Cikkek az Erdészettudományi Közleményekben

Soproni kollégák döntő hozzájárulásával megjelent két társszerzős cikkem. Mindkettő az erdőtársulások klímaváltozásra adott válaszával foglalkozik, de más-más skálán: az egyik a fafajok és erdőtársulások földrajzi léptékű átrendeződési lehetőségeit veszi számba, a másik a mikroklímának a lékek növényzetére gyakorolt hatását vizsgálja.

Bartha D., Berki I., Lengyel A., Rasztovits E., Tiborcz V. és Zagyvai G. (2018): Erdőtársulások és fafajaik átrendeződési lehetőségei a változó klímában. Erdészettudományi Közlemények, 8(1): 163-195. DOI: 10.17164/EK.2018.011

Kivonat

Kutatásunk sokrétű megközelítést tükröz. Honos fafajaink becsült reakciói alapján elemeztük őshonos fafajú erdőtársulásaink várható átrendeződését. Az elméleti becsléseket összedolgoztuk az újulatra és mortalitásra vonatkozó terepi vizsgálatok eredményeivel. Potenciális, invázióbiológiai szempontból alacsony kockázatú cserefafajokat kerestünk a várhatóan visszaszoruló fafajaink esetleges helyettesítésére. A honos és inváziós fafafajok esetében országos adatokon nyugvó, cserefafajok esetében európai léptékű modellezéssel is becsültük a fajok potenciális és prognosztikus elterjedését. Potenciális természetes erdőtársulás (PTE) adatbázist építettünk fel az ország erdőterületeire az Országos Erdőállomány Adattár alapján, a jelenre és jövőre vonatkozóan egyaránt. Eredményeink alapján az erdő- és erdőssztyep-társulások esetében egyaránt a magas összetételi (elegyesség) és szerkezeti diverzitás (gyepekkel, cserjésekkel mozaikoló állományok) jelenthet nagyobb alkalmazkodóképességet. A kiválasztott tájidegen fafajok alkalmazására csak az új körülmények között is vitális, őshonos taxonok és az általuk alkotott (akár újszerű) társulások által nyújtott lehetőségek kimerülését követően kerülhet sor.

Kulcsszavak: klímaváltozás, fafajösszetétel, potenciális elterjedés, cserefafajok, potenciális természetes erdőtársulás

Zagyvai G., Eredics A., Csiszár Á., Korda M., Lengyel A., Tiborcz V. és Bartha D. (2018): Lékek növényzetét meghatározó tényezők vizsgálata különös tekintettel a mikroklímára. Erdészettudományi Közlemények, 8(1): 197-210. DOI: 10.17164/EK.2018.012

Kivonat

Különböző magyarországi erdőállomány-típusokban kialakított, 12 lék mikroklíma mérőhálózatának adatelemzése alapján lineáris összefüggést találtunk a lékméret és egyes napi meteorológiai paraméterek között. Az állományban és a lékekben mért adatok összevetése az Országos Meteorológiai Szolgálat legközelebbi meteorológiai állomásának adataival szintén szabályos eltéréseket mutat. Az eredmények lehetőséget kínálnak egyes klímaparaméterek, pl. napi maximum és minimum becslésére különböző méretű lékekben és a környező állományokban, a szabványos meteorológiai megfigyelések alapján. 109 lék esetében vizsgáltuk, hogy a lékek jellemzői hogyan állnak összefüggésben a fajdiverzitással. Arra is választ kerestünk, mennyire érzékenyek az újulat fajai a lékeken belüli mikroklíma grádiensekre. A lékek korának és méretének hatása az egyes szociális magatartás típusok szerint eltérő, a lékek formája az újulat fajgazdagságára hat. A FAI (Forest Aridity Index) és a diverzitást jellemző változók között pozitív összefüggés mutatható ki. Az újulat léken belüli pozícióját vizsgálva megállapítható, hogy az összesített fajszám, egyedszám és effektív fajszám a lékek közepén a legmagasabb. A lékek üdébb részeit jellegzetes mezofil fafajok újulatának megjelenése indikálja.

