Füleskuvikok a Gödöllői-dombságban - az első madaras cikkszerzőségem

Akik személyesen ismernek, azok számára valószínűleg nem árulok el azzal titkot, hogy a szenvedélyem a madarászás. Életem egy bizonyos szakaszában úgy éreztem, hogy ennek gyakorlásához madárgyűrűző-vizsgát is jó lenne tennem, emellett bekapcsolódtam az MME gödöllői helyi csoportja, főleg Kerényi Zoltán és Lehel György által művelt füleskuvik-védelembe és kutatásba. A főleg az ő munkájuk révén összeállt adatokból jelent meg egy cikkünk az MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztály és MME Ragadozómadár-védelmi Tanács közös évkönyvében, a Heliacában.

A cikkben szó esik a füleskuvikok elterjedéséről, állománynagyságáról, élőhelyválasztásáról, az odúfoglalási tapasztalatokról, a területhűségről, valamint az ivarok biometriai határozási nehézségeiről. (Valójában ennél is többféle elemzést terveztünk, de sajnos nem teljesültek fontos statisztikai alapfeltételek.) A munka leginkább a szerzőtársaimat dicséri, de örülök, hogy én is hozzájárulhattam itt-ott. Ez az első tudományos cikkszerzőségem madaras témában, emiatt az iromány különleges számomra.

Füleskuvik gyűrűzéskor

A füleskuvik (Otus scops) egy Dél- és Kelet-Európától Közép-Ázsiáig elterjedt bagolyfaj, amely Magyarországon fokozott védelem alatt áll. Az európai és világállománya valószínűleg csökken, míg a hazai állomány stabil, és többek megfigyelései szerint az utóbbi évtizedben jelentősen nőtt. A Gödöllői-dombságban helyenként gyakori madár, a tavaszi és koranyári éjszakákon hallható füttyei jellegzetes táji elemnek is mondhatók. Az egyetlen igazi vonuló bagolyfaj Magyarországon, a telet Nyugat- és Közép-Afrikában, kisebb számban a Földközi-tenger medencéjében tölti. Első egyedei április legelején érkeznek, az utolsók szeptemberben indulnak útnak. Elsősorban a facsoportok és nyílt, gyepes területek mozaikját kedveli, és nem idegenkedik az épített környezettől sem. Mesterséges odúval jól telepíthető. Nagyobb rovarokkal és kisebb emlősökkel táplálkozik.

A cikk hivatkozása alább látható, a Heliaca pedig teljes egészében olvasható itt.

Kerényi Z., Lehel Gy., Lengyel A. (2022): Füleskuvik-védelem és kutatás a Gödöllői-dombságban. Heliaca 18: 43-52.

2016 madárgyűrűzési élményei

Amint már írtam, 2016-ban elkezdtem madarakat gyűrűzni szabadidőmben. Az év során kb. 1500 madarat gyűrűztem meg, melyeknek a kétharmadát egy hét alatt a Ferencmajori Madárvártán a Hopp Ferenc madarásztáborban, a többit pedig különféle egyéni "akciók" során a saját és a rokonságom lakóhelye környékén. Az alábbiakban beszámolok az érdekesebb fogásaimról.

Nádi tücsökmadár (Locustella luscinioides)

Az első külföldi visszajelentésemről az ősszel kaptam hírt. Egy július 29-én Ferencmajorban gyűrűzött nádi tücsökmadaramat a horvátországi Vid településen, a Neretva folyó deltavidékén szeptember 2-án fogták vissza. A madár az eltelt 35 nap alatt 516 km-t tett meg.

Legérdekesebb visszafogásom egy veresegyházi fészkelőtelepen június 7-én megfogott partifecske. A madarat csaknem 5 évvel, egész pontosan 1787 nappal korábban, Gödöllőn gyűrűzték fiatalként. A partifecskék fiatal kori mortalitása elég magas, kevesen élnek meg ilyen szép kort. Ez a példány ezek szerint már ötödször jött vissza afrikai telelőhelyéről a Gödöllő és Veresegyház környéki fészkelőhelyekre. Mindig lenyűgöz, hogy ezek a látszólag törékeny és gyenge állatok milyen hihetetlen teljesítményekre képesek...

