A múlt szombati,
Naszály hegy környéki munkám leírásával alkalmam nyílik ízelítőt adni abból, ami számomra a leginkább izgalmassá teszi a kutatást. Nem tagadom, megfelelő ihlet birtokában élvezetes tud lenni a hajnalig tartó adatelemzős-modellezős révület is, de a kutatás sava-borsa számomra mégis csak az, amikor reggeltől estig terepen dolgozhatok, minimum közepes időjárási viszonyok közt - még ha hétvégére jut is ez. (Egyelőre nem biztos, hogy egy "átszámolt nap" élményeit le tudnám írni bejegyzésben. Talán egyszer megpróbálom. Mindenesetre a fényképezőgép exponáló gombját szívesebben nyomkodom, mint a laptop print screenjét.)
A terv tehát az volt, hogy Szendehely-Katalinpusztáról indulva végigmegyek a
Gyadai-réteken felvételezés céljából, a turistautakon délről megmászom (idő szűkében csak megkerülöm) a Naszályt, majd a hegy nyugati oldalán extenzív gyümölcsökben keresek felvételezhető félszáraz gyepeket. A Gyadai-réteken már voltam néhány éve, így tudtam, hogy ott bőséggel lesznek alkalmas, mezofil állományok, a nyugati oldal gyepeiről pedig az internetről szedtem össze információmorzsákat.
Naszály nagyobb térképen való megjelenítése
Meg is érkeztem a Gyadai-rétekre, ahol a várt látvány fogadott. A rétek jellemző domináns faja itt a sudár rozsnok (Bromus erectus), mellette olyan fajok jellemzőek, mint az aranyzab (Trisetum flavescens), közönséges legyezőfű (Filipendula vulgaris), agár-sisakoskosbor (Anacamptis morio), rigószegfű (Moenchia mantica), gumós kőtörőfű (Saxifraga bulbifera), hegyi here (Trifolium montanum), fehér pimpó (Potentilla alba), mezei here (Trifolium campestre), magyar szegfű (Dianthus pontederae), ... és még sok minden.
 |
| Üde-félszáraz kaszáló a Gyadai-réteken |
 |
| Magyar szegfű (Dianthus pontederae) |
 |
| Rigószegfű (Moenchia mantica) |
Ez a fajkompozíció egy mezofil és félszáraz gyep közti típust mutat, ami azért érdekes, mert erről az átmenetről Magyarországon nincs túl sok adat. Hogy a problémát jobban leírhassam, egy kis szüntaxonómiai magyarázat szükséges. A szóban forgó, Magyarországon előforduló szüntaxonómiai egységek az alábbiak a mezofil és félszáraz rétek "rokonságában":
Asszociációosztály:
Molinio-Arrhenatheretea - üde és nedves lágyszárú növényzet
Asszociációrend:
Arrhenatheretalia - mezofil rétek
Asszociációcsoport:
Arrhenatherion - sík- és dombvidéki, üde kaszálók
Asszociációcsoport:
Cynosurion - sík- és dombvidéki, üde legelők
Asszociációrend:
Molinietalia - nedves rétek és magaskórósok
Asszociációrend:
Potentillo-Polygonetalia - ártéri és kúszó gyepek
Asszociációosztály:
Festuco-Brometea - száraz és félszáraz sziklai és pusztai gyepek
Asszociációrend:
Brometalia erecti - félszáraz gyepek
Asszociációcsoport:
Bromion erecti - szubatlanti és szubmediterrán félszáraz gyepek
Asszociációcsoport:
Cirsio-Brachypodion - szubkontinentális félszáraz gyepek
Asszociációrend:
Stipo-Festucetalia pallentis - szubkontinentális sziklai gyepek
Asszociációrend:
Festucetalia valesiaceae - szubkontinentális pusztai gyepek
A szüntaxonómiai rendszerben az
Arrhenatheretalia asszociációrenden belül az
Arrhenatherion asszociációcsoport tartalmazza a sík- és dombvidéki üde kaszálókat, a
Cynosurion az üde legelőket. A félszáraz gyepek a
Brometalia erecti (ezt újabban
Brachypodietalia pinnati néven kezelik, de a hazai irodalmakban ez még nem jelent meg) rendbe sorolódnak, két asszociációcsoporttal: a szubkontinentális (tehát kelet- és közép-európai súlypontú)
Cirsio-Brachypodionnal és a szubatlanti-szubmediterrán (tehát dél- és nyugat-európai, csapadékigényesebb)
Bromion erectivel. (Itt érdemes felfigyelni arra, hogy az
Arrhenatheretalia csoportjait a kezelés alapján választják szét, míg a
Brometalia csoportjait növényföldrajzi alapon.) Az
Arrhenatherion és a
Cirsio-Brachypodion csoport társulásai Magyarországon egyértelműen jelen vannak, a
Bromion erecti jelenlétét azonban az újabb kutatások megkérdőjelezik (pl.
Illyés et al. 2009). Jelenleg nem állnak rendelkezésre olyan cönológiai felvételek, amelyeket egyértelműen
Bromion erectibe sorolható társulásokhoz tartozónak vélhetnénk. Ez azért (is) van így, mert a
Bromion erecti társulásai kb. nálunk érik el elterjedésük határát, a
Pannonicum flóratartományba már nem nagyon lépnek be az arra jellemző kevés csapadék miatt. Ausztriában, Szlovákiában, Szlovéniában és Horvátországban azonban viszonylag elterjedtnek számítanak, főleg a hegyvidékeken.
Bromion erectire emlékeztető állományok Magyarországon a Nyugat-Dunántúlon és az Északi-középhegységben találhatóak, ezek szüntaxonómiai helyzetének tisztázása a közeljövőben remélhető. A helyzetet bonyolítja, hogy az
Arrhenatherionból is írtak le olyan társulásokat, amelyek a csoport szárazabb típusait jelölik, pl. a szintén széles elterjedésű
Ranunculo bulbosi-Arrhenatheretum vagy az Alpok keleti hegylábain előforduló
Filipendulo-Arrhenatheretum. A probléma szerintem abban gyökerezik, hogy eddig nem vizsgálták együtt az
Arrhenatheretalia és a
Brometalia erecti rendeket, hanem előbbit inkább a nedvesebb rétekkel (mocsárrétekkel, láprétekkel), az utóbbit inkább a szárazgyepekkel együtt szokták elemezni. Ennek oka (vagy épp következménye?), hogy a szüntaxonómiai rendszer nem utal arra, hogy valójában egymással folyamatos átmenetet mutató vegetációtípusokról van szó: az
Arrhenatheretalia a
Molinio-Arrhenatheretea, vagyis a nedves és üde rétek és magaskórósok osztályába sorolódik, míg a
Brometalia erecti a
Festuco-Brometeába, vagyis a száraz gyepek osztályába). Természetesen a mezofil rétek elemzői is valamilyen formában észrevették, hogy létezik folytatás a szárazabb típusok felé, és a félszáraz gyepek kutatói is megtalálták az irányt az üde rétek felé, de feltételezem, az átmenet megtalálása a megközelítés két ellenkező iránya miatt legalább két (de akár több) hasonló jelentésű nevet eredményezett. Hiszen ha ugyanazt az átmenetet a mezofil rétek felől nézzük, akkor a félszáraz gyepi fajokat látjuk benne karakterisztikusnak, míg ha a félszáraz gyepek felől, akkor mezofil réti fajokat. Tökéletes osztályozás, persze, soha nem lesz, hiszen egy folytonos változatosságú sokaságban kellene diszkrét csoportokat találnunk, ez pedig csak néminemű önkényes döntések vállalásával lehetséges. Mindenesetre abban még hiszek, hogy a jelenlegi rendszer az ésszerűség határain belül tisztázható valamelyest. Nos, a Gyadai-rétek állományai valahova ide, az
Arrhenatherion szárazabb "vége" környékére helyezhetők.
 |
| Üde-nedves kaszáló a Gyadai-réteken |
A völgy mélyebb részein nedvesebb réteket találtam. Az Arrhenatherionnal rokonítható állományokat pelyhes selyemperje (Holcus lanatus), réti csenkesz (Festuca pratensis), molyhos sás (Carex tomentosa), közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris), réti kakukkszegfű (Lychnis flos-cuculi) jellemezte. Ez is egy átmenet, de az Arrhenatherion nedvesebb szomszédsága, a mocsár- és lápréteket tartalmazó Molinietalia caeruleae felé.
 |
| Réti csenkesz (Festuca pratensis) |
Délután 2 körül járt az óra, mire a Kosd felé vezető piros turistajelzésen az erdőbe értem. Itt fokoztam a tempót, hátha marad időm még felmenni a Naszály csúcsára , hogy utána a nyugati hegylábon folytassam a felvételezést. Sietségemben azonban egy pazar magas csukóka (Scutellatia altissima) tartóztatott fel egy időre - itt már láttam, ebből nem lesz csúcstámadás.
 |
| Magas csukóka (Scutellaria altissima) |
A piros után a sárga turistajelzést választottam. Sietségem miatt csak egy-egy percre tudtam megállni néhány növénynél, így került lencsevégre az ibolyás gérbics (Limodorum abortivum).
 |
| Ibolyás gérbics (Limodorum abortivum) |
A Gombás nevű területre érve hamar megtaláltam a hírből ismert extenzív gyümölcsösökben fennmaradt kaszálókat - messziről rikítottak rajtuk a tornyos sisakoskosborok (régebbi nevén vitézvirág, Anacamptis pyramidalis). Ezek a kaszálók a nálunk ismert társulások közül leginkább a Polygalo majoris-Brachypodietum pinnatira hasonlítanak. Domináns fűfaj a tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum), de a kétszikűek közül a buglyos törpezanót (Chamaecytisus austriacus), homoki baltacím (Onobrychis arenaria) és a kardos peremizs (Inula ensifolia) is nagy borítást érhet el. Említésre méltó fajok voltak még a sárga len (Linum flavum), a homoki vértő (Onosma arenaria) és bolygatottabb részeken a kereklevelű buvákfű (Bupleurum rotundifolium). Helyenként szépen fejlett állományokat is lehetett látni, bár sokfelé látszottak a felhagyás vagy az egykori kertes gazdálkodás nyomai (többfelé találtam pünkösdi rózsát, orgonát a gyepben). A felhagyást, tápanyagfeldúsulást a franciaperje (Arrhenatherum elatius) jelezte. A felvételezéssel, a kosbortömeggel és a többi érdekességgel megint repült az idő, esteledett.
 |
| Félszáraz kaszáló extenzív gyümölcsös tisztásán |
 |
| Tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum) |
 |
| Kereklevelű buvákfű (Bupleurum rotundifolium) |
 |
| Tornyos sisakoskosbor (Anacamptis pyramidalis) |
Hazafelé rám is sötétedett, amit főleg azért sajnáltam, mert út közben remek gyomos vetéseket találtam
konkollyal (Agrostemma githago),
kék búzavirággal (Centaurea cyanus),
poloskagyommal (Bifora radians),
szakállas csormolyával (Melampyrum barbatum) és
pipaccsal (Papaver rhoeas), az útszéleken pedig
levéltelen lednekkel (Lathyrus aphaca). Ezeket egy néhány nappal későbbi, újabb látogatás alkalmával láthattam viszont. Ekkor néhány újabb felvételt készítettem a hegyláb egyéb részein, szintén
Polygalo-Brachypodietum-jellegű állományokban. Az egyik kvadrátban
Janka-sallangvirágra (Himantoglossum jankae) bukkantam (akinek ez a név még ismeretlenül cseng, érdemes elolvasni
ezt a cikket, melyben magyar kutatók írják le a fajt) - leszögezem, a növényt csak a kvadrát kijelölése után vettem észre, mintavételi torzításról ebben az értelemben nem beszélhetünk. :)
 |
| Levéltelen lednek (Lathyrus aphaca) |
 |
| Kék búzavirág (Centaurea cyanus) |
 |
| Vetési konkoly (Agrostemma githago) |
 |
| Janka-sallangvirág (Himantoglossum jankae) |
A felvételezés mellett némi "örömbotanizálásra" is futotta, méhbangó (Ophrys apifera), kisvirágú nőszőfű (Epipactis microphylla), halványsárga repcsény (Erysimum wittmannii subsp. pallidiflorum) került elő többek közt.
 |
| Kislevelű nőszőfű (Epipactis microphylla) |
 |
| Halványsárga repcsény (Erysimum wittmannii subsp. pallidiflorum) |
 |
| Méhbangó (Ophrys apifera) |
Ilyen élményekkel teltek a naszályi terepnapok. Érdekes fajok, relatíve sok új felvétel, kellemes mozgás, szép táj... mi kellene még? Kíváncsian várom, mit mutatnak majd ezek az adatok az elemzésekben.