Kulcsszavak: mesterséges lék, mikroklíma, ökológiai grádiens, újulat, növényi diverzitás

Cikk a cseh bükkösök fán lakó mohaközösségeiről

Nem rég jelent meg az alábbi cikk, amelybe a vezető szerzők egy kisebb adatelemzési és programozási hozzájárulásom miatt bevettek engem is. A cikkben azt vizsgáltuk, hogy a kezelési történet és a fák korhadási foka hogyan befolyásolnak egyes közösségszerkezeti jellemzőket, mint a fajgazdagság, a béta diverzitás, a közösségek beágyazottsága (nestedness) és a fajösszetétel, és mindezt megvizsgáltuk a mintaterületek és a farönkök szintjén. Az elemzések azt mutatták, hogy korábban intenzívebben hasznosított erdők fajösszetétele és fajszáma elszegényedett. Az öregebb, extenzívebben hasznosított bükkösökben több faj volt, és ritka fajok is ezekben fordultak elő. A béta diverzitási mutatók azonban nem függtek össze a kezelési történettel, sokkal inkább az élőhelyi heterogenitással, amelyet a farönkök különböző korhadási stádiumai jelentettek. A korhadási foknak ezen kívül a fajgazdagságra és a fajösszetételre is hatása volt.

A cikk elérhető itt:

M. Táborská, J. Procházková, A. Lengyel, T. Vrška, L. Hort, P. Ódor (2017): Wood-inhabiting bryophyte communities are influenced by different management intensities in the past. Biodiversity and Conservation, doi:10.1007/s10531-017-1395-8

Abstract

Many studies have underlined the fact that once forest continuity is broken, communities of wood-inhabiting organisms may never be restored to their original status. However, only a few studies have actually presented results from sites that have current old-growth structure, and where the history of human interventions is known. In this study we compared the species richness, nestedness, beta diversity, and composition of bryophytes from living trunks and dead logs of beech (Fagus sylvatica) in seven forest stands in the Czech Republic with old-growth structure and various histories of past human impact. Our analysis showed that these communities are nested and that their beta diversity is lower than random. There was a significant proportion of shared species, and rare species were present only in the most heterogeneous and the least man affected habitats. We found that bryophyte communities of forests with more intensive past management were significantly impoverished in terms of both species richness and composition. Beta diversity was not related to management history and reflected current habitat heterogeneity. The effect of decay stage on species richness and beta diversity was stronger than the site effect. Our results demonstrate that the protection of current natural beech-dominated forests and improvements to their connectivity in fragmented landscapes are crucial for the survival and restoration of the diversity of wood-inhabiting bryophytes.

A mintaterületeken nem jártam, ezért a természetközeli erdők illusztrációi gyanánt csak két hazai, bükkös erdőrezervátumokból származó fotót tudok mutatni:

A Kőszegi-forrás Erdőrezervátum bükköse a Mecsekben

Az Őserdő Erdőrezervátum bükköse a Bükk hegységben

Az én munkám arra szorítkozott, hogy írtam és publikálhatóvá tettem egy programkódot, amivel a béta diverzitás fajcsere (replacement) és a fajszám-különbség (richness difference) komponensekre bontható fel Podani & Schmera (2011) módszerével. A kód a mohás cikk honlapján az elektronikus függelékben érhető el. A módszerről hamarosan fogok írni egy bővebb ismertetőt egy külön bejegyzésben.

Erdőökológiai tanulmánykötetek

Az MTA Ökológiai Kutatóközpont Tanulmányai sorozatban megjelent két új kötet az északi-középhegységi és az őrségi erdők témájában:

Bölöni János (szerk.). 2015. Tanulmányok a félszáraz tölgyesek ökológiai viszonyairól. MTA Ökológiai Kutatóközpont Tanulmányai 1, MTA Ökológiai Kutatóközpont, Tihany, 61 pp.

Ódor Péter (szerk.). 2015. A biodiverzitást meghatározó környezeti változók vizsgálata az őrségi erdőkben. MTA Ökológiai Kutatóközpont Tanulmányai 2. MTA Ökológiai Kutatóközpont, Tihany. 67 pp.

23. EVS Workshop

2014. május 7. és 12. között a "European Vegetation Survey" 23rd Workshop nevű konferencián jártam Ljubljanában. Az EVS Workshop az Európa növényzetének leírásával foglalkozó kutatók évente megrendezésre kerülő konferenciája, melyen már ötödik alkalommal vettem részt idén. A találkozó szokásos témái közé tartoznak a friss vegetációosztályozási eredmények, módszerek, a növényzeti adatbázisok, valamint a kevéssé kutatott területek, illetve élőhelyek. A konferencián egy előadást tartottam és négy poszterben szerepeltem társszerzőként. Ezek az alábbi linkeken letölthetők:

Előadás:

Lengyel A., Bauer N., Chytrý M., Illyés E.†, Jandt U., Janišová M., Kącki Z., Krstonošić D., Purger D., Šilc U., Škodová I., Stančić Z., Willner W., Botta-Dukát Z.: Spatial variation of the matching between regional and local classifications: an example of Central European grasslands PDF

Poszterek:

Stančić Z., Lengyel A.: Syntaxomical revision of coastal halophilic vegetation in Croatia PDF

Szabó B., Lengyel A., Templ M., Czúcz B.: Improving classification of plant assemblages with environmental constraints: A simulation study PDF

Lhotsky B., Kovács B., Rédei T., Ónodi G., Csecserits A., Lengyel A., Botta-Dukát Z.: Shifts in plant traits along a stress gradient: harsher environment results stronger convergence PDF

Botta-Dukát Z., Lengyel A.: How many ordination axes should be interpreted? PDF

Néhány kép a konferenciáról:

A szervezők egy konferenciaközi és egy konferencia utáni kiránduláson engedtek bepillantást Szlovénia természeti értékeibe. A konferenciaközi kirándulás három felajánlott úti célja közül én a kocevjei régió érintetlen erdeibe indulóra jelentkeztem. 14 ilyen besorolású erdőt tartanak számon Szlovéniában, ezek közül hat található Kocevje körzetében, mi a legnagyobban jártunk, melynek neve Rajhenavski Rog. Bár a szlovén erdészet természetesen nem tudja bizonyítani, hogy az erdőben valóban soha semmilyen emberi beavatkozás nem történt, a palinológiai vizsgálatok nem találtak a folyamatos erdőborítás megszakítására utaló nyomokat. A helytörténeti kutatások szerint csak az 1300-as évek végén jelentek meg a tágabb régióban az első települések. Az erdő érintetlensége azért maradhatott fenn, mert egy 850-950 méteres tszf. magasságban lévő, felszíni vízfolyásoktól (vagyis ivóvíztől) nyáron csaknem mentes, nehezen megközelíthető karsztfennsíkon helyezkedik el. A XIX. század végén a terület irányítását átvevő, német erdész az erdő háborítatlanságát látva ajánlotta a teljes érintetlenség fenntartását. Ez alapján garantálható, hogy az utóbbi száz évben erdészeti tevékenység nem történt, a holt faanyagot sem szállítják el, még az ehető növények és gombák gyűjtése is tilos. A területen mindössze néhány felfestett turistanyom vezet át, de ezek inkább csak a pufferzónában haladnak kitaposott úton. Ennek köszönhetően a Rajhenavski Rogon az erdő természetes "működése", az eltérő korú foltok természetes dinamikája figyelhető meg. Az uralkodó fafaj az európai bükk (Fagus sylvatica), mellé elég sok jegenyefenyő (Abies alba) és némi lucfenyő (Picea abies) vegyül, utóbbi lehetséges, hogy legalább részben a korábbi luctelepítések közvetett eredménye, mivel a lucot az erdészek egészen alacsony régiókban is sokfelé ültették, így sokkal könnyebben érhetett el olyan élőhelyeket, ahol egyébként ritkább lenne. Láttuk a "Rog Királynője" nevű, 50 méter magas, 1,5 méter átmérőjű jegenyefenyőt is, amely a térség legnagyobb fája. A cserjeszintet legnagyobbrészt a bükk fiatal egyedei, valamint olyan jellegzetes fajok alkották, mint a hegyi benge (Rhamnus fallax), babérboroszlán (Daphne laureola) és a farkasboroszlán (Daphne mezereum). Az aljnövényzet érdekességei voltak a hármaslevelű kakukktorma (Cardamine trifolia), a bókoló, a hagymás és a hármaslevelű fogasír (Dentaria enneaphyllos, D. bulbifera, D. waldsteinii), a pofók árvacsalán (Lamium orvala), a kispárlófű (Aremonia agrimonoides), a tavaszi békaszem (Omphalodes verna), a karéjos vesepáfrány (Polystichum aculeatum), a zalai bükköny (Vicia oroboides), a krajnai kutyatej (Euphorbia carniolica) és a békabogyó (Scopolia carniolica). A területen erős a barna medve (Ursus arctos), farkas (Canis lupus) és hiúz (Lynx lynx) állománya, előfordul a háromujjú hőcsik (Picoides tridactylus) és bizonyára a Bonelli-füzike (Phylloscopus bonellii) egyik alfaja is, de sajnos őket hiába kerestem.

Képek az erdőből:

Kispárlófű (Aremonia agrimonoides)

Karéjos vesepáfrány (Polystichum aculeatum)

Tavaszi békaszem (Omphalodes verna)

Krajnai kutyatej (Euphorbia carniolica)

Zalai bükköny (Vicia oroboides)

"A Rog Királynője"

Pofók árvacsalán (Lamium orvala)

A konferencia utáni kiránduláson üde (Arrhenatherion), félszáraz/száraz (Bromion erecti) és sovány gyepeket (Violion caninae) láttunk a Gorjanci-hegységben. A meglátogatott terület a horvát határhoz közel, az ország kontinentális jellegű részén található. A félszáraz és üdébb foltokat a sudár rozsnos (Bromus erectus), a pelyhes zabfű (Helictotrichon pubescens), a pusztai csenkesz (Festuca rupicola), a vörös csenkesz (F. rubra), az aranyzab (Trisetum flavescens) uralta. Érdekesebb kísérőfajok voltak a tarka kosbor (Orchis tridentata), a füles kosbor (Orchis mascula), a takarmánybaltacím (Onobrychis viciifolia), a horvát szegfű (Dianthus croaticus), a hegyi kökörcsin (Pulsatilla montana) [igaz, ennek taxonómiai hovatartozásában többen kételkedtek], a galambszínű ördögszem (Scabiosa columbaria) és a magyar aszat (Cirsium pannonicum). Egy magyarországi zárt dolomitsziklagyepre emlékeztető, szárazabb dombon szőke oroszlánfog (Leontodon incanus), krajnai repcsény (Erysimum carniolicum) és sujtárszerű bordamag (Laserpitium siler) díszlett. A sovány gyepeket szőrfű (Nardus stricta) és fonalas csenkesz (Festuca filiformis) uralták, mellettük eperjes sás (Carex pilulifera), hegyi pacsirtafű (Polygala vulgaris), háromélű rekettye (Genista januensis) és macskatalp (Antennaria dioica) volt kísérő.

Képek a gyepekről:

Füles kosbor (Orchis mascula)

Fonalas csenkesz (Festuca filiformis)

Eperjes sás (Carex pilulifera)

Sujtárszerű bordamag (Laserpitium siler)

Krajnai repcsény (Erysimum carniolicum)

Macskatalp (Antennaria dioica)

Szárazgyep a szőke oroszlánfog (Leontodon incanus) tömegével

A következő EVS Workshop 2015-ben Rennes-ben kerül majd megrendezésre.

Lösztölgyesekről szóló cikk a Preslia folyóiratban

Megjelent egy cikkünk a Preslia nevű, cseh folyóiratban. A cikkben a Kárpát-medence lösszel borított területein kialakuló, tölgy uralta erdőtársulások típusait mutatjuk be egy numerikus osztályozás alapján.

Magyarországon az ún. lösztölgyesekre az erdőssztyepp öv klimatikus zárótársulásaként tekintünk. Egykor az Alföld löszhátait, a dombsági és hegylábi területeit uralhatták, mára azonban a termékeny talajú, lösz borította vidékek művelésbe vonása miatt jelentősen megritkultak, elszigetelt állományaik védendő reliktumoknak tekinthetők. A löszön kialakult tölgyeseknek korábban csak a szárazabb típusait kezelték külön társulásokként (tatárjuharos lösztölgyes, Aceri tatarici-Quercetum roboris Zólyomi 1957, ill. hársas-tölgyes, Dictamno-Tilietum cordatae Fekete 1961), üdébb típusokat nem neveztek meg. Szerbiában és Horvátországban üdébb és szárazabb típusokat is leírtak a cönológusok, viszont a szárazabbak sem voltak azonosak a Magyarországról ismertekkel. Vizsgálatunkban egységesebb képet próbáltunk kialakítani a magyar, horvát és szerb lösztölgyesekről.

Horvátországi lösztölgyes ezüsthárssal

Elemzésünkben hat erdőtípust különítettünk el, melyeket egy-egy jellemző fajukkal jelöltünk. A hat típus két csoportra oszlott földrajzi elterjedés szerint. A déliesebb areájú szubmediterrán csoportba két típust soroltunk. A szártalan kankalinról (Primula vulgaris) elnevezett típus döntően a vizsgálati terület déli részén fordul elő, vizsgálatunk szerint legészakibb állományai a Dél-Dunántúlon vannak.

A szártalan kankalin a szubmediterrán, üde lösztölgyesek faja

Zárt lombkoronájú, üde-félszáraz erdő, amelyet a hazánkból eddig bizonyítottan nem jelzett Tilio tomentosae-Quercetum roboris Slavnic 1952 asszociációval vélünk azonosnak. A szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus) nevével fémjelzett típus valamivel szárazabb, Horvátországban és Szerbiában készült felvételek képviselik, szüntaxonómiai hovatartozása egyelőre nem kellően tisztázott. A kontinentális elterjedésűek csoportjában az első típus névadó faja a pusztai meténg (Vinca herbacea), mely már sejteti, hogy ide a legszárazabb, nyílt lombkoronájú lösztölgyesek tartoznak. A "tipikus", magyarországi tatárjuharos lösztölgyesek mellett azonban többféle, ráadásul gyakran nem érvényes nevet használtak mások a hasonló erdők jelölésére, így a szüntaxonómiai azonosítás most sem lehetséges. A típus előfordulásainak többsége a Mezőföldön van, de a Tolnai-dombságról, a Dél-Baranyai-dombságról, sőt, Horvátország északi részéről is sorolódtak ide felvételek. Még nagyobb érdekesség, hogy a Tarcal-hegység (Fruska Gora) szomszédságában, Szerbiában is előfordul elszigetelten.

Felvételezés a lösztölgyesben

A pusztai meténg a száraz, nyílt tölgyesek tisztásait kedveli

A nagyezerjófű a nyílt tölgyesek és erdőszegélyek jellemző faja

A bársonyos tüdőfű (Pulmonaria mollis) fajjal jellemezhető típus az előző üdébb (nevezzük félszáraznak) változatának tekinthető. Állományainak többsége az Északi-középhegység lábainál és a Mezőföld északi részén található. Üde és zárt erdő az odvas keltike (Corydalis cava) által jelzett lösztölgyes, melynek felvételei a Mezőföldön, a Tolnai-dombságban és a Dél-Baranyai-dombságban készültek. A szüntaxonómiai rendszerben a Corydalido cavae-Carpinetum betuli Kevey 2008 név használatát javasoljuk e típus megjelölésére.

A bársonyos tüdőfű a félszáraz tölgyeseket jellemzi

Üde erdőkben él az odvas keltike

Végül elkülönítettünk egy típust, amelyet a tyúkhúr (Stellaria media) faj jellemez. Elterjedésében, élőhelyigényében hasonlít az előző típusra, azonban a zavarás nyomai attól megkülönböztetik.

A cikkünk hivatkozása:

Purger D., Lengyel A., Kevey B., Lendvai G., Horváth A., Tomić Z. & Csiky J. (2014): Numerical classification of oak forests on loess in Hungary, Croatia and Serbia. – Preslia 86: 47–66. Letölthető a Researchgate profilomról