érdeklődő kutatókat fogja össze. A találkozó honlapja itt érhető el. A konferencián az alábbi előadást tartottam:

Joint optimization of cluster number and abundance transformation for obtaining stable vegetation classifications
Lengyel A, Landucci F, Mucina L, Tsakalos J & Botta-Dukát Z

The choice of abundance transformation and the number of clusters are among the most important methodological decisions influencing the outcomes of vegetation classifications. The optimal number of clusters is routinely sought for by calculating cluster validity indices (e.g. Optimclass, average silhouette) for classifications of different number of clusters. In contrast, there are very few examples in the literature when the optimal abundance weighting is selected on the basis of evaluating classifications made by systematically changing the data transformation function. Here we present a protocol for finding the combination of abundance transformation function and cluster number which results in the most stable, that now we deem the ‘best’, classification. We show how the optimal values of these two variables co-vary, and how different decisions on any of them can change the classification patterns.
We used real data sets representing Hungarian grasslands, European wetlands and Australian kwongan vegetation, as well as simulated data for testing relationships between abundance weighting, number of clusters and stability. We classified the data sets with changing cluster number and exponent of the power transformation in all possible combinations using the partitioning around medoids non-hierarchical method. The stability of classifications was assessed by mean Goodman & Kruskal’s lambda. The stability values are plotted on a heat map where the horizontal and the vertical axes are defined by the exponent and the cluster number, respectively, and the color intensity of the cells reflect the stability obtained by the actual combination of parameter values. Thus, the most stable classification can be found at the most intensively colored cell. The relationship between optimal values for the exponent and the number of clusters varied significantly among data sets. In cases of data sets with uneven abundance distribution of species within plots, very different numbers of clusters proved optimal when low and high weight were given to the most dominant species. In contrast, when species abundances varied less, the optimal number of clusters changed little along different values of the exponent. Nevertheless, classifications with the same number of clusters but different abundance transformation can reflect significantly different biological processes. The mean Goodman & Kruskal’s lambda successfully identified the optimal number of clusters for most simulated data sets.

Az előadásban egy új eljárást javasoltam az adattranszformáció mikéntje és a csoportszám legjobb osztályozáshoz vezető kombinációjának megtalálására. A diasor letölthető innen. A témáról bírálat alatt áll egy cikkünk - remélem, hamarosan megjelenik, és akkor megoszthatom a részleteket.

A konferencián három kirándulási útvonal közül választhattak a résztvevők, én a Monte Bucierót és a Noja melletti tengerpartot magában foglaló programot választottam. Az eső miatt sajnos inkább a telefonommal, mint a fényképezőgépemmet fotóztam, ez a minőségen sajnos meglátszik.

Monte Buciero

Épp csak megkezdtük a kapaszkodást a hegyre, és ez a látvány fogadott

Magyaltölgy (Quercus ilex), a hegy reliktum erdeinek uralkodó fafaja

Polypodium cambricum

Magyaltölgyes bokorerdő

A kilátás fentről 1 ...

... 2

Asplenium onopteris 



Noja

Tengerparti-liliom (Pancratium maritimum)

Tengeri kömény (Crithmum maritimum)

Tengerparti sziklák, a Crithmum tipikus élőhelye

Asplenium marinum egy tengerparti rom falán

Ulex gallii

Tengerparti iringó (Eryngium maritimum)

Tengerparti fenyér

Juncus acutus
 
Halimione portulacoides

Sós mocsár a folyótorkolatban

Inula crithmoides


A konferenciarészvételt a GINOP 2.3.3-15-2016-00019 projekt finanszírozta.

2017. április 28., péntek

Új szintézisek a növénytársulások rendszeréről

A közelmúltban két olyan forrás is megjelent az interneten, amely átfogó, szintetikus jelleggel rendszerezi Európa vegetációját. Mindkettő hatalmas előrelépés és fontos kiindulási alap a jövő szüntaxonómiai kutatásai számára, ezért most röviden bemutatom őket.