Partifecske (Riparia riparia)

A ferencmajori egy hét gyűrűzés rengeteg tanulsággal és élménnyel szolgált, amit az alábbi képek is illusztrálnak.

Erős csapat: karvalyposzáta (Sylvia nisoria), fülemülesitke (Acrocephalus melanopogon) és réti tücsökmadár (Locustella naevia) egyszerre a ferencmajori gyűrűzőasztalnál

Jégmadár (Alcedo atthis)

Berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis)

Rövidkarmú fakusz (Certhia brachydactyla)

Kakukk (Cuculus canorus)

Búbos banka (Upupa epops), új faj a tábor gyűrűzött fajai közt

A veresegyházi volt homokbánya mellett egy visszacserjésedő-nádasodó kubikgödrös területen az ősszel nagyon jól mozogtak az énekesmadarak, több fajt itt foghattam először kézbe.

Tüzesfejű királyka (Regulus ignicapilla)

Erdei szürkebegy (Prunella modularis)

Erdei pityer (Anthus trivialis)

Törpegém (Ixobrychus minutus) - ilyet már fogtam Ferencmajorban, de a veresegyházi előkerülése kellemes meglepetés volt

A legritkább faj, amivel dolgom volt, aligha nem a kormosfejű cinege, amelyet a Mohora melletti Berekalji-víztározó fenyvesében fogtam:

Kormosfejű cinege (Parus montanus)

Az idei évben még nem gyűrűztem, de amint a hideg alábbhagy, és találok olyan helyet, ahol jó a mozgás, nem fogok teketóriázni. :)

Madárgyűrűzés

Ennek a bejegyzésnek az apropóját az adja, hogy nem rég megszereztem a madárgyűrűző engedélyt "énekesmadár" kategóriában. A madarakkal kapcsolatos tevékenységem nem része a hivatalos kutatómunkámnak, csupán hobbiból csinálom, de mivel végtére is ez is egy kutatás, említést teszek róla.

Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) gyűrűvel

A madárgyűrűzés egy ornitológiai adatgyűjtési módszer, amit először a madárvonulás kutatásának céljából alkalmaztak. A befogott madarakra a testtömegükhöz képest kicsi, egyedi azonosítóval ellátott gyűrűt erősítünk, majd szabadon engedjük őket. Ha a madarat újból sikerül befogni, vagy a terepen sikerül leolvasni a gyűrűjét, akkor kapunk egy adatot arról, hogy a befogás és a visszafogás/leolvasás között eltelt idő alatt milyen utat tett meg, és ez segít a faj vonulási mintázatának (útvonal, időzítés, sebesség) megismerésében. A gyűrű az esetek többségében alumíniumból vagy acélból készül, a madár lábára kerül, és annyira kicsi, hogy csak akkor olvasható le, ha a madár újra kézbe kerül. Emellett vannak színesgyűrűs projektek is, amelyek feltűnőbb, terepen is leolvasható, de hasonlóan könnyű gyűrűkkel vagy más alakú jelölőkkel dolgoznak. Ezenkívül sokféle elektronikus jeladót használnak madarak követésére. Ezek kicsit több technikai és anyagi akadályt támasztanak a megvalósítás elé, azonban felbecsülhetetlen értékű adatokat szolgáltatnak, hiszen egyedi szinten, napról napra követhetővé teszik a madarak mozgását. Itt látható egy lista nyomkövetős madarakról. Nézzük meg például, hogy merre jár éppen Garam, az Ipolyvecén jelölt fehér gólya. A blog írásakor a legfrissebb adat szerint éppen a libanoni határhoz közelített a Földközi-tenger partja mentén, útban Magyarország felé.

Ez a színes gyűrűs dankasirály (Chroicocephalus ridibundus)...

... az alábbi leolvasásokkal rendelkezik eddig, amelyekből kiderül, hogy a Kárpát-medence és az Adria között ingázott; részletek itt: http://tringa.mme.hu:8080/mme/captures/map/NTA1NjU3MA

Gyakran felmerülő kérdés, hogy a madarakat mennyire befolyásolják, vagy akár veszélyeztetik ezek a jelölők. Calvo és Furness (2011) cikke szerint a jelölők madarakra gyakorolt hatása összességében elhanyagolható ahhoz képest, hogy maga a kutatás mennyi pozitív eredménnyel jár, de ettől még a kutatás során mindig nagy körültekintéssel kell eljárni, hogy a madarat minél kevésbé zavarjuk, valamint a madár esetlegesen megváltozott viselkedése ne vezessen hamis következtetésekre, egyes esetekben ugyanis ezek a veszélyek fennállnak.

Ez a csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collybita) énekelni kezdett a fotózás alatt, kézben tartva - nem igazán hatotta meg a befogás, azóta is aktívan őrzi a revírjét.

A gyűrűzés céljából befogott madarakon gyakran egy sor egyéb jellegzetességet is feljegyeznek (kor, ivar, vedléssel kapcsolatos információk, biometriai jellemzők, pl. a szárny alakjával kapcsolatos méretek, testtömeg...), amelyek szintén értékes adatokat jelentenek az ornitológusok számára. A madárgyűrűzéses kutatások számára különösen a standardizált fogási intenzitású állomások adatai értékesek, hiszen ezeken többé-kevésbé torzítatlan mintavétellel és nagyfokú szakmai felkészültséggel folyik a munka. Ilyen madárvárta van Magyarországon például Ócsán, Farmoson, Tömördön, Izsákon, és már Naszály-Ferencmajorban is - én az utóbbi táborban ismerkedtem meg a madárgyűrűzéssel kb. 15 éve.

Hálóállás Ferencmajorban

A madarak befogására többféle eszköz van használatban, melyek közül kis termetű madarak megfogására a legalkalmasabb és legelterjedtebb az ún. függönyháló vagy japánháló. Ez egy függőlegesen kifeszíthető, kb. 3 méter magas, rendszerint 6-12 méter hosszú, laza szövésű háló, amelyen néhány feszítőzsinór halad keresztül vízszintesen. A háló fekete, vékony szálú műanyagfonalból készült, és merőleges irányból meglepően nehéz észrevenni. Ha a madár sem veszi észre, akkor merőlegesen a hálónak repül, majd a feszítőzsinórok által képzett zsebbe hullik, és ott marad, amíg a gyűrűző (vagy segédje) ki nem szabadítja. A háló működését ezen a videón mutatja be egy brit madarász. A befogási módszer kellő szakértelem és az előírások betartása mellett minimális veszélyt jelent a madár épségére - ahogyan ezt Spotswood és munkatársai is kimutatták.

Őszapó (Aegithalos caudatus) a hálóban

A madárvonulás régóta feszegeti az emberek kíváncsiságát, sokan foglalkoztak és foglalkoznak vele, hatalmas szakirodalma van, ennek ellenére még mindig sok a nyitott kérdés. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a jelenlegi tudásunk döntő részére a gyűrűzéses vagy (újabban) az egyéb jeladós kutatások révén tettünk és teszünk szert, és ez nagyban segíti a madarak védelmét. Itt egy összefoglaló cikk a témában: Bailein (2001). Az alábbiakban igen röviden megemlítek néhány publikációt, amelyek gyűrűzéses adatok segítségével fednek fel érdekességeket.

Mindenekelőtt a Magyar madárvonulási atlaszról (Csörgő et al. 2009) írok, amely az összes hazánkban fogott madárfaj gyűrűzési adatait összegzi: gyűrűzések és visszafogások számával, kiemelt figyelemmel a külföldi gyűrűs madarak hazai megkerüléseire és a hazai gyűrűsek külföldi megkerüléseire, a gyűrűzések időpontjára, a madarak korára.

Korner-Nievergelt és társai (2014) korszerű statisztikai modellekkel vizsgálták az Európában jelölt vörösbegyek megkerülési adatait. Ezzel egyrészt tesztelték a modellezési technikát, másrészt kimutatták, hogy a Skandináviában jelölt vörösbegyek közül több tölti a telet Észak-Afrikában, mint a Közép-Európában jelöltek. Az északabbi állományok tehát a vonulás során "átugorják" a közép-európaiakat.

Vörösbegy (Erithacus rubecula)

Johnson és társai (közlésre elfogadott cikk) Nyugat-Európában fogott hosszútávú vonuló poszátafélék megkerülési adataiból számolt túlélési valószínűségek, a telelőterület klímája és a vonulás alatti időjárási viszonyok között keresték az összefüggést. Azt mutatták ki, hogy a csapadékosabb klímájú nyugat-afrikai területekre vonuló állományok túlélési esélye jelentősen magasabb, mint azoké a madaraké, amelyek a telet rendszeresen a száraz klímájú Száhel-övezetben töltik. Az ilyen vizsgálatok elengedhetetlenek ahhoz, hogy a klímaváltozás madárvonulásra gyakorolt hatását megismerjük, előrejelezzük, és a sérülékeny fajokat hatékonyabban védjük.

A kerti geze (Hipplais icterina) hosszútávú vonuló faj, a telet a déli féltekén tölti

Newton és társai (2016) különféle módszerekkel, köztük visszafogási, visszatalálási és kézrekerülési adatok alapján vizsgálták a nappali és éjszakai ragadozók természetes túlélési arányát az életkor, a testméret, az ivar és még néhány tényező függvényében.

Reichlin és társai (2009) cikke egy példa arra, hogy hogyan fedhetők fel madárfajok vonulási irányai a nyaktekercs és a búbos banka példájával, Briedis és Keišs (2016) pedig a gyűrűzési adatok alapján következtetnek arra, hogy a XX. század során európai állományának 95%-át elvesztő, globálisan veszélyeztetett csíkosfejű nádiposzáta megfogyatkozása pontosan mikor, milyen ütemben történt.

Nyaktekercs (Jynx torquilla)

A gyűrűzési adatok korrekt statisztikai elemzése egy izgalmas kihívás, ami a matematikai módszerek fejlődésével egyre több újdonsággal kecsegtet. Nem rég magyar szerzők írtak erről egy kiváló útmutatót (Harnos és társai 2015), amelynek folytatása is várható.

Ha valaki a fentiektől kedvet kapva gyűrűzéses kutatások eredményeire keres a neten, akkor nagy eséllyel az Ibis, a Journal of Ornithology, a The Ring, a Ringing & Migration, az Ardea, az Alauda, a Die Vogelwelt, vagy éppen a magyar kiadású Ornis Hungarica honlapjára sodorja a Google - de amúgy ennél jóval több ornitológiai folyóirat létezik, valamint általánosabb zoológiai vagy ökológiai lapok is gyakran közölnek gyűrűzéses cikkeket.

A tudományos kutatás mellett a madárgyűrűzésnek fontos szemléletformáló és ismeretterjesztő szerepe is van, hiszen a laikusok, köztük nagyon sok gyerek, gyűrűzési bemutatók és táborok alkalmával közelről láthatják vagy kézbe is vehetik a madarakat. Sok gyerek számára ez egy olyan meghatározó élmény, amely végleg elkötelezi a természetvédelem ügye mellett.

A madárgyűrűzést Magyarországon a Magyar Madártani Egyesület Madárgyűrűzési Központja koordinálja. A honlapján egy általános ismertetőn kívül képek és sok érdekesség található a hazai munkáról.