Az első az EuroVegChecklist projekt eredménye. A projekt célja volt, hogy rendet tegyen az európai növényzet magasabb szintű (minimum asszociációcsoport, azaz 'alliance') osztályozásában. A mű nyomtatásban is megjelent az alábbi hivatkozással:


Ladislav Mucina, Helga Bültmann, Klaus Dierßen, Jean-Paul Theurillat, Thomas Raus, Andraž Čarni, Kateřina Šumberová, Wolfgang Willner, Jürgen Dengler, Rosario Gavilán García, Milan Chytrý, Michal Hájek, Romeo Di Pietro, Dmytro Iakushenko, Jens Pallas, Fred J.A. Daniëls, Erwin Bergmeier, Arnoldo Santos Guerra, Nikolai Ermakov, Milan Valachovič, Joop H.J. Schaminée, Tatiana Lysenko, Yakiv P. Didukh, Sandro Pignatti, John S. Rodwell, Jorge Capelo, Heinrich E. Weber, Ayzik Solomeshch, Panayotis Dimopoulos, Carlos Aguiar, Stephan M. Hennekens, Lubomír Tichý 2016. Vegetation of Europe: Hierarchical floristic classification system of vascular plant, bryophyte, lichen, and algal communities. Applied Vegetation Science 19 (Suppl. 1): 3-264. PDF


A cikk veleje, vagyis maga a rendszer, az interneten itt érhető el. Ilyesmi oldalakon történik a szüntaxonok bemutatása:






A szüntaxonokhoz szakértői alapon összegyűjtött diagnosztikus fajokat is találunk. A rendszerben túl sok váratlan dolgot eddig nem találtam, a hazai szüntaxonómiai munkák ismeretében jól el lehet navigálni benne.


Nem így a következő honlap esetén, amely a francia eVeg projekt terméke. A legnagyobb erénye, hogy egészen az asszociációk szintjéig lemegy, így aztán szinte teljes listát kapunk az Európában használt társulásnevekről. A gyengéje, hogy nem fordítottak túl nagy figyelmet a nevek validitására, ugyanis érvénytelen neveket is szép számmal találunk. Itt van például a Colchico autumnalis-Festucetum rupicolae Lengyel, Csiky, Dénes & Király in Lengyel, Illyés, Bauer, Csiky, Király, Purger & Botta-Dukát 2016 név, amit a tavalyi Preslia cikkünkben vezettünk be, és feketén-fehéren leírtuk, hogy a névvel az érvénytelen "Anthoxantho odorati-Festucetum rupicolae Dénes 1997" használatát akarjuk kiváltani. Az eVeg rendszerében azonban mindkét név benne van, ráadásul különböző asszociáció-rendekben: az előbbi a Trifolio-Cynosuretaliában, az utóbbi az Arrhenatheretaliában. Tehát valamiért azt észrevették, hogy javaslunk egy új nevet, de azt nem, hogy egy másikat érvénytelennek tekintünk...



Szép számmal találunk olyan szüntaxonneveket, amelyek talán szokatlannak hatnak. A réteket és magaskórósokat összefoglaló kategóriát például itt nem Molinio-Arrhenathereteának hívják, hanem Agrostio stoloniferae-Arrhenatheretea elatioris subsp. elatioris (Tüxen 1937 em. 1970) de Foucault 1984 névvel illetik. Hogy a jóval közismertebb nevet miért utasították el, arról nem találtam magyarázatot. A szüntaxonokhoz vannak elterjedési térképek és ökológiai mutatók is, de ezek még igen hiányosak. Így aztán jelen pillanatban ennek az adatbázisnak az a legnagyobb haszna, hogy ha valaki szüntaxonómiai kutatásba fog, akkor talál benne egy jegyzéket az eddig közölt társulásnevekről (legalább is nagyon sokról), és ez jó kiindulási alap a nyomozás elkezdéséhez. És ez nem elhanyagolható, ugyanis hosszas szakirodalmi kutatás spórolható meg általa. Bizonyára az adatbázist folyamatosan egészítik ki, frissítik, tehát egyre csak jobb lesz. A szerkesztők azt is tervezik, hogy feltöltik a szüntaxonok típusfelvételeit, néhány név esetén már ezt meg is tették. Ez rendkívüli mértékben segíteni fogja a jövőbeli kutatásokat. Úgy látom, a projekt önkéntes együttműködésekre épül, a honlapon történő regisztrálás után elvileg munkához is láthatunk. Előtte azért érdemes a honlapon jól körülnézni, amit az nehezít, hogy sok szöveg csak franciául van meg egyelőre. Láthatóan kezdeti állapotban van tehát az eVeg adatbázisa, de nagyon ígéretes lehet a folytatás.

2014. május 14., szerda

23. EVS Workshop

2014. május 7. és 12. között a "European Vegetation Survey" 23rd Workshop nevű konferencián jártam Ljubljanában. Az EVS Workshop az Európa növényzetének leírásával foglalkozó kutatók évente megrendezésre kerülő konferenciája, melyen már ötödik alkalommal vettem részt idén. A találkozó szokásos témái közé tartoznak a friss vegetációosztályozási eredmények, módszerek, a növényzeti adatbázisok, valamint a kevéssé kutatott területek, illetve élőhelyek. A konferencián egy előadást tartottam és négy poszterben szerepeltem társszerzőként. Ezek az alábbi linkeken letölthetők:

Előadás:
Lengyel A., Bauer N., Chytrý M., Illyés E.†, Jandt U., Janišová M., Kącki Z., Krstonošić D., Purger D., Šilc U., Škodová I., Stančić Z., Willner W., Botta-Dukát Z.: Spatial variation of the matching between regional and local classifications: an example of Central European grasslands PDF

Poszterek:
Stančić Z., Lengyel A.: Syntaxomical revision of coastal halophilic vegetation in Croatia PDF
Szabó B., Lengyel A., Templ M., Czúcz B.: Improving classification of plant assemblages with environmental constraints: A simulation study PDF
Lhotsky B., Kovács B., Rédei T., Ónodi G., Csecserits A., Lengyel A., Botta-Dukát Z.: Shifts in plant traits along a stress gradient: harsher environment results stronger convergence PDF
Botta-Dukát Z., Lengyel A.: How many ordination axes should be interpreted? PDF

Néhány kép a konferenciáról:







A szervezők egy konferenciaközi és egy konferencia utáni kiránduláson engedtek bepillantást Szlovénia természeti értékeibe. A konferenciaközi kirándulás három felajánlott úti célja közül én a kocevjei régió érintetlen erdeibe indulóra jelentkeztem. 14 ilyen besorolású erdőt tartanak számon Szlovéniában, ezek közül hat található Kocevje körzetében, mi a legnagyobban jártunk, melynek neve Rajhenavski Rog. Bár a szlovén erdészet természetesen nem tudja bizonyítani, hogy az erdőben valóban soha semmilyen emberi beavatkozás nem történt, a palinológiai vizsgálatok nem találtak a folyamatos erdőborítás megszakítására utaló nyomokat. A helytörténeti kutatások szerint csak az 1300-as évek végén jelentek meg a tágabb régióban az első települések. Az erdő érintetlensége azért maradhatott fenn, mert egy 850-950 méteres tszf. magasságban lévő, felszíni vízfolyásoktól (vagyis ivóvíztől) nyáron csaknem mentes, nehezen megközelíthető karsztfennsíkon helyezkedik el. A XIX. század végén a terület irányítását átvevő, német erdész az erdő háborítatlanságát látva ajánlotta a teljes érintetlenség fenntartását. Ez alapján garantálható, hogy az utóbbi száz évben erdészeti tevékenység nem történt, a holt faanyagot sem szállítják el, még az ehető növények és gombák gyűjtése is tilos. A területen mindössze néhány felfestett turistanyom vezet át, de ezek inkább csak a pufferzónában haladnak kitaposott úton. Ennek köszönhetően a Rajhenavski Rogon az erdő természetes "működése", az eltérő korú foltok természetes dinamikája figyelhető meg. Az uralkodó fafaj az európai bükk (Fagus sylvatica), mellé elég sok jegenyefenyő (Abies alba) és némi lucfenyő (Picea abies) vegyül, utóbbi lehetséges, hogy legalább részben a korábbi luctelepítések közvetett eredménye, mivel a lucot az erdészek egészen alacsony régiókban is sokfelé ültették, így sokkal könnyebben érhetett el olyan élőhelyeket, ahol egyébként ritkább lenne. Láttuk a "Rog Királynője" nevű, 50 méter magas, 1,5 méter átmérőjű jegenyefenyőt is, amely a térség legnagyobb fája. A cserjeszintet legnagyobbrészt a bükk fiatal egyedei, valamint olyan jellegzetes fajok alkották, mint a hegyi benge (Rhamnus fallax), babérboroszlán (Daphne laureola) és a farkasboroszlán (Daphne mezereum). Az aljnövényzet érdekességei voltak a hármaslevelű kakukktorma (Cardamine trifolia), a bókoló, a hagymás és a hármaslevelű fogasír (Dentaria enneaphyllos, D. bulbifera, D. waldsteinii), a pofók árvacsalán (Lamium orvala), a kispárlófű (Aremonia agrimonoides), a tavaszi békaszem (Omphalodes verna), a karéjos vesepáfrány (Polystichum aculeatum), a zalai bükköny (Vicia oroboides), a krajnai kutyatej (Euphorbia carniolica) és a békabogyó (Scopolia carniolica). A területen erős a barna medve (Ursus arctos), farkas (Canis lupus) és hiúz (Lynx lynx) állománya, előfordul a háromujjú hőcsik (Picoides tridactylus) és bizonyára a Bonelli-füzike (Phylloscopus bonellii) egyik alfaja is, de sajnos őket hiába kerestem.
Képek az erdőből:

Kispárlófű (Aremonia agrimonoides)

Karéjos vesepáfrány (Polystichum aculeatum)

Tavaszi békaszem (Omphalodes verna)


Krajnai kutyatej (Euphorbia carniolica)


Zalai bükköny (Vicia oroboides)

"A Rog Királynője"

Pofók árvacsalán (Lamium orvala)


A konferencia utáni kiránduláson üde (Arrhenatherion), félszáraz/száraz (Bromion erecti) és sovány gyepeket (Violion caninae) láttunk a Gorjanci-hegységben. A meglátogatott terület a horvát határhoz közel, az ország kontinentális jellegű részén található. A félszáraz és üdébb foltokat a sudár rozsnos (Bromus erectus), a pelyhes zabfű (Helictotrichon pubescens), a pusztai csenkesz (Festuca rupicola), a vörös csenkesz (F. rubra), az aranyzab (Trisetum flavescens) uralta. Érdekesebb kísérőfajok voltak a tarka kosbor (Orchis tridentata), a füles kosbor (Orchis mascula), a takarmánybaltacím (Onobrychis viciifolia), a horvát szegfű (Dianthus croaticus), a hegyi kökörcsin (Pulsatilla montana) [igaz, ennek taxonómiai hovatartozásában többen kételkedtek], a galambszínű ördögszem (Scabiosa columbaria) és a magyar aszat (Cirsium pannonicum). Egy magyarországi zárt dolomitsziklagyepre emlékeztető, szárazabb dombon szőke oroszlánfog (Leontodon incanus), krajnai repcsény (Erysimum carniolicum) és sujtárszerű bordamag (Laserpitium siler) díszlett. A sovány gyepeket szőrfű (Nardus stricta) és fonalas csenkesz (Festuca filiformis) uralták, mellettük eperjes sás (Carex pilulifera), hegyi pacsirtafű (Polygala vulgaris), háromélű rekettye (Genista januensis) és macskatalp (Antennaria dioica) volt kísérő.
Képek a gyepekről:

Füles kosbor (Orchis mascula)

Fonalas csenkesz (Festuca filiformis)

Eperjes sás (Carex pilulifera)


Sujtárszerű bordamag (Laserpitium siler)

Krajnai repcsény (Erysimum carniolicum)

Macskatalp (Antennaria dioica)

Szárazgyep a szőke oroszlánfog (Leontodon incanus) tömegével

A következő EVS Workshop 2015-ben Rennes-ben kerül majd megrendezésre